Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Néptanítók fizetésének rendezése

line, ez az én nézetem a lelkészkérdésre vonatkozólag. Ámde — mint előre is jeleztem, — én csak akkor óhajtom a lelkészkérdést ily értelemben megoldani, ha egyáltalán nem akad más mód annak megoldására. De nézetem szerint — a mint összekapcsoltam már a czimben — összekapcsolható és összekapcsolandó a lelkészkérdés a prot. tanárkép zéssel. Azt mondtam, igaz, fejtegetésem elején: nincs szükségünk magyar theologusra, de igenis szükségünk van magyar tanárokra. Most kérdem ennek újra hangoztatása után, nem lehetne-e ezen állítást így módosítani: Van szükségünk magyar theologusokra, miután van szükségünk prot. magyar tanárokra. Büszkén valljuk magunkéinak ev. középiskoláinkat, ezen terjesztőit a műveltségnek, humanismusnnk és vallásosságnak. Ám ha büszkén valljuk magunkéinak ez iskolákat, összefér-e vájjon az a mi büszkeségünkkel, hogy prot. iskoláinkban ev. hitbuzgó emberek helyett kiugrott katholikus papok vezessék az ifjúság nevelését, hogy prot. tanár hiányában el kell fogadnunk tanárul nem protestánst, vagy nem végzett tanárjelölteket, holott mindezen egy csapással lehetne segíteni, lia módot adnánk szegénysorsú magyar ifjainknak, hogy magukat e pályára kiképezzék ! Ne áldozzon hát az egyház — saját érdekében — csupán arra, hogy papjai legyenek, hanem áldozzon immár arra is, hogy legyenek prot. szellemű tanárai. S ezt könnyen, minden megerőltetés nélkül elérheti az által, ha módot ad különösen magyar theologusainknak, hogy a miniszteri rendelet által megkövetelt két évi egyetemi tanfolyamot segélye mellett elvégezhessék. Még egyszer mondom: magyar theologusainknak, mert ha valahol, úgy a tanári pályán követelhető meg az egyesektől, hogy ne holmi mátraalji, vagy ily féle dialectusban beszéljenek, hanem igazi magyar kiejtéssel. Ebben az értelemben kötöm én össze a lelkészkérdést a tanárkérdéssel. Maradjanak meg tehát magyar theologusaink ezután is, kizárásával az épen oda nem valóknak — de adjanak e fiatal emberek közül néhánynak módot arra, hogy miután magukat a lelkészi pályára kiképezték, képezhessék tovább magukat a tanári pályára is. Igy nyerni fog az egyház bennök ép, ideálismussal felfegyverezett protestáns magyar papokat és igazi prot. tanárokat! Módra nézve, hogy hogyan volna ez elérhető, olvashattunk már többféle tervet. Holczhammer úr volt a legutolsó, ki e b. lapok hasábjain a budai egyház kegyétől várja a megoldást, ajánlva neki, hogy vallástanítói állásait töltse be egyetemre készülő végzett theologusokkal. — Nem reflektálva más nézetekre, erre annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy itt nem lehet szó kegyúri kisegítésről, hanem tenni kell az egyházegyetemnek, tenni kell, ha nem akarja, hogy középiskolái elveszszenek reá nézve, ha nem akarja intelligens társadalmát vallástalanságban nevelni. Veszedelmes időket élünk ! A vallásnélküliség — pláne törvény által védve — nagyon könnyen vallástalansággá fajul ! S az egyházegyetem tehet is ez ügyben, ha akar. Stipendiumokat kell az egyházegyetemnek alapítania tanárjelöltek részére, melyeket nem kegyelemből oszt ki, hanem eszközül, bátorítóul az arra érdemeseknek. — Az államsegély mindinkább növekszik : vájjon nem volna lehetséges ez államsegélyből évenkint 1000 frtot kiosztani 3 — 4 szorgalmas végzett theologus között? Vannak külföldi stipendiumaink tanárjelöltek számára pl. a Glosianum: vájjon nem volna lehetséges az egyházegyetemnek odahatni — s oda lehetne hatni már ez idén — hogy miután külföldre úgy sem megy tanárjelölt, csak minden 10 évben egy, e stipendiumokból kapjon 3—4 tanulmányait folytató szorgalmas végzett theologns itthon évi segélyt? Vájjon nem volna mindez lehetséges prot. egyházunk jövőjének érdekében?! Ha nem lehetséges, úgy kiállítottuk magunkról a szegénységi bizonyítványt s mehetünk vele bátran a protestantismus elleneihez, hogy kezet fogva velük munkáljuk jövendő romlását ! íme, ez értelemben kötöm én össze a lelkészkérdést a tanárkérdéssel. Láthatjuk, hogy a kettő elválaszthatatlan. Ám ha mégis szétválasztja őket maga az egyház, ha nem óhajt segíteni a bőségen és szükségen, akkor én arra kérem még egyszer theol. tanár urainkat, ne sajnálják a szelid szót jelentkező theologusainktól, kérdezzék meg, milyen nyelveket beszélnek s lia rámondja valamely fiatal magyarsága büszke érzetében, hogy „a magyart", ügy intézzék hozzá a szavakat : „próbáljon szerencsét másfelé édes öcsém, a jó Isten áldja meg bejövetelét és kimenetelét." Udvardy Sándor. A néptanítók fizetésének rendezése tárgyát as kiadott utasítás. (Folytatás.) 24. §. A törvényhatósági közig, bizottságok 1898. évi áprilishó végéig figyelmeztessék a .... felekezeti iskolai hatóságokat, hogy a korpótlékot a tanítók részére biztosítsák, vagy ha arra nem képesek, államsegély engedélyezése végett 1898. évi júniushó végéig a vallás és közoktatásügyi ministerhez forduljanak. Ez utóbbi esetben a 17. § ban említett okmányokat kell bemutatni a ministerhez, és ekkor a további eljárás a 18 — 25. §§-ok szerint történik. Ha ellenben az iskolafentartók 1898. évi júniushó végéig nem kérnek a vallás és közoktatásügyi ministertől államsegélyt a korpótlék fedezhetésére, akkor a korpótlék teljes összege az iskolafentartó által biztosítottnak tekintetik és a 16. §-ban foglalt eljárás alkalmazandó. Ugyanily intézkedések teendők az 1903., 1908., 1913. és 1918. évek októberhó 1-től kezdve esedé-