Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A VI. szab. kir. városi esperesség

295 Pedig a béke lett feláldozva, a mely pedig ma a legértékesebb kincse az országnak. A mi pedig a protestantizmus veszélyeztetését illeti, emelt fővel és büszke önérzettel mondhatjuk, ha a protestantizmust összességében veszszük, hogy nincs olyan pápaság, nincs a világnak oly hatalmassága, mely a protestantizmust megdönthetné. Itt nálunk is csak egy dolog döntheti meg, vagy legalább gyengítheti meg a protestantizmust, és ha ezen az uton haladunk, okvetlen meg is fogja, s e z maguk a protestánsok. Ha ez a szellem terjedni fog, melyet ma fájdalommal látok, ha világpolgári szempontból fogjuk fel a kérdéseket, ha hódolunk, meggondolatlanul az á I s z abadelvűségnek, akkor igen nagy veszély háramolhat hazánkra. Ez az áiszabadelvűség a legveszélyesebb iskolák egyike, meit a szabadelvűség argumentumával a szoczializmust, sőt az anarkhiát is lehet indokolni. És még is minden józan gondolkozású ember ezt ma elitéli. Fájdalom, nemcsak a mi egyházunk, de az egész ország felültezenálszabadelvűségnek és a jutalom lesz a vallási és polgári háború és anyagi tönk. 2. A másik argumentum, a mi hatott a protestánsokra : kilátás a bővebb állami segélyre. Igaz, hogy szegények vagyunk, igaz, ránk fér minden garas, igaz, hogy az 1848: XX. törvényczikk alapján erre teljes jogunk van. De miért lett 25 év óta azon jogos igény mindig visszautasítva, miért hangoztatják most, midőn a protestáns szavazatokra szükség van? Megvallom, valahányszor az illető faktorok az egyházpolitikai kérdéseknél a bó'vebb dotácziót előhozták, a vrr mindig az arczomba szökött, mert az annyit jelen: „Szavazatok velünk és megfizetünk." A korteskedésnek ez a legocsmányabb neme és valóban sülyedésnek kelle beállni azoknál kik kinalják, és azoknál kikre ez hatással van. Ezen két külső argumentum volt hihetőleg hatással a protánsokra, de volt még egy harmadik, igen fontos. A 20 éves ros?z regime a társadalmat korrumpálta és igy rágódik a protestantizmuson is. A protestán-ok nagy része nálunk is az opportunitás kényelmes párnájára dőlt. Ma nem lehet rólunk mondani, mit Petőfi oly szépen fejez ki a függetlenség hőséről, inkább hajtja le fejét a szegény szabadság kőszikláira, semmit a függés bársony pamlagára. Ma, fájdalom, a dolog megfordítva áll. Pedig uraim, Magyarországon protest antizmus és opportunizmus egymást teljesen kizáró két fogalom, contradictio in adjecto. Ha a XVI. századbeli őseink opportunisták lettek volna, pedig ez kivált akkor még csábítóbb és kényelmesebb lett volna, ma csak hírből hallanánk a protestantizmusról. Ha Bocskayak, Bethlenek, Tökölyek, Rákóczyak opportunisták lettek volna, pedig bizonyára nekik is kényelmesebb lett volna, ma nem volna protestáns autonomia. Es Thun idejében 1859-btn, kik voltak az opportunisták ? a patentális egyházak. Ezen három argumentum és körülmény lehetett hatással, a mely a magyar protestánsok gondolkozásában oly meglepő, sőt megdöbbentő változást idézett elő. Ha pedig azt kérdik önök, miért mondom én el mindezeket, erre is felelek. Elmondom, mert ezen szimptomákban veszélyt látok egyházamra, és azt hiszem, lesz valaki valaha, ki a mai kor protestánsainak történetét fogja kutatni, s talán rá akad ezen véleményre, ezen figyelmeztésre és megfogja ítélni, kinek volt igaza? A vallás szibad gyakorlata, a felekezetnélküliség, az 1868. 58. t.-cz. 12 §. eltörlése és ezek irányában a protestánsok viselkedése, határozott veszélyt rejt a protestantizmusra Magyarországon. Maga Csáky miniszter, több mint két évvel ezelőtt, 1892. májusban, mikor még az egyházpolitikai törvények beadásáról szó sem volt és igy elfogulatlanul nyilatkozhatott, ugy nyilatkozott, hogy az 1868. 53. t-.cz. módosítása vissza hozza a reverzálisok korszakát; most pedig a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatban a reverzális törvényesítve van, mert a szülők szabad akaratára van bízva a gyermekek vallásának meghatározása. Ismerem a reverzálisok korszakát, tudom, mi volt az a protestánsokra, mennyi kin, mennyi zaklatás, mily sok viszály a családban. Az 1868. 53. törvényczikk megváltoztatásának szükségéről vagy hiányairól engem a világon senki Sfm knpaezitál. (Folyt, köv ) —c- o-e> <=> «»I'Iif II ítK. Lapunk jelen számában egész terjedelmében, szóhiven közöljük a dunáninneni kerület négy esperességének felségi folyamodványát oly czéllal, hogy egyházi közönségünk hiteles tájékoztatóval birjon. Ez okból kénytelenek voltunk a lapunkban megjelent hosszabb czikk közlését félbeszakasztani, s azt a következő számra áttenni. — Zsinati törvényeink szentesítése. Mint a lapokból értesülünk, a f. évi junius hó 7-én s következő napjain tartott zsinaton hozott törvények legfelsőbb szentesítés végett már fölterjesztettek. Érdekes a dologban már most az, hogy a szentesítés elleni folyamodvány korábban jutott az illetékes minister kezéhez, mint maga a szentesítendő törvényjavaslat. Hogy helyesen van-e ez igy? feleljen reá mindenki saját magának. — Gyámintézet. A magyarhoni e. e. e. gyámintézet XXXIV. évi közgyűlését f. évi október hó 13. és 14. napjain Orosházán fogja megtartani. Október 13. szombaton indul az ünneplő közönség Budapestről a keleti pályaudvarból 8 órakor s Orosházára érkezve délutáni 4 órakor, a város és egyház jubileumi ünnepélyén a polgári iskola fölavatásában s folytatva egy zeneestélyen vesz részt. Esti 6 órakor egyetemes értekezlet, 7 órákor ismerkedési estély. Október 14-én, vasárnap, délelőtt 9 órakor Sántha Károly sár-szentlőrinczi lelkész igehirdetése mellett offertoriummal összekötött istentisztelet. 11 órakor egyetemes gyámintézeti közgyűlés, 1 órakor közös ebéd, délután 3 órától i városi középületek és helyek megtekintése, esti 7 órakor népmulatságon való részvétel. Október 15-én, hétfőn, kirándulás Mezőhegyesre, s onnan Arad vagy Szeged felé hazautazás. — A központi bizottmány október 12-én d. u. 3 órakor Budapesten tartja évi ülését. — A meghívóval együtt közlött tárgysorozat nagyon érdekesnek jelzi e gyűlést. — Esperességi gyűlés. A békési evang. esperesség f. évi közgyűlését szeptember hó 18-án tartja meg N a g yLakon Zsilinszky Mihály zólyomi főispán és esperességi felügyelő elnöklete alatt.