Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni új kerületi gyűlés

414 ezen kérésnek engedve átadja a iratot a jegyzőnek fel­olvasás czéljából. A gyűlés sajnálattal és fájdalommal bár, de tekintetbe véve az okokat, az aggkort és a megrongált betegséget, tudomásul veszi e lemondást, de a bosszú évek alatt szerzett dús és bokros érdemekért emiekét jegyző­könyvileg megörökíti és köszönetet szavaz. Ugy a világi, mint egyházi elnök meleg szavakat szentelnek azon férfi emlékének, ki 35 éven keresztül és bizony válságos viszo­nyok közt az átalakulás körében mintaszerűen vezette a kerület ügyeit. Hogy azonban lemondásának semmifele más ok ne tulajdoníttassák, mint a fent említettek, püspök úr felolvassa a felügyelő úrnak az utolsó előtti hozzá intézett átiratát, melyben úgy nyilatkozik, hogy alig várja már a zsinati törvények szentesítését, hogy letegye hivatalát. Minthogy a gyűlés e lemondást elfogadta, legközelebb eső feladata az uj kerületi felügyelő választásáról gondos­kodni s e tekintetben a gyűlés a zsinati törvény értelmé­ben a következőleg határoz : a szavazatok Pozsonyba kül­dendők, a beküldésnek határnapja 1895. évi május hó 15. napja, a szavazatbontó bizottság tagjaivá a püspök úr elnöklete alatt a következő urak választattak : Trsztyénszky Ferencz pozsonyvárosi főesperes, Simko Frigyes nógrádi alesperes, Bodiczky Kálmán mosoni főesperes, Solymosi Ödön fehérkomáromi egyházmegyei felügyelő, Kosztolányi Sándor, a barsi egyházmegye felügyelője, a bizottság jegyzője pedig, Samarjay Emil, a pozsonyi kon­vent elnöke. Azután br. Eötvös Loránd ő méltósága a kerület­hez intézett leirata olvastatott fel, melyben jelenti, hogy magyar kir. közoktatásügyi miniszternek neveztetett ki. A gyűlés ezt tudomásul veszi és üdvözlő felirat inté­zését határozta el. Úgyszintén helyeslőleg vette tudomásul dr. Müller Frigyes úr átiratát, melyben jelenti, hogy erdélyi szász püspöknek választatott. — Meleg szavakkal emlékszik úgy a püspök, mint a világi elnök, a nem rég elhunyt br. Yay Miklós koronaőrről és a református egy­ház főgondnokáról, valamint a szintén ez évben elhunyt dr. Samarjay Károly, a pozsonyi egyház és középiskola felügyelőjéről, méltatva annak áldásos munkásságát egy­házunkra nézve. Fájdalomtelt szívvel emlékezi < meg a gyűlés az elhunytról s ezen érzésének a családdal szemben is kifejezést kiván adni egy részvétirás intézését határoz­ván el. Időközben a bizottság, mely a követek megbizó leve­leinek megvizsgálására volt kiküldve, elkészülve munkájá­val, előterjeszti a szavazati joggal biró követek névsorát, melyből kitűnt, hogy három esperességből, u. m. Liptó, Nyitra és Trencsénből követek nem jelentek. Az első egyházmegyét illetőleg annak felügyelője Bobrovniczky jelenti, hogy ő a zsinati törvények értelmében egybehívta volt az esperességi gyűlést, melynek tárgya lett volna, a kerületi gyűlésre küldendő követek megválasztása. Alig tette meg azonban erre vonatkozó nyilatkozatát, midőn nagy zaj s tombolás keletkezett, melyből azt lehetett ki­venni, hogy ők követeket küldeni nem akarnak. Miután a lárma nem csillapult, sőt fokozódott s így a választás meg­ejthető nem volt, a felügyelő kénytelenítve érezte magát, a gyűlést feloszlatni. Hogy ez tényleg igy történt s hogy a felügyelő úr teljesen törvényesen járt el, azt bizonyítja annak a jelenetnek egyik szemtanúja, Szentiványi József is, mire a gyűlés a felügyelő úr eljárását helyeslőleg tudo­másul veszi. A trencséni és a nyitrai egyházmegyék felküldték az esperességi gyűlések jegyzőkönyveit a püspök úrhoz, melyekben benfoglaltatnak az okok, melyek következtében követeket nem küldöttek. A trencséni esperességi gyűlés jegyzőkönyvének erre vonatkozó pontja így hangzik : A trencséni esperességnek 1894. évben decz. 5-én Trencsénben tartott gyűlése jegyzőkönyvének 5-ik pontja : Olvastatott a kerület főtiszt, elnökségének folyó 1894. évi november 16-áról 2628. szám alatt kelt átirata, melylyel a kerületi gyűlés f. é. decz. 19-ére s következő napjaira hiva­tik össze, a kerület rendezetlen ügyeinek elvégzése, a kerületek kikerekitési törvényének keresztülvitele czéljából, mely tekintetben különböző eltérő vélemények adattak elő, mig végtére egyértelmű megállapodás után, hogy ez espe­rességben a dunáninneni kerülettől való elszakadásra senki sem gondol, előterjesztettek és szabályszerű szavazással, valamennyi szavazattal kettő ellen elfogadtatott a hatá­rozati javaslat és mint gyűlési határozat hirdettetett ki, következő tartalommal : A mi trencséni esperességünk homagialis alatt­valói tisztelettel és tántorithatlan fiúi odaadással meg­alázva magát 0 Felségének legkegyelmesebb urunknak, Isten egyháza legmagasabb felügyelőjének és védnöké­nek szava előtt, hitvallásával és lelkiismeretének erejé­vel lekötelezettnek érzi magát ünnepélyesen kijelenteni, hogy bekövetkezett az időpont, midőn inkább illik engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek és megemlékezve az 1894. évi május 16-án tartott kerü­leti gyűlésen hozott határozatra, a kerületeknek új beosztását s következőleg az ujjonnan alakított dunán­inneni kerület joghatóságát Isten egyházára nézve üdvösnek elismerni és ezen irányban áldáshozólag egy üttműködni nem képes. De az urak legmagasabb Urának és a királyok Királyának határtalan kegyelme iránt való bizalmában mindent béketűréssel elvárva és elviselve, a mit Isten reá mért, soha nem szűnik meg előbbeni természetes, egyházunk elveinek meg­felelő, 130 évi intéz vényekkel régi diesőséges és fájdalmas múlttal megpecsételt állapotának visszatérí­téséért imádkozni és alkotmányos uton munkálkodni és ezért közvetlenül az Úr születésének évi ünnepei előtt megtartandó kerületi gyűlésre kebeléből követe­ket nem küld ki. Kivonat a nyitrai ág. hit. ev. egyházmegye 1894. decz. hó 18-án Turolukán tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből. Nagy tiszteletű esperes úr beterjeszti a kerületi elnök­ség 2627. szám alatt 1894. évi nov. 16-áról kelt átiratát melyet az esperességi gyűlés, mivel azon ismét és ismét jegyzőkönyvileg kifejezett jogosult kívánságának, hogy t. i. a kerületi elnökségnek esperességünkhöz intézett átiratai tót nyelven legyenek szerkesztve, eleget nem tesz, olvasat­lanul ad acta tette. A nagytiszteletű esperes urnák azon jelentésére, hogy 1894. évben decz. 19-én és követ­kező napjain kerületi gyűlés fog tartatni, melynek tárgya lenne kivált az új beosztással kapcsolatos ügyeknek el­intézése, a nyitrai ág hitv. ev. esperesség minden körül-

Next

/
Thumbnails
Contents