Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Jóslat (Ladányi)

371 vényeinket? Lesz-e ereje, kedve naponta áldozni, ! midőn az ellentáborban zsoldot húzhat, lia nem lelkesült szegény ev. egyházunk áldozatokban gazdag történetén? Megáll-e hitében rendületlenül a felekezet nélküliek csoportjával szemben, ha nem fogja ismerni annak alapját: a Szent-írást? A felelet csak egy lehet: „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való!" (Hős. IV. 6.). Rajtunk — lelkészeken — múlik, hogy a bajon segitve legyen. A tészta csak kovászra vár és át fog alakulni. Ha evangyéliomi közszellemet akarunk, teremtsük meg azt az evangyéliom segitségével. Ma iskolába jár — a jövő egyháza; ezért érdemes is, kötelesség is sorompóba lépni. 1. Mindenek előtt oszlassuk szét a törvényileg tiltott, de ennek daczára szélűben — hosszában virágzó fonóházakat és más néven nevezett babonaterjesztő, erkölcsrontó összejöveteleket, — ha komoly szóval nem lehetne: hatósági karhatalom igénybe vételével. A ki valaha tanuja volt az ily estélyeken végbe vitt üzelmeknek, annak üldözőjükké nem válni lehetetlen — Itt szivja magába a zsenge gyermek tapasztalt anyókák ajkáról a kisértetekről, boszorkányokról, tüzes nyelvű lólábu ördögökről szóló tudományt késő éjfélekig; itt vetkőztetik ki szemér- i metességéből, a nagyobbak vonzó példaadása mellett. ; Taníthatjuk aztán akár Pál apostol lelkével ! vallásunk boldogító tanaira, a tabula rasara mélyen rávésett belüket nem leszünk képesek letörülni, mivel az egy Istenbe vetett hitük alapjában meg van ingatva, az erkölcsiségről való logalmuk megmételyezve. Operáljuk meg egyházunk testén rágódó e fekélyt J már egyszer gyökeresen. 2. Iskolai fenyíték alkalmazásának terhe alatt tiltassék meg a durva jellegű komédiák, városokban a ledér színielőadások látogatása. Gymnasiumi tanulók csak tanári engedélyivel mehetnek egyes válogatott darabok megtekintésére, gyermekek elől — tudtommal — soha sincsen az ut elzárva ! (Vége köv.) Az „Evangelikus Egyház és Iskola** hasábjain a Nagytiszteletu Szerkesztőség jóindulatából a dunántúli káplánkérdés néhányszor szellőztetve lett. (Sajnos másutt nem igen). A dunántúli káplánkérdés röviden abban kulminál, hogy a) a káplán több, mint kellene, azért egy részének tanítóskodnia és nevelősködnie kell, és b) a káplánfizetés feltűnően csekély. Általában el lehet mondani, hogy a káplánok egyházunkban, néhány kivétellel, (Pápa, Győr, Dömölk) Dunántál vannak a legszerényebben honorálva. A mennyiben a kerület theologiájában, Sopronban, — a theologusok száma kevesbedett, a káplánok tulszáuia idők multával remélhetőleg apadni fog — magától(!). A káplánfizetés rendezése azonban továbbra is nyilt kérdés marad. Ezt a kérdést a lelkészválasztási szabályrendeletet*) készitő bizottság volna hivatva megoldani. Felteszem (az Isten mentsen meg feltevésem teljesedésétől), hogy szabályrendeleteink a káplánkérdést továbbra is nyilt kérdésnek hagyják és a 40—50 frtos hiványokat továbbra is törvényesitik. Felteszem másfelől, — a jelekből Ítélve joggal feltehetem, — hogy a tiszai és bányai kerületek szabályrendeletei a káplánokra kedvezőbbek lesznek. Azért emlitem csak a tiszai és bányai kerületeket, mivel dunántúl után, ezekben van legtöbb magyar és német gyülekezet. A dunáninneni kerület tót gyülekezeteibe mi dunántuliak nem aspirálhatunk. Mi következik e feltevésekből? A dunántúli káplánoka fizetés csekélysége miatt a tiszai és bányai kerületek felé fognak gravitálni. Nem nagy jóslási tehetség kell hozzá, hogy a jelzett esetben Dunántúl jelesebb erőit fokozatosan el fogja vesziteni, mert el lehet képzelni, hogy a tiszai és bányai kerületekben csupán képzettebb káplánaink lesznek szívesen látottak. Az elmúlt években már is néhány kitűnő erőt elveszítettünk. Felteszem továbbá (az Isten mentsen meg feltevésem teljesedésétől), hogy szabályrendeleteink az eddigi választási rendszeren változtatni nem fognak és választásainknál továbbra is a sógorság, komaság fogja a döntő szerepet játszani. Felteszem másfelől, — a jelekből Ítélve bátran feltehetem, — hogy a tiszai és bányai kerületek e tekintetben haladni fognak és a szabad választást kissé meg fogják szorítani. Mi következik ismét e feltevésekből? Azon képzett dunántúli s. lelkészek, kik a szabadnak nevezett (csúfolt) választási rendszer, — vagy más szavakkal a sógorságon és komaságon alapuló választási rendszer miatt egyszer s másszor mellőzésnek leendeuek kitéve, — ez okból is a tiszai és bányai kerületek felé fognak gravitálni, a hol a választások megszorítása folytán az érdem is méltányolva lesz. Igy ismét vesziteni fog a dunántúli kerület, a mi a kerület nymbuszának némi-némű elhalvány osodás á t fogja maga után vonni. Ha jelzett feltevéseim valósulni fognak, az ezekből levont konzekvencziák is kétszer kettő négy bizonyosságával be fognak következni. Hogy jóslatom be ne teljesedjék : lelkészválasztási szabályrendeleteinket hasonló haladást tanusitó szellemben kell szerkeszteni, mint a tiszai és bányai kerületek. Követendő például szolgálhatna nagy tiszteletű Moczkovcsák János főesperes urnák e becses lap hasábjain közlött szabadelvű és igazán szabad lelkészválasztási szabályrendelete. Mellékesen megjegyzem, hogy nevezett szabályrendeletben a s. lelkészeknek lakáson és teljes ellátáson kivül mint minimum, 300 korona évi fizetés vau kikötve. Mit szól*) Kár: hogy leikészváiasztási szabályrendeletünk még nincsen készen, vagy ha készn van, hogy sem a f. é. egyházkerületi gyűlésnek bemutatva, sem e lapok hasábjain közöive nem lettek.