Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyházunk és a sekták

358 dás szép sikert mutatott ügyét, — s ezt most is mindenkor szivén viseli s abban mint ekkoráig úgy ezentúl díj és fizetés nélkül verejtékezni és izzadni kész és belyt áll. Tekintettel azonban azon sajnos körülményre, hogy alföldünkön a magyarságból kerülnek eló' a szektaságnak legfanatizáltabb apostolai : tegyen az állam ezen ragály terjedése ellen erélylyel és hathatósan, mert külömben a magyarosítás terén szivünk és karunk bénaságra lesz kárhoztatva s azon védeszközökhöz kényteleníttetünk nyúlni, mikkel legbiztosabban hisszük egyházunkat a szertezülléstől megvédeni. b) Mit tegyen az állam a fellépő régi és ujabbban keletkező szektákkal szemben ? Az állam a bábasszonyi működést bizonyos mérvű szakismerethez és diplomához köti. A legegyszerűbb iparostól szakmájában való jártasságot és ipari engedélyt követel. Az orvosi, mérnöki, ügyvédi, törvénykezési, katonasági pályához magasabb tanulmányt ír elő. Igy állítom fel a periódust: valamint az állam a diploma nélküli bábának a bábáskodást, az iparosnak iparengedély nélkül az iparűzést, tanítónak minősítvény nélkül a tanítást, javasasszonynak orvosi szakvizsgák nélkül az orvoslást, zugírászoknak jogi doktorátus nélkül az ügyvédeskedést és bíráskodást, a közkatonának a tiszti rangot tiszti vizsga, nélkül nemcsak meg nem engedi, sőt börtönnel és pénzbirsággal sújtja azt, a ki más dolgában praktikálni merészel : azonságosképen a szekták fejeitől, legyenek azok egyesek vagy többesek, — tekintettel arra, hogy a vallástudomány tanítása magas szakképzettséget igényel, — követelje eiő az érettséget, az akadémiai bizonylatokat, a szakképzettségről szóló okiratokat, egy szóval azt, a mivel az állam garancziát kap arra nézve, hogy félszeg eszméket, téves tanokat, ostoba fogalmakat sem államról, sem a társadalomról hirdetni nem fognak. Ha van ilyen magasabb pályára ajánló minősítvényük, tessék, terjesszék tanaikat, alapítsanak gyülekezeteket, szervezzenek iskolákat, egyszóval használják ki a szabad vallásgyakorlatról szóló törvényt a végső intézkedésekig ám, ha igy okmányokat felmutatni nem képesek, akkor sújtsa őket az állam pénzbirsággal és börtönnel; gyülekezeteiket ép úgy ugraszsza széjjel, mint az orosházi és hódmezővásárhelyi agrárszocziálisták vezéreit és összejöveteleit. Ha ezt az állam az osztó igazság elve szerint alkalmazza, akkor nem le3z oka félnie az állam létét gyökerén támadó szekták keletkezésétől ; nem lesz oka félnie a papságnak és félteni a reája bízottaknak üdvét, akkor állam és egyház karöltve legyűri a tigrist, mely most véres szájjal pusztít legvitálisabb javai között. Ez az eszme az, melyet, ha a lelkészi kar minden fokon felkarol, szép jövőt jóslók, melynek életrevalóságában rendületlenül hiszek. Ne engedje meg magának az állam az egyházakkal szemben azt az egyoldalú és az általa hangoztatott szabadelvűségnek csak az egyházak részére szóló ama viszszás alkalmazását, hogy míg politikai téren a nazarénusoktól az adót erőszakkal behajtja, katonákul erőszakkal elviszi s mint a boszniai hadjárat alkalmával a fegyverviselést megtagadó nazarénusokat azonnal sirt ásván, őket főbe lövesse, addig az egyházi téren ölbe tett kezekkel nézi, sőt vallástürelmi erényt csinál maga részére abból, ha engedi a szektákat az egyházakban terjeszteni s azoknak azt büntetlenül s Kihívó orczátlan módon grasszálni s mesterségrúgott suszterek, csizmadiák, szabók és szájas csepűrágók által vésztanaiknak ekklézsiákat toborzani s engedi az államellenes vésztanokat általuk megszűnés nélkül hirdetni a nélkül, hogy magát a szektát feloszlatná s kolomposait a büntetésben elmarasztalná. — Azután csodálkozik ha forrongások egyre szaporodnak, hol anarchisták, hol szocziáldemokraták, hol földosztók, hol strajkolók képében. Szóljak-e még vagy előszámláljam azon egyházi, társadalmi, közgazdasági kórjelenségeket, a mik még csak ezentúl fognak feltünedezni, de a mik már szinten útban vannak, s mintegy embrióban szenderegnek. Értekezésem végső részéhez jutottam, a mely arról szól, hogy az egyházhatóság micsoda intézkedéseket létesítsen a gyülekezetek és tisztviselőik változott helyzetében az adott viszonyok között. A szabad vallásgyakorlati törvény szentesítésétől csak hónapok választanak el s az azt követő időben az egyházak hajója a csendes öbölből a nyilt vizekre lép. Lesznek, ekklézsiák melyek az új törvény szabványai folytán, hol egészben, hol felében, hol kisebb rendű arányokban feloszlanak. A bányakerület néhai püspöke m^g 1874-ben B.-Csabáról keltezett körlevelében s igy már 20 év előtt igy ir : „Egyik egyház, Bajsa úgyszólván feloszlásnak indult, mert abban 40 pár nazarénus, — a még meglevő rész pedig készül azzá lenni. Mindezeket szükségesnek találtam a Tiszttársak tudomására hozni. Vonja le belőlük mindenki a levonható tanulságot." Magam is azt czélzom, de egészen más szempontból, más irányban. Nazarénussá lett-e egészben Bajsa vagy nem, nem kutatom. Csak ténykép akai rom konstatálni, hogy gyülekezeteink egy része elveszett evangyéliumi egyházunkra nézve, a mennyiben azok hívei hol nazarénusokká, hol anabaptistákká lettek. Fájdalmasan esik ugyan kijelentenem, de ki kell jelentenem, hogy ezentúl még nagyobb mérvben lesznek szakadárokká a mindenünnen szorító adóprés s a törvény azon intézkedése miatt, mely felekezetnélküli állapotot is megenged. Ily helyzetben mi sorsra jutnak tisztviselőink és azok családjai ; mi sorsra az egyházak, iskolák, főiskolák anyagi szempontból, — könnyű eltalálni. Hogy a siralmas jövő ne találjon minket készületlenül, itt a 12-ik óra, fájdalom, már azon is túl vagyunk, hogy magunkról és egyházainkról jó eleve gondoskodjunk. Mind az egyházakra, mind annak tisztviselői karára nézve elvként kívánnám kimondatni, hogy miután kívánjuk s a gyülekezetek iránti kötelezettség kétoldalú szerződésen nyugszik, a volt egyháztagok kötelezettsége azok iránt mindaddig meg nem szűnik, mig az illető hivatalnok, azaz pap és tanító él. A pap és tanitó halála után a gyülekezet gyűlést tart és szervezkedik s szám és jövedelmi arányához mérten vagy továbbra is megmarad anyaegyháznak, vagy affiliálódik vagy exfiliálja magát, — szétoszolván. Bármely változás álljon is elő a hívők számának hullámzása miatt, a volt tagok kötelezettsége meg nem szüntethető mindaddig, mig azon egyházi hivatalnokok életben vannak, kik iránt ők magok s egyszersmind kiskorú családtagjainak nevében kötelezettséget vállaltak.