Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A VI. szab. kir. városi esperesség

299 vény rendelkezéseinek végrehajtásában, egészen pártatlanul és elfogulatlanul fogja tekintetbe venni az iskolák fentartásához járulók anyagi viszonyait is, teljes bőkezűséggel fogja államsegélyben részesíteni a folyamodó iskolafentartókat — mindig. Hisz maga -a törvény mondja : Kérjetek, adatik, hívj segítségül, én te nyomorúságodban, én megsegítlek tégedet ! Hisz maga a ministeriális utasítás mondja, hogy ha a közig, bizottságok megállapítják, mely tanítói állomásoknál nincs biztosítva a törvényszerű tanítói fizetés, figyelmeztessék az iskolai hatóságokat, mikép ha a tanítói törvényszerű legkisebb javadalmat biztosítani nem képesek, forduljanak a rninisterhez államsegély engedélyezése végett ! Azonban nem hallgathatom el, hogy az államsegély engedélyezésének módozataira vonatkozó intézkedésekben vannak némi homályos, nem egészen világos pontok. Ilyen például, hogy az iskolafentartók hivatalosan megállapított szegénységök esetében fordulhatnak a rninisterhez. Hivatalosan megállapított szegénység, ez nagyon ruganyos kifejezés, és az alkalmazásban sokféle magyarázatot enged meg. Mancher ist arm bei grossem Gut, und mancher ist reich bei seiner Armuth, mondja a német közbeszéd. (Folyt, köv.) -G" <X> • B II Pili, A VI. szabad kir. városi esperesség közgyűlése. (Vége.) Igen fiatal koromban akkor léptem vegyes házasságra, a midőn az 1868. törvényczikk nem volt, de a közvélemény már akkor elitélte a reverzálist, és a művelt közönség előtt már sexus sexum sequitur igazságos elve lett elfogadva, aztán 1868 ban Deák Ferencz bölcsessége csak az életet kodifikálta, midőn az 53. törvényczikk 1*2. §-a lett megalkotva. Ezen szokás és ezen irott törvénynek, és egyedül ennek köszönhetem a legvalódibb családi boldogságot. Es igy ezen bölcs törvény eltörlésének veszedelmét már élénken érzem. Hiszen midőn én a veszélyekre figyelmeztetem hitrokonaimat, érzem, hogy a bizonyítással, az életből merített bizonyítással, sz én életem napjai már meglévén számlálva, hihetőleg adós maradok. Ezen törvényeknek romboló hatása egyházunkban csak évtizedek múlva lesz é s z r e v e h e t ő, de igenis mint lassan ölő féreg fogja emészteni belől s utoljára is megdöntheti a büszke tölgyet. Guizot, a hires franczia bölcsész tanár és miniszter azt mondja a demokrácziáról szóló művében, hogy senkinek nincs jussa a nép érdekében nagymérvű kísérleteket tenni, mert a maga érdekében csak maga a nép csalatkozhat. Teljesen igaz szavak. Ha a m8gyar népnek ez az állapot tetszik, majd annak idejében jussa lesz csalatkozni, ha a protestánsoknak ez az állapot tetszik, nekik is jussuk lesz valaha csalatkozni. De adja az Isten, miszerint akkor még oly erőben legyenek, hogy vissza követeljék, a mit most oly könnyen elvesztegettek. En pedig mindezekből levonom a konzekvencziákat, majdnem ötven éven szolgáltam egyházamat, ma ugy látszik, ezen véleménynyel, egyházamnak már nem használhatok. Ezen felül nem vagyok oly elfogult, hogy az én véleményemet csalhatatlannak tartsam. A protestáns egyházat két dolog tartotta, tartja és fogja fentartani, az értelem és az érzelem. Ha az ember megvénül, az értelem is elhomályosodhat. Legalább ezt tartja az ifjabb nemzedék. Az idős ember, laudator temporis preteriti acti legbiztosabb ismérve a vénségnek, az tartja helyesnek mire a tapasztalás tanítja, az ifjabb vagy ifjú nemzedék az ilyen ósdi felfogásokat kineveti, kicsinyli s vagy szárnyra kelt jelszavak, vagy könnyebben tanult theoria után indúl, s utóvégre is kitudja kinek van igaza. Ilyenkor legjobb az útból kitérni a véleményt megmondani, de felelősséget nem vállalni, mert igenis, uraim, azon két tényező közül, mely fenntartotta nálunk a protantizmust, az értelem és érzelem, az értelem homályodhat, de az érzelem tart éltünk utolsó lekelletéig. Áldom az isteni gondviselést, hogy ezen országnak vagyok fia, és ezen országban azon vallásnak vagyok hive, mely századokon összeforrt az igazi, hamisítatlan magyar szabadsággal, s hogy oly egyháznak vagyok hive, mely nem stagnál, mely haladni képes, mely éppen, mert közel áll az igazsághoz, nagy jovendőjű e világon. Ez az érzelem meg fog maradni éltem utolsó lehelletéig s ezen érzelemmel kívánok még egyházamnak használni, ha lehet, de csak mit közember. És éppen azért egy kérésem van önökhöz uraim. S ez a kérés az : Bármiként alakuljon ezen esperességnek jövendője, hamvaiból uj nevek alatt fog-e kikerülni vagy nem? ha a kerületnek esperességei uj beosztásra kerülnek, miután egyházunknak hál' istennek oly sok jeles tagja van, méltóztassanak engem minden kombináczióból kihagyni. Nekem már nyugalomra van szükségem, legalább e téren, s legkomolyabb elhatározásom az, hogy kénytelen lennék minden választást tisztelettel visszautasítani, de azért ezen esperességnek ilyen alakban, mint ma, felügyelője vagyok, és kívánok maradni s mint ily, a mai esperességi gyűlést megnyitottnak nyilvánítom." Ezen megnyitó beszéd után, felolvasta főtisztelendő Sztehlo János főesperes úr évi tartalmas jelentését, melyből a közgyűlés ismételten örömmel értesült arról, hogy egyházainkban általában a vallásosság, a buzgóság és áldozatkészség ősi protestáns szelleme, nincs hanyatló félben. — Ezen intelligens, városi gyülekezetekből álló esperesség kormányzása a sok 50 és 30 évi tapasztalat által kipróbált veterán kormányzók kezében van letéve. Lesz-e ezen esperességnek feloszlásában oly fényes jövője, mint minő a múltja, ki tudná azt megmondani? — De valószínű, s ezen meggyőződés az esperesség többségének is a meggyőződése, hogy a városi elemnek a falusiakkal való vegyülése csak jó hatással lészen közegyházunkra nézve. — Ép azért a közgyűlés többsége elfogadta azon nagybizottsági javaslatot, mely a kassai két egyházat a hegyaljai ; Epeijes, Bártfa és Kis-Szeben egyházakat a sároszempléni, Késmárkot a tátraaljai és Lőcsét a bánya-városi esperességbe osztja. A gyámintézet, melyről Csisko János ügyszerető s buzgó esp. gyámpénztáros referált ez évben is sikeresen végezte csendes, de áldásos missióját, s espe-