Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Czikkek - Ker. papi értekezletet megnyitó püspöki beszéd (Baltik Frigyes)
Tizenkettedik évfolyam 52, sz . Pozsony, 1894. évi Deczember 29-én EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f A Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre 6 » negyedévre. 3 „ Egy szám ára : 24 flr. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer lcözölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Főtiszt. Baltik Frigyes püspök úrnak a ker. papi értekezletet megnyitóbeszéde. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Főtiszt. Baltik Frigyes püspök úrnak a ker. papi értekezletet megnyitó beszéde. Nagytisztele tü Urak! Mélyeu tisztelt testvéreim az Úrban! A midőn Nagytiszteletüségteket, kedves Testvéreim az Urban, az ó és új alkatrészekből alakult s most már közös háztartásban egy v stté szervezendő dunáninneni ág. h. evang. egyházkerületnek első papi értekezletén üdvözölhetni szerencsés vagyok : először Hozzátok fordulok, tisztelt Barátim s Tiszttársaim, a kik magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén Egyházunk más két kerületéből jöttetek Hozzánk, tiszteletben tartva egyházunk törvényét s szem előtt tartva a közegyház javát, a mely viribus unitis erősbül. — Nagy áldozatot hoztatok a közjónak, elhagyván a régi, kedves, százados köteléket, a hol a lélek egységében áldott munkában valátok az Urnák szent mezején. Tisztelettel meg kell hajolnunk ezen áldozat belső értéke s fensége előtt és teljes szivünkből iparkodnunk kell, testvériesen bebizonyítani Előttetek, hogy azonnal kedves Otthont szeretnénk Néktek nyitni, a hol meglássátok, miként egy családnak, egy testnek vagyunk tagjai. Gondoltam, hogy ez irányban a maga helyén lesz, ha a testvéries : „Isten hozott" szózatot először is a papi értekezleten hangoztatjuk, ahol mint az egy Mesternek, a Jézus Krisztusnak hivatalos szolgái s egy másközt testvérek a családi asztalnál iilüuk, mint ismeretlenek, noha ismeretesek. S meg vagyok győződve, hogy mind azok, a kik az ó kerület alkatrészeiből megjelentek, hogy testvéri jobbot nyújtsanak Nektek, át vannak hatva a mai nap jelentőségétől, a melyen mi lelkészek az uj munkatéren az első lépést egy indulattal, egy szerelemben, egy értelemmel és egy akarattal akarjuk megtenni, hogy senkit se lássunk, hanem csak Jézust egyedül. \ állom, hogy nagyon sajnálom, a midőn az ó egyházkerület felsőbb részeiből a testvéreket itt nem látom. Imaszerű fohászom, s Istenben vetett bizalmam s reményem, hogy megéljük mielőbb ama szép napot, a hol a 2. zsoltárnak 133. számú énekét együtt elénekeljük, „mert igen jó és gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyességben való lakásuk." Faxit Deus ! Bevallom, hogy erről való elnöki szózatomat most magammal nem hoztam, mert szemtől szembe szólani nem vala lehetséges. De a III. adventi szent nap egyházi szent leczkéinek hatása alatt állván, engedjétek meg Tisztelt Testvéreim az Urban, hogy az epistolának szavai nyomán még röviden szólhassak Hozzátok. Pál apostol így kezdi a szent leczkét (I. Kor. 4, 1.) ; „úgy Ítéljen mifelőliink az ember, mint a Krisztusnak szolgái felől, és az Isten titkainak sáfárai felől." Az evangyéliom a Keresztelő János felől szól, a ki elbocsáttatott, mint az Úrnak követe ő előtte, ki megtisztítja előtte az ő útját; az epistolában pedig az Ur szolgáiról van szó, a kik az ő utján utána menve, végzik szent müvét. Krisztus szolgáinak seregéhez tartozuuk mi is, mert minket is az Ur rendelt, hogy egyházában Isten titkainak sáfárai legyünk. Krisztus egyháza a hajóhoz hasonlíttatik. — Dunáninneni egyházkerületünknek a jelképe is ez, a mi utunk tehát a vízen van, s mert mi Krisztusnak szolgái, az ő hajóján vagyunk, az apostol azért is a mai szent leczkében a szolgát LTirjfjttrjgnek nevezi, a mi evezőnek felel meg. A víziut nem biztos, ott a hajót gyakran elborítják a habok, ha nagy a hullámverés. — Ott nem szabad kicsinyhitünek lenni, de mert az Ur ád irányt az Ő hajójának s nem mi, és neki a szél és a tenger is engednek. Kell hogy szivünk imában rebegje : „Uram, tarts meg minket, mert elveszünk." Az apostol a leczkében emberről szól, a. ki itél Krisztusnak szolgái felett. Tudjuk, hogy nézett ki a korinthusi Ítélet : A Korinthusiak nem akartak a hajó irányában menni ; de ők akarták vonni Krisztus szolgáit, kiki a saját pártkörébe ; az egyik mondván : én Pálé vagyok, a másik pedig :
