Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházpolitikai törvényjavaslatok szentesítése

Tizenkettedik évfolyam. 50. sz. Pozsony, 1894. évi Deczember 15-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kn. félévre ... 6 „ negyedévre. . 3 „ Egy szám ára : 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Az egyházpolitikai törvényjavaslatok szentesítése. (Dixi.) — A vallástanitásnak árnyoldalai elemi iskoláinkban. (Burián János.) Szabályrendelet a bácsszerémi ág. hitv. ev. egyházmegye ügyrendjéről. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pály; zatok. — Hirdetés. Ai egyházpolitikai törvényjavaslatok 1 szentesítése, L'berális politikusainknak régóta táplált és megzaklatott forró óhajtása teljesült. A polgári házasságról, az állami anyakönyvvezetésről és a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatokat ő Felsége a király szentesítette s ezzel törvénynyé emelte. Eszünk ágában sincs e törvények nagy jelentőségét mérlegelni. Megtették azt politikai és egyházi pártállásukhoz képest hol kedvezőn, hol kedvezőtlenül a politikusok; de igenis idején valónak látjuk, hogy most, míg a törvények hiteles kiadását nem bírjuk, csak általánosságban, későbben a részleteket is felölelve szóljunk e törvényeknek s intézkedéseiknek befolyásáról egyházi életünkre és egyházunknak feladatáról e törvényekkel szemben. Elvileg igaz az, hogy a lelkiismeret szabadságán nyugovó ev. egyháznak nincs oka e törvényekben inaugurált szabadelvűségtől tartania és nagyon szomorú volna, ha ezek a törvények egyházi életünket veszélyeztetnék vagy csak károsítanák is. De ha gyakorlatilag fogjuk fel a dolgot, már pedig ez esetben ez a lényeges, lehetetlen elzárkóznunk bizonyos aggodalmak elől, melyeket nem a kishitűség vagy a félelem ad tollúnkra, hanem az az egy kívánság, tárgyilagos mérlegelés után, komoly és határozott cselekvőségre indítani az illetékes köröket. Az ev. közszellem hanyatlása általánosan elismert és panaszolt tény. A közgazdasági viszonyok nyomorúsága sokszorosan tárgyalt baj népünk szegénysége s talán folytonos szegényedése is gyakran kirívó szinekkel ecseteltetik. Ha már most e két szellemi és anyagi tényezőt egybekapcsoljuk, lehetetlen rózsás színben látni a jövőt, hacsak idejekorán nem látunk a munkához, hogy a ránk következhető rosznak elejét ! vegyük. 1 Népünk az egyházat életviszonyainak minden i mozzanatával oly szoros kapcsolatban állónak érezte ! és tudta, hogy különösen életének fontosabb változatainál az egyház közreműködését nélkülözhetlennek, elmaradhatlannak tartotta. A házassági szövetség államosításánál a vallásos alapon nyugovó kötésnek polgári, törvényszerű kötéssé alakulásával lehetetlen, hogy ez a felfogás meg ne ingattassék. Meg vagyunk arról gy

rőzodve, hogy a vallásos egyén házasságkötését Isten áldásának kikérése nélkül nem fogja teljesnek tartani és lesznek apák és anyák, a kik, többen talán csak a szokásnak hatalma alatt is, nem fognak abba belenyugodni, hogy gyermekök a városházától vagy a szolgabíró lakásától a templomot kikerülve, vonuljon be uj otthonába. De nagyon jól tudjuk azt, hogy különösen a népre a szükségérzetnek mily óriási befolyása van s tartani lehet attól, hogyha nem lesz szükséges az Ür házába mennie, vagy ha ez új pénzbeli áldozattal jár s talán a közszokás is elhanyatlik, hogy legalább itt-ott feleslegesnek fogják tartani az egyház áldását, melynek tekintélyét a polgári törvény leszállította. Az egyházi anyakönyv vitele sem közönyös dolog az egyház beléletében. A nép egy oly közhitelű, feltétlen tekintélyű okmányt nyert lelkésze kezéből s ezzel lelkészét oly közbizalom letéteményesének ismerte fel, hogy önkéntelenül is tiszteletet érzett a hivatalt vezető egyén iránt is. Meglehet, hogy a magasabb körök emberei, az ideális irányzatú testvérek azt fogják mondani, kezünkben van az igének kétélű fegyvere, kezünkben a lelkipásztorkodó szeretetnek gyógyító ereje; tudományos és jellembeli fölényünk nem csekély hatalom, azt a kis segédeszközt, mit a anyakönyvnek vezetésében bírunk, könnyen nélkülözhetjük. Igen is elismerem, hogy hivatalos és egyéni tekintélyünknek alapjait és legfontosabb tényezőit megtartjuk és azokat tőlünk ! semmiféle földi hatalom nem ragadhatja el ; de a gyakorlat emberei igen jól tudják azt, hogy a köz-