Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni új kerületi gyűlés

412 káúl szolgált az uj egyházmegyéknek, hogy mint testvérek jönnek testvéreikhez, mint a szenteknek polgártársai társaikhoz. S örömmel jelenthetem a főtisztelendő kerületi egyházgyűlésnek, hogy ezen új egyházmegyék elnökségeinek, hivatalainak valamint egyesek részéről oly testvéri, szeretetteljes választ kaptam, hogy én, a kinek eddigi kerületi működése többnyire csakis bonczkés alá szokott vétetni, egészen megujultam ily kedves testvéri szózatok olvasása közben. S ezen nagytiszteletfí egyházmegyék mélyen tisztelt elnökségeinek, képviselőinek e helyről is köszönetet mondok : „Áldunk titeket, kik az Urnák házából vagytok" s mint testvéreinket az Urban, a midőn itt dunáninneni ág. hitv, ev. egyházkerületi képviselői minőségben először megjelenni szivesek voltak, tisztelet teljesen üdvözlöm, mely üdvözletemet az összes egyházmegyék s tudományos intézetek tisztelt képviselői irányában is ezennel kiváló szeretettel tolmácsolom. „S most már kérlek Uram, tarts meg most. Kérlek Uram, adj jó előmenetelt!" (118. zsolt. 25. v.) Ámen, i s i r 11 !, A dunáninneni új ev. kerület közgyűlése. Már az elő értekezleten decz. 18-án megjelenteknek nagy száma előreláthatóvá tette a közgyűlésnek látogatottságát, de a vártnál is sokkal többen jelentek meg decz. 19-én, a gyűlés idején, helyén és kivált a dunáninneni régi kerülethez tartozóknak szokatlan volt a kép és a hangulat. Nem á lottak itt ellenfelek sz inben egymással, hanem mindenikünk éx-ezte azt a testvéri közösséget, melyben örömmel dobogott fel a testvér szive a testvér kebelén és egy jobb jövő reménye csillant fel a szemekben. Az előértekezleti megállapodás szerint, 9-én reggel 8 órakor a templomban gyülekezett össze a közgyűlési közönség, hol a theol. akadémiai ifjúság dalkarának vezetése mellett szent énekkel és Trsztyénszky Ferencz pozsonyvárosi esperes szent beszédével megtartatott az istentisztelet. Az Ur házából a lyceumi könyvtárterembe vonult a a gyűlés közönsége s Főtisztelendő Baltik Frigyes kenetes imája után megkezdődött a gyűlés megalakulása. Minthogy fájdalom mai kellett nélkülöznünk Szent Iványi Márton Ő Nagyméltóságát kerületi felügyelőnket a jelen lévő esperességi felügyelők legidősebbike ns. Laszkáry Gyula, a nógrádi esperesség felügyelője foglalta el következő beszéddel a társelnöki széket: Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn a meg nem jelent kerületi felügyelő úr ő exczellencziája helyett az elnöki széket elfoglalom, megengedik, hogy egy pár szót szóljak, mielőtt az ülést megnyitnám. Igen fontos, nagyfontosságú ülése ez a dunáninneni kerületnek, mert ez van hivatva mintegy alapkövét letenni annak az épületnek, mely ezentúl a dunáninneni kerületet képezni fogja. Mindnyájunk előtt ismeretesek az okok, a melyek egyetemünket arra indították, hogy a kerületek új beosztását vegye foganatba. Ezen okok közül egyik, talán legnyomósabb volt az, hogy ebben a kerül tben a viszálykodás, az egyenetlenkedés oly mérveket öltött, hogy már autonómiánkat fenyegette végveszély. És itt mi ránk, kik most lépünk a kerület kötelékébe, egy igen fontos, de nehéz feladatot rótt egyházegyetemünk. Kiküldött bennünket és idecsatolt a végett, hogy mintegy friss vért, új életet hozzunk ebbe a beteg testbe, hogy ez által igyekezzünk az itteni kórállapotokat meggyógyítani ; igyekezzünk a békét, az egyetértést meghonosítani, És mi meghajolva egyházegyetemünk akarata előtt, bár nehéz szivvel válunk meg eddigi kerületünk kötelékéből megjelentünk itt önöknél testvéri jobbot nyújtva önöknek. Kérjük, fogadjanak szivesen; magunkknl hozzuk a szeretetnek, a békességnek és türelemnek érzését. Arra kérjük önöket, olvadjunk egygyé, működjünk vállvetve egyházunk javára, mert mélyen tisztelt kerületi közgyűlés! nagyon igazak az írás ama szavai, melyek igy szólnak : „Itt az aratás ideje, de kevés a munkás kéz." A mi protestáns egyházunknak szüksége van minden egyes hivének ernyedetlen, önfeláldozó munkálkodására, ha azt akarjuk, hogy egyházunk felvirágozzék. Mélyen tisztelt egyházkerületi Közgyűlés! Igyekezzünk ezentúl egyrészt távol tartani egyházi életünktől a belpolitika minden árnyalatát, igyekezzünk azon, hogy egyházunk ne álljon semmiféle politikai árnyalatok szolgálatában, de viszont igyekezzünk és egész erővel működjiink azon, hogy semmiféle külbefolyás és nézet itten izgatottságot, itt egyenetlenséget ne csináljon. Tartsuk meg a békét minden módon, bizonyítsuk be, hogy a mi autonómiánknak bármilyen széles alapja van, bármilyen demokratikus, összefér, megfér ez édes hazánk törvényeinek keretén belül. Bizonyítsuk be, hogy ennek a mi édes hazánknak hivebb fiai, a mi koronás királyunknak hívebb alattvalói nincsenek. Bizonyítsuk be, hogy jó protestánsnak lenni és jó hazafinak lenni egy és ugyanaz. Es ha ezt bebizonyítottuk, akkor biztosítjuk egyházunk szabad fejlődését a törvény oltalma alatt, mert akkor belátja az állam, hogy mi oly culturalis missiót teljesítünk, hogy mi protestánsok, kiknek zászlajára a haladás, a szabadelvűség, a felvilágosodottság van felírva, mi oly szükség vagyunk ebben a hazában, a melyet az államnak előmozdítani, melyet az államnak segíteni kell. Nem akarok hosszas lenni ; azért befejezem előadásomat és a közgyűlést megnyitom. Ezen megnyitó szavak után a püspök úr ő főtisztelendősége hivatalosan és személyesen is üdvözli a ns. felügyelő urat mint társelnökét s szívből jövő üdvözlő szavakat intéz mindazon testvérekhez, kik most először jelentek meg, mint a kerületnek új tagjai meghajolva a törvény szava előtt, hogy itt vállvetve munkálkodjanak egyházunk javára, mely munkára Isten áldását kéri. Áttérve a napirendre jelenti, hogy a jegyzői kar egyik tagja az új kerületi beosztás következtében a tiszai kerülethez csatoltatván, az igy megüresedett hely betöltendő s ajánlja erre Haendl Vilmos honti esperes urat, a mely ajánlathoz a gyűlés egyhangúlag hozzájárul. Miután pedig a jegyzői kar többi tagja, — hogy mi okokból, most még nem tudhatni, — nem jelent meg és hogy a közgyűlés menete fennakadást ne szenvedjen, addig mig ezek az urak elmaradásukat nem igazolják, helyettesekről kell gondos-