Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyet. theol. Academia

254 gyelőnek öntudatos szavait, hogy ezt már magunknak tartjuk fel: ámde ne legyen ez csak puszta szó, hanem váljék mielőbb megnyugtató valósággá, hogy szűnjék meg a tanárok szellemi munkáját bénitó nehéz gond, mely maguk s családjuk jövőjének bizonytalansága miatt lelküket terheli. — Az egyetemes egyháznak keli módot találnia, a melylyel e kérdést is a fentebb kifejezett irányban véglegesen rendezze. Van azonban még egy — nézetem szerint — igen fontos dolog, a melyet mindnyájunknak nagyon meg kell szívlelnünk s a melynek felemlitéseért s létesítése módjának megjelöléseért Schneller igazgatónak csak köszönettel tartozunk s ez egy tudományos theol. Szaklap terve. A pozsonyi ev. theol. akadémia tanárai a tudományos kutatás terén s általában irodalmilag szinte lázas munkát fejtenek ki. A 12 év alatt, mióta az akadémia fennáll, két lapot s egy népies vállalatot indítottak meg s tartanak fel most is, kiadták a theol. szakkönyvtárt, mely becses tudományos munkákkal látta el ev. prot. irodalmunkat, azonkívül is részint egyes tudományos munkáknak magán rizikóra való kiadása, részben egyes tudományos folyóiratokban való munkálkodásuk által mindig híven szolgálták s szolgálják nemes hivatásukat. — Egy nagy, egy szent czél lebeg szemeik előtt: a testvérintézetek tanerőivel együtt, kiket mind e munkában nemes rész illet meg s irodalmilag munkálkodó vagy munkálkodni óhajtó papjaink s világi férfiaink bevonásával megizmosítani a magyar nemzeti protestáns tudományos irodalmat. — Szent czél ez s eredményében kiszámíthatlan becsű egyetemes egyházunkra! Ez pedig csak egy szaklap kiadása által válik lehetségessé, a mely a theol. tudomány minden ágát egyaránt felölelve minden tehetséget, minden jóravaló munkát támogat és jutalmaz. — Sajnos, be kell vallanunk, ilyen szaklapunk mindeddig nincsen. — Egyetlen tudományos irányú ilyen vállalat a prot. irodalmi társaság által kiadott „Protestáns Szemle", de ennek minden jóravalóságát elismerve, azt hiszem, általános nézetnek adok kifejezést, ha azt állítom, hogy azt par excellene tudományos, csak a tudmányos kutatás czéljait szem előtt tartó szakfolyóiratnak ugyan bajosan nevezhetnők. — Avagy lehetne-e abban például egy ó- vagy újszövetségi írásmagyarázati kérdést héber avagy görög czitatumokkal, héber, arab vagy syr betűs jegyzetekkel kinyomatni? Lehetne-e abban, irányának s olvasó közönségének koczkáztatssa nélkül komoly történeti tanulmányokat eredeti forrásokkal együtt közzé tenni? — A Szemle már csak közvetítő az élet és a tudomány között s maga is bevallotta nem egyszer, hogy a „hullabalzsamozás" szerepére nem vállalkozik (ha ugyan a múltak forrásainak tanulmányozása s ennek közlése e szóval még csak képletesen is illethető volna 1) hanem inkább a jelen vitális kérdésekre óhajt kiterjeszkedni. Tehát egy theol. tudományos szaklapra okvetlenül szükség van. — Hány magában erőt érző egyén kap egy ily szaklap által ösztönzést a nemes munkára,'midőn bizhatik abban, hogy fáradsága nem hiába való, hogv művének kiadása anyagi koczkázatába nem kerül, de sőt azért tisztességes írói honorár umban részesülhet! Példa erre maga a Prot. Szemle, mely rövid pár év alatt annyi eddig ismeretlen nevet s velők annyi becses munkát hozott felszínre. Nemes ambiczió dolga azért nemcsak a theol. akad. tanári kar részéről, de kell hogy az legyen egyetemes egyházunk részéről is ily szaklapnak megteremtése. — Helyesen jegyzi meg azonban Schneller, hogy „ily szaklap kiadása lehetővé még csak akkor válik, ha az anyagi erőre is tácnaszkodhatik" — s hogy bár a nemes Luthertársaság már e czélra két izben 200—200 frtot szavazott meg, az még, bár egy évre körülbelől biztosítva van is, meg nem indítható, sőt hogy „vétkes könnyelműség lenne" azt egy évi biztosíték mellett koczkáztatni, mert „egy év múlva elbukott vállalat évekre megöli magát a vállalatot". Mikép volnának tehát e vállalat számára a reális alapok biztosíthatók ? A kérdésre is megadja a feleletet Schneller idevágó közleménye, melyet minden betűjében aláírva magunk részéről minden, a nemes ügy iránt érdeklődőnek, de főleg intéző köreinknek a legkomolyabb figyelembe vételre ajánlunk. „Ha valamikor — úgymond — úgy a jelenben lehet reményünk e biztosításra. — Az állam a szokott évi segélyen kivül ez évben még 50,000 forintot adott egyházunknak s adta ezt az egyetemes alaptőke gyarapítására, egyház fgyetemünk, egyetemes érdekünk erősítésére. — Egyházunk egyetemes érdekeit pd. leginkább szolgáljuk, ba mindenek előtt arról gondoskodnunk, hogy lelkészeink nem csak az evangélium valláserkölcsi szellemétől legyenek áthatva, mert ezt minden, bármely nemzet vígy felekezethez tartozó lelkésztől megkövetelhetjük, — hanem m agyar nemzetünk szelleme által is lényegükben legyenek meghatározva s mint protestáns lelkészek valóban tudományosan képzettek is legyenek. — A magyarhoni ág. hitv. evang. egyháznak egyetemes érdeke tehát mindenek előtt az, hogy a lelkészképzést éppen úgy a nemzeti, valamint a valódi tudomány érdekének megfelelően szervezze. — Teszi ezt eltekintve a theol. tanerőktől, ezen nagy fontosságú subjektiv tényezőktől, nevezetesen az által, hogy lehetővé teszi egy nemzetileg önálló theol. tudomány fejlődését. — Az államsegélynek tehát egy tetemes része, éppen rendeltetése alapján egy ily theol. szaklapnak megindítására, fenntartására fordítandó. — Minthogy pedig a Luthertársaság alapszabályai szerint a theol. tudományos irányú munkák kiadása is e társaság körébe tartozik s concentrált, szervezett irodalmi munkásság a sikert is jobban biztosítja: a Luthertársaság intensiv segélyezése útján volna a mi vállalatunk a legjobban biztosítva. — A Luthertársaságnak csakis egyetemes czéljai vannak — irodalmi téren hivatva van egyházunk érdekeit minden oldalról szolgálni: azért is ezen eddig is áldásosán működő társaságot kell első sorban, szent meggyőződésem szerint, egyházunk egyetemének segélyezni". Meg volt már irva, el is volt mondva sokszor, másutt is, e lapokban is, hogy Isten országa nemcsak beszédben, de erőben áll; ez erő a hit, ennek pidig forrása az Ige. — Ez Igét kell bevinni minden házba, minden szívbe — s erre manapság a szószék nem elég, ennek hatalmas és biztos eszköze csak egy: az irodalom. „Mi nekünk létet adott, a Luther fegyerét emeljük fel újra. — Nem