Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Theol. Academia 1894/95 tanévét megnyitó beszéd (Schneller István)

Tizenkettedik évfolyam43. sz. Pozsony, 1894. évi Október 27-én EVANGELIKUS es ISKOLA. Előfizetési ár : /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Egész évre 12 kn. félévre ... 0 „ negyedévre. 3 „ Egy szám ára: '24 flr. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza <5. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 (Ír. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 00 flr. Tartalom : A theol. akadémia 1894/5. tanévének megnyitása alkalmából mondott igazgatói beszéd. Folyt, és vége. (Schneller István.) — Az egyetemes gyűlés küszöbén ! (Mayer Kndre.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A theol. akadémia 1894(5, tanévének megnyitása alkalmából mondott igaz(Folytatás és vége.) II. A vallásnak története emez egy igazságnak világosságát — ugy mint minden emberi történet — egyes színezett sugarakban töri meg. Gyakran alig értjük meg az ébredező vallásos szellemnek gyermeki dadogását ; gyakran pedig magasabb fokú vallásokban, egyházakban is oly visszaesésekkel, torzalkotásokkal találkozunk, hogy alig érezzük ki az ezen vallások, egyházak alapjául szolgáló vallási gondolatot. Valamint az áltudós, az igazság helyébe önmagát állítja: úgy gyakran az álvallás is Isten és az isteni szellem helyébe akár egy földi alkotmányt, akár egy gyarló emberi személyiséget léptet : úgy hogy valamint ott a tudomány, úgy itt a vallásnak országa teljes felforgatást tüntet fel. De még akkor is, ha az egyes vallásokat nem közönséges tüneményi létük, hanem lényegüknek oly ritka kisugárzása szerint Ítéljük meg: arról győződünk meg, hogy még ekkor is amaz egyes vallásokban a vallási folyamat csak is egyes tényezőinek egyoldalú hangsúlyozására jutunk. A vallásalapítók csak egyetlen egy személyiségében látjuk a történet tanúsága szerint a vallásos folyamat tényezőinek valódi harmonicus egybeolvadását: Jézus Krisztus valláserkölcsi személyiségében. Érvényesül itt az emberi és isteni tényező egyenlőképen : a feltétlen függés és a szabadság ellentétes érzelmei az ő személyiségében egy magasabb egységben harmonicus módon egybeolvadnak és pedig nem csak subjective, hanem objective is mindenre, mint egyetemes elv egyenlőképen kiterjeszkedve. — S ezen egyetemességnek alapja abban rejlik, hogy a függés és szabadságnak érzelmei az atyai és fini szeretet érzelmeivel azonosulnak, tehát egy oly érzelemmel, a melynek éppen lényege szerint határa nincs, s mely mint ilyen az egyetemesség elvét önmagában foglalja. Ezen szeretet elve alapján Krisztus az ő sajátos vallási érzelmeiben az összes emberiség vallásii erkölcsi érzelmeit egybefoglalta. A szeretet erejével felkarolta az emberiség végességének, gyarlóságának, bűnösségének tudatát s az isteni szeretet ujjászülő és boldogító ereje alapján az ember fiuságának tndatával beplántálta az emberiségbe a valódi szabadságnak tettekben érvényesülő tudatát. Krisztus valláserkölcsi személyiségének ezen elvi jelentősége magyarázza meg azt, hogy a kereszthalállal élete nem ért végett. Ezen elv Jézus halála fölött is győzedelmeskedett. Igy él Krisztus s ezen szeretet elve alapján mi is élünk benne és általa, s vallási életünk leginkább kiemelkedő mozzanataiban ezen ténynek symbolicus kifejezést is kívánunk adni : egyesülvén az Urvacsorában az 0 megdicsőült teste és vérével, a mindeneket elvileg átölelő vallás-erkölcsi személyiségének élő és éltető, tápláló szellemével. Ezen — Krisztussal való életközösség tényéről tettünk mi is ma — a tanév megnyitása előtt tanúbizonyságot ; s ezen életközösség tényében látjuk akadémiánk feladata megoldhatásának alapját. Ezen felfogásunk is — az első tekintetre — ellenkezni látszik akadémiánknak, mint főiskolának tudományos feladatával. — A mind inkább elterjedő köztudat szerint Krisztusnak nincs semmi köze a tudományhoz. A tudomány interconfessionális valami s keresztény tudományról szólani — annyit jelent, mint a tudományos haladást nem ismerni; — a tudomány haladó szellemétől elmaradni. — Az eddigi confessionális főiskolákat az interconfessionalissá vált állam veszi át, tartja fenn, — ujakat ezen állam szervez, nem tekintve a tanárok vallására. Így tehát valójában anaclironismusnak tűnik fel még ma is ker. tudományról beszélni, s a Krisztussal való életközösséget, mint a tudományos munkásság alapját oda állítani.