Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni új kerületi gyűlés

420 én Apollósé. Ily helyzetben már a száraz uton sem vala talaj a továbbhaladásra; de kiki belemerült a pártnak tátongó örvényébe, a hol Krisztus szolgájából az embernek szolgájává vált, mert ott csak emberi műről lehet szó. Továbbá mondja az apostol, hogy az Isten titkainak sáfára vagyunk. A sáfár a házban szolgál, azért is olxovôfioç-nak nevezi őt az apostol. Krisztusnak szentegyháza a mi sáfárkodásunknak háza. S ott a mi a legszentebb, a mi kezünkre bízatott : Istennek titkai. Mi az? Luther magyarázza: „Dies Geheimniss ist nichts anderes, denn Christus selbst, d. i. der Glaube und das Evangelium von Christo, denn alles, was im Evangelio gepredigt wird, das ist von Sinnen und Vernuuft ferne gesetzt und aller Welt verborgen, mag auch nicht erlangt werden^, denn allein durch den Glauben. So sind nun Gottes mysteria nichts anders, denn die Dinge und Güter, die von Christo durchs Evangelium gepredigt werden. Mihez járul a verbum visibile, a sákrámentomok kiszolgáltatása. Habemus mandatum evangelii docendi et administrandi sacramenta, mondja az augustana Confessio. — Es így azt tudván tegyük hozzá ugyancsak az ág. hitvallástételből, a hol mondatik : politica administratio versatur circa alias res quam evangelium : ehez tehát az egyházban nincs közünk, és a hol idéztetik az ige : arma militiae nostrae non sunt carnalia, e módon az egyházban harczolni nem megyünk. Az apostol folytatja : továbbá pedig a sáfárokban az kívántatik meg, hogy minden hívnek találtassák. Ezzel az egygyel tartozunk a közönségnek, hogy hű sáfároknak találtassunk. Ezt Krisztusnak evangyéliomából merítette az apostol. A szentírás hü magyarázója : Bengel hozzá teszi a marós szóhoz ama találó megjegyzését : eo non contenti erant Corinthii. Tudjuk, hogy a mai napok Corinthusa még mást is kívánna a paptól. De az apostol az ilyfélére azt mondja : Én pedig keveset gondolok azzal, ha ti tőletek, vagy emberi ítélettől Ítéltetem, sőt még én magam is nem Ítélem meg magamat, mert semmiben sem vádol engem az én lelkem; de ez által nem igazulok meg, hanem az Ur az, a ki engemet megitél. Bocsánatot! az engemet szóban (balgatagúi szólok), majdnem engemet akart találni saját szívem, mert a világ szeme eleibe én is űgy vagyok állítva, mint elitélt, ki a világ sepreje lettem. De itt megnyugszik Krisztusnak szolgája az apostoli szóban : „nem vádol engem az én lelkem, de az által nem igazulok meg, hanem az Úr HZ j ki engemet megitél." A felelet pedig az, a mint mondja az apostol (I. Korint. 5.) : „ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük ; ha gyaláztatunk, imádkozunk." S helyes Augustinusnak confessiója : „multa itaque f/icta, quae hominibus improbanda viderentur testimonio tuo approbata sunt; et multa laudata ab hominibus te teste damnantur, cum saepe se aliter habet species facti et aliter facientis animus atque articulus occulti temporis. Tehát testimonium conscientiae nostrae, az, a hol mások kedvéért nem engedhetünk és mint Luther Wormsban a lelkiismeretre támaszkodva, egyszersmind a lelkiismeretben az egek urához felebbezünk. S azért avval végzi az apostol is a szent leczkét mondván : r „idő előtt semmit ne Ítéljetek, mignem eljő az Ur, a ki a setétségnek titkait világra hozza ; és a sziveknek tanácsit megjelenti, és akkor leszen mindennek Istentől dicsérete. Idő előtt lenne a most csak szervezkedő kerületünk papi karának köréből is Ítéletet mondani ; a szent leczkében hivatkozik Pál az Urnák eljövetelére ; ez adventi momentum, ez legyen papi értekezletünknek is jelszava, nemcsak ezen első, ádventi ülésén, de ezután is : az Úr Ítélőszéke elé bocsátjuk szivünknek tanácsait, s ezek nem mások mint az, hogy az Ur dicséretét keressük ezen szerény működésünkben is. — Mert, nem nékünk Uram, nem nékünk ; hanem a te nevednek adjuk a dicsőséget a te irgalmasságodért és a te igazságodért. (115. zs. 1.) Amen. —o <X> > ™ iiirlü. A dunán inneni egyházkerületi közgyűlés (folytatás és vége). Az új consistoriura megválasztása után a gyűlés a meg nera jelent jegyzők ellen a fegyelmi eljárás megindítását határozza el, mely határozatát azonban dr. Láng Lajos felvilágosító szavaira részben elejti s csak a magyar jegyzőkönyv vezetőire terjeszti ki. Püspök úr jelenti, hogy az 1893. évben a kerület rendtartásának átdolgozására, — illetőleg új szabályrendeletek kidolgozására kiküldött bizottság részéről több operatum érkezett be ; minthogy azonban az esperességeknek és egyes egyházaknak a maguk körében külön szabályrendeleteket kell kidolgozniok s kívánatos, hogy ezek a kerület szabályrendeletével semminemű ellenmondásban ne legyenek, elnök úr egy, az esperességek és egyházközségekre kötelező norma kidolgozására bizottság kiküldését ajánlja, melynek tagjai lennének: Haendl Vilmos, Bella István, Holuby Adolf és Schneller István theol. igazgató, Jezsovics Károly a selmeczbányai lyceumi igazgatója s Korcsek Zsigmond pozsonyvárosi tanitó. A gyűlés ez ajánlatot elfogadja, úgy szintén megválasztja az iskolai bizottságot is. Pongrácz György úr a logikai sorrend kedvéért jelenti, hogy egy indítványt volt bátor beterjeszteni, a kerület hivatalos ügykezelésének és tárgyalásának nyelvét illetőleg és kéri ezen indítványa tárgyalását a bizottságok kiküldésével kapcsolatosan. Indítványa, megfelelően a magyar állameszmének, a mely megköveteli, hogy minden felsőbb testület az ő nyelvén intézze hivatalos ügyeit, azt tartalmazza, hogy legyen ezentúl a gyűlés tárgyalási és ügykezelési nyelve a magyar. Indítványát megokolni nem tartja szükségesnek, mert meg van győződve, hogy magyar protestáns az ilyen indítvány megokolását nemcsak szükségtelennek, sőt ennek megkísérlését hazafias érzületére sértőnek fogja találni. A gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta, csak a püspök úr azon kérelemmel járul még a gyűlés elé, adja meg neki az engedélyt, hogy az egyházközségeknek a