Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni ker. közgyűlés

tamra nézve Az insultusoknak egész tengere van. Elmondottam egész sorát a tárgyi érveknek; választ nem kaptam, mert azokra válaszolni nehéz. Azután mikor azok az urak oly erősen kívánják, hogy menjünk az egyetemes gyűlésre, nem őszinték, mert hiszen ők mondják: ne menjetek, megyünk mi. Arról, hogy azok az urak joguktól megfosztatnának szó sem lehet, hiszen az urak szavazni fognak, s evvel gyakorolják jogukat, mennyire az ügyben tehetik. Végül mi ezt a kérdést nem akarjuk véglegesen elintézni: a következő kerületi gjülés újra határozni fog felette. De hogy egy ügyben, mely felett két napig vitatkozunk, határozat ne hozathassék, az lehetetlen. Ajánlom az indítványt. Sziklai Ott ó pozsonyvárosi kiküldött ugyancsak a 114. §. több pontján kimutatja, hogy a törvény imperativ és nem declarativ alakú s igy kerületi képviselőket választani kell, valamint hogy a többségnek nincs joga a kisebbséget választási jogától megfosztani, s végre, hogy a kik lemondva jogukról nem választanak s elhagyják a tért, a megmarfcdottnak választási szabadságát fenhagyják. Dohnányi elnök magyarázgatja, hogy a képviselők ki nem küldése nem akasztja meg az egyházi élet tevékenységét. Dr. Vanovics János hivatkozással arra, hogy a turóczi esperességnek több egyháza nem küldött képviselőket az esperességi gyűlésre, szemérehányja a kisebbségnek, hogy a mit maga tett az esperességben, azt a kerületben ro?zalja. Láng Lajos erre néhány rövid szóban válaszolt, melyek záró beszédében lényegileg benn foglalvák. Csulik Lajos Láng beszédére utalva kijelenti, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mintsem az embereknek és az egyetemes felügyelőnek, s kijelenti, hogy azok urak, mikor kisebbségben vannak, mindig nagy lutheránusok, de ha a többségben vannak, semmiben sem mutatják, hogy lutheránusok. Nóvák Sámuel mint a gyűléseknek harmincz év óta szorgalmas látogatója, igazat ad a többség szónokainak. Ha a világi elem ugy gondoskodnék az egyházról, mint tennie kellene, nem féltené annak jövőjét; fájlalja, hogy a 160 évet élt dunáninneni kerületet széttépik, de az árvái esperesség magát elszakíttatni nem engedi. Kmeti János, liptói esperes, Dr. Láng felé fordulva elmondogatja, hogy ki volt az a férfi, ki beigtató beszédében azt mondja, „hogy ha az állam és az egyház között kérdés van, akkor én az államhoz állok." Mint harmincz éves pap a gyűléseken tapasztaltam, hogy ha mi egy szóval sem említjük fel a nemzetiségi kérdést, a gyűlések telve vannak politikai kérdésekkel, ugy hogy én a zsinaton határozottan kimondottam : „Ha történetesen léptem volna be e gyülekezetbe sohasem tudtam volna, hogy egyházi gyűlésben vagyok." Végül kijelentette, hogy a magyarosítás tekintetében kérdezze meg a pozsonyvárosi esperesség felügyelője azt az urat, ki nemrég hivatalába igtattatott be Pozsonyban, ő mondta-e azt, „hogy lerójja háláját, kötelességének fogja ismerni a magyar nyelv körének terjesztésén munkálkodni." Dr. Láng Lajos : Főtisztelendő egyházkerületi gyűlés! Midőn e két nap óta tartó vita végén még egyszer szót kérek, azután, hogy barátaim részéről annyi megdönthetetlen és czáfolatlanul maridt érv hozatatott föl nagytiszteletű Boor Lajos kerületi jegyző úr azon javaslata ellen, hogy a kerület ne válaszsza meg a törvényben előírt küldötteket az egyetemes gyűlésre, teszem azt egyrészt azért, mert a részünkről felhozott érvek daczára a többség ismételten ragaszkodását jelentette ki az említett javaslathoz, és még inkább azért, mert azt hiszem, hogy akkor a midőn a kerület többsége egyenesen az ellenszegülés terére akar lépni az ágostai h. evang. egyház egyetemével szemben, kötelességet mulasztanék, ha még egyszer nem mutatnék rá a többség álláspontjának tarthatlanságára és még egyszer és utoljára nem emelném föl óvó és tiltakozó szavam a nyilvános törvényszegés ellen. Említettem már első felszólalásomban, hogy azon jog, mely szerint kiküldötteink által az egyetemes gyűlésen résztvegyünk, tévesen magyaráztatik oly jognak, melylyel tetszésünk szerint rendelkezhetünk. A követküldés egy közjogi és nem magánjogi jogosítvány. Magánjogáról mindenki tetszés szerint lemondhat, de a közjogi jogosítvány a jog mellett a kötelességet is foglalja magában. Ha a többségnek joga volna azt határozni, hogy ne küldjük el megbizottainkat, akkor azok kétségtelen joga, kik ott közülünk képviseltetve lenni akarnak, egyenesen elkoboztatnék. S hogy ez mennyire tarthatatlan álláspont, annak bizonyítékául csak az országos képviselőválasztá-ú jogra fogok hivatkozni. Tegyük fel, hogy egy kerületben 100 választó van. Ha ezek közül 99 nem akarna szavazni és csak 1 jelenik meg a szavazati urnánál, ez az 1 választó jelöltje jelennék meg az országgyűlésen az összesség megbízottja gyanánt. Mert ha nem is lehet minden egyes választót arra kényszeríteni, hogy szavazzon, arra sem egynek sem akár hánynak nem lehet joga, hogy a többieket szavazati jogának gyakorlásában meggátolja. Ha a kerületi többség nem akar szavazni abban nem gátolhatjuk, de a mi jogunkat hogy megbizottainkat az egyetemre elküldjük, nem lehet tőlünk elvitatni semmi érveléssel. És hogy a kerületi többséget kimentsük azon kényes helyzetéből, melybe magát sodorta, részemről szívesen vállalkozom arra, hogy az esetre, ha csak mi szavazunk, oly listát fogok barátaimnak ajánlani, mely méltányos tekintettel lesz a kerületben képviselt pártok számarányára, azt azonban, hogy a megbizottaink választása oly jog volna, melyről a többség az összeség nevében rendelkezhessék, semmi körülmények közt el nem fogadhatom. Ugyanígy nem fogadhatom el azt az érvelést sem, mintha ez a jog csak declarativ volna és nem imperativ, mert — úgy mondják — annak nincs semmi sanctiója. Hogy valamely törvény imperativ-e vagy nem, az, bocsánat, nem attól függ, hogy van-e sanctiója vagy nincs, hanem attól, hogy az az általa előírt intézkedés benső szükségszerűséggel bir-e vagy sem. És a ki a protestáns egyházi szervezet lényegét átérti, egy pillanatig sem fog habozni az iránt, hogy az itt előírt rendelkezés benső szükségszerűséggel bir és ezért természetesen imperativ jellegű. A protestáns egyház a maga presbyteri szervezetében a hívek által kormányoztatik. A protestáns egyházban nincs egy független hierarchia. S ha most egyszerre nem csak egy kerületnek, de valamennyi kerületnek az a gondolata támadna, hogy nem küldene megI bízottakat az egyetemes gyűlésre, akkor megszűnnék mű-