Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni ker. közgyűlés

271 a Beniczky Kálmán úr indítványára a kisebbség akarta : lelkesült örömmel? vagy pedig, mint a többség követelte: egyszerűen? — N tiszt. János ka úrnak érvül elfogadott azon szellemdús (? !) okoskodására, hogy ha a választás eredményét örvendetes tudomásul venné a közgyűlés, megsértené mindazokat a nagy érdemű férfiakat, kik a választásnál kisebbségben maradtak, mint a nagy többség megállapodása kimondatott, hogy csak egyszerűen. — Reméljük, hogy sem maga a határozat, sem pedig a vita alkalmával az egyszerűek részén jelentkező indulat, nem fogja egyetemes felügyelőnk fejét megfájdítani, hanem örömünkre s egyházunk javára élni fog soká és boldogan. Miután az erdélyi evang. egyház ujont választott püspöke dr. Müller Frigyes üdvözöltetése s néhai dr. Samarjay Károly emlékezetének jegyzőkönyvi megörökítése elhatároztatott : püspök úr felolvasta évi jelentését, melynek általános részében utalt egyházi életünk jelen állapotára, az egyház Urában vetett bizalmat a keresztyén önmegadást s buzgó imádságot ajánlja s a részletes szakaszban az egyes események és adományok főbbjeit sorolja fel. — A jelentés meghallgattatott ugyan, de midőn a nagy többség te'e volt harczias hevülettel, a főpásztor keresztyén szivének megnyilatkozása eredménytelenül hangzott el. A különböző bizottságok választásának befejezése után, s pozsonyvárosi egyházmegyének egy képviselője fölkéri a közgyűlést, hegy a pozsonyi egyház által a lyceum számára állami segélyt kérő folyamodvány véleményadás végett egy bizottságnak adassék ki, hogy az iratok az egyetemes gyűléshez fölterjeszthetők legyenek. — Ez alkalmat sem engedhette J a nos ka úr használatlanul elmúlni s reá mutatva azon szabálytalan helyzetre, melybea a kerülettel szemben a pozsonyi lyceum áll, hogy még a püspöki jelentésben sincsen egy árva szó sem a lyceumról, mégis úgymond, hogy lássák azok, kik folyton terrorizmusról panaszkodnak, mennyiben van igazuk, megadjuk nekik. — Hát ezt ugyan senki sem kérte ; de meghatott mindnyájunkat a nagylelkűség, melynek kifolyása volt a bizottság kiküldetése. Újhelyi Attila peres ügyében püspök úr jelentvén, hogy az ügyiratok az egyetemes felügyelőnél vannak, véleménye szerint ez ügyállás tudomásul volna veendő. — Ezzel szemben Dr. Stefanovics Milosúr, azon okból, mert így a kerületi gyűlés helyeselné az egyetem törvénytelen eljárását, nem fogadja el a püspök véleményét, hanem a kérdésnek napirendre tűzetését kívánja. — Megtörténik. Miután még a zsinati képviselők költségeinek visszatérítésére vonatkozó iratok a költségelőirányzat elkészítésére kiküldött bizottsághoz áttétettek, napirendre tüzetett a közgyűlés válságos tárgya : az egyetemes gyűlésre küldendő képviselők megválasztása. Elnöklő püspök úr beterjeszti báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő úrnak átiratát, melylyel a kerületet a f. évi november hó 8-án tartandó egyetemes gyűlésre meghívja s a kerületi képviselők megválasztására felszólítja. Boor Lajos kerületi jegyző megtámadva az egyetemes gyűlésnek magaviseletét a kerülettel s annak küldötteivel szemben, rajzolja, hogy a kerület különféle vádakkal illettetett, daczára annak, hogy a ker. kisebbség vádjai hazugoknak bizonyultak be, mégis az egyetemes gyűlés e kisebbségnek adott igazat, midőn ép a kisebbség vádjai e kerület felosztásának indokává tétettek. Elmondja, hogy az egyetemes gyűlés a bizottsági javaslat számára, daczára annak, hogy az a kerületek többsége által elvettetett, külömböző cselfogásokkal a zsinaton többséget toborzott össze minek következtében a beszédje elején kimondott indítványt, hogy a kerületi gyűlés ne küldjön képviselőket az egyetemes gyűlésre, leteszi a közgyűlés asztalára. Püspök úr kijelenti, hogy ezen határozatával a a kerületi gyűlés törvényes hatáskörén túlterjeszkednék, mert a képviselők ki nem küldéséről szó nem is .lehet, ilyet a gyűlés határozni jogosítva nincs. Dr. Láng Lajos reámutatva arra, hogyha ellentét van a kerületi gyűlés és az egyetemes gyűlés között, annak oka tulajdonképen kerületünk többsége. Az indítványozott határozat hozatalát lehetetlennek jelenti ki, annál is inkább, mert ez indítvány az értekezleten nem tárgyaltatott. Ajánlja, hogy a jelölés megtételére egy háromtagú bizottság neveztessék ki, még pedig a többségből két, a kisebbségből egy taggal, hogy a többségből 7, a kisebbségből 5 tagot jelöljön ki képviselőnek. Erre dr. Stefanovics Milos kerületi jegyző állott fel, a ki lényegileg a következőket mondotta: A pozsony városi esperesség felügyelője arról beszélt, hogy kerületünk pártjai mily arányban legyenek képviselve az egyetemes gyűlésen, s hogy a mult évi kerületi gyűlésünkön valami jogtalanság történt volna, melyet most ki kellene javítani. Nem jól ismeri kerületünk beléletét a múltban. Kerületi rendtartásunk szerint a múltban espereségekként két két képviselőt küldött ki kerületünk az egyetemes gyűlésre. Mi tehát egészen igazságos s méltányos eljárás volt. Azonban mit értünk el ezen igazságossággal? Azt, hogyha mi határoztunk, a pozsony városi esperess^gnek küldöttei és a vele tartó képviselők ellenünk a mi határozataink ellen szavaztak az egyetemes gyűlésen. Ne csudálkozzék tehát senki azon, hogy mi akkor, midőn a zsinati törvény, a mely ellen mi állást fogtaltunk, lehetővé tette — ne csudálkozzék senki, ha mi máskép választottunk. Szükséges még megjegyeznem azt, hogy azok az urak nem szavaztak volna úgy, hogyha nem lettek volna biztosítva aziránt, hogy az egyetemes gyűlés azt eltűri, sőt hogy az neki kedves. Az elnökségtől valami fenyegetés félét hallottunk, hogy mi minden fog majd történni, ha az egyetemes gyűlésre képviselőket nem küldünk. Bátorkodom figyelmeztetni, hogy ily eset már a boldogult püspöknek életében, sőt azelőtt is megtörtént. Mi kerület vagyunk, melyen a többség határoz s ha mi nem akarjuk magunkat képviseltetni, ez a mi jogunk. Tik ijeszgettek a törvénynyel úgy, a mint ti azt magyarázzátok. A törvényt emberek hozták, azok meg is változtathatják. A törvényben nem áll, hogy a kerületek kötelezve volnának az egyetemes gyűlésre képviselőket küldeni : itt tehát törvénysértésről szó sem lehet. Igen, a törvénynek van érvénye, de csak bizonyos határig: míg nem sérti az emberi, erkölcsi és isteni jogokat. A mint a törvény ezt megcselekszi, jogunk és köte-