Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Bányakerületi segélyző intézet

E folyamodásban kötelezte magát az egyesület arra, hogy: 1. a hivatalos jellegű Budapesti Tanítótestületnek, mely éveken át egyik iskolából a másikba vándorol s tantermekül használható helyet foglalt el, mig végre teljesen helyiség nélkül maradt, mi által könyv és irattára, valamint bútorzata is veszendőbe megy — a létesítendő épületben helyiséget bocsát rendelkezésére; 2. a „Tanitók Házá"-ban a székes főváros árvaházaiból kikerülő és magasabb tanintézeteket látogató bizonyos számú ifjúnak ingyenes vagy mérsékelt díjú helyet tart fenn ; 3. az esetben, ha a főváros az építésre pénzsegélyt is nyújtana, minden 3000 frtnyi segélytőke után egy-egy fővárosi tisztviselő valamely árvaházban nevelt tanuló-gyermekének felvételét biztosítja az egyesület. A város pénzügyi és gazdasági bizottsága e kérelmünket teljesítendőnek mondotta; törvényhatósági közgyűlés azonban a tanács javaslatára nem az általunk kért telket, hanem a X. kerületi tisztviselő-telepen az Elnök- és Tanács-utcza sarkán levőt szavazta meg ; tehát oly helyen, a mely — rendkívül távol esvén ugy a fő- és szakiskoláktól, mind a tanitók működési helyétől — a kitűzött czélra feltétlenül alkalmatlan, s igy e helyre a „Tanitók Házát" (az e czélra szükséges tetemes költségek teljesen hiábavaló kidobása nélkül) még abban az esetben sem lehetett volna felépíttetnünk, ha azt minden feltétel nélkül bocsátották volna rendelkezésünkre. Pedig a hely abszolút alkalmatlan volta mellé még a feltételek rendkívül súlyos természete is sorakozott. E feltételek a maguk teljességében igy szólnak : 1. „Tartozik az" Eötvös-alap országos tanitói egyesület" a létesítendő „Tanitók Házában" a székes főváros árvaházaiból kikerült és magasabb tanintézeteket látogató — az előirt feltételeknek egyébként is megfelelő — három ifjú részére ingyenes helyet fentartani s őket ott minden díjfizetés nélkül teljes ellátásban részesíteni mindaddig, mig az illetők tanulmányaikat be nem fejezték. A mennyiben a székes-fővárosi árvaházak ily ifjakat kellő számban nem szolgáltatnának, ez esetben a fentartott 3 alapítványi hely bármelyikére fővárosi tisztviselők és szolgák — magasabb tanintézeteket látogató — árva gyermekei is kinevezhetők, az illető ifjak kinevezésének joga minden esetben a székes-főváros tanácsát illetvén." 2. „Köteles a nevezett egyesület a hivatalos jellegű, a népoktatási törvényen alapuló „Budapesti Tantestület" részére a létesítendő épületben teljesen ingyen olyan hivatalos helyiséget rendelkezésére bocsájtani, hogy e testület abban könyv- és irattárát, továbbá bútorait is megfelelő módon elhelyezhesse." 3. a telek kizárólag a „Tanitók Háza" czéljára használható, mert különben az a rajta levő épületekkel a székes főváros tulajdonába visszaszáll." 4. Mindezen feltételek telekkönyvileg biztositandók." „Végre a közgyűlés a pénzügyi gazdasági bizottmány és a tanács indokolt javaslata alapján folyamodó egyletet, a létesítendő „Tanitók Háza" építkezési költségeihez való hozzájárulás iránti kérelmével elutasítja." Az „Eötvös-alap-egyesület" tehát ujabb kérelmet nyújtott be a főváros tanácsához, melyben bejelentette azon sajnos kénytelenséget, hogy a megszavazott telket, mint a „Tanitók Háza" czéljaira teljesen alkalmatlant, nem fogadhatja el ; azt kérvén egyúttal, hogy a kért, de meg rem kapott telek helyett legyen kegyes a város Budán adni telket a Ráczfürdő közelében részben már kisajátított, részben pedig legközelebb kisajátítandó házak helyén. Ez az uiabb folyamodvány részletesen kifejtette, hogy a város végső szélén, mindentől távol eső helyen a „Tanitók Háza"-hoz fűzött egyetlen czél sem volna megvalósítható. Es kimutatta azt is, hogy a megszavazott telek által nyújtandó kedvezményért viazonszolgálatul kikötött feltételek sem állanak arányban ezen telek értékével. Ha ugyanis a megszavazott 820 Q-öl nagyságú terület ölét 20 frtra becsüljük is (hivatalosan csak 12 frtra van becsülve) az egésznek mai értéke 16.400 frt. Ha már most a „Tanitók Háza"-ban teljes ellátásban részesítendő három ifjúnak egy évi összes tartásdíját együttesen csak 1000 frtra tesszük, a „Budapesti Tanítótestület" által használandó helyiségek évi bérét — fűtést, világítást és takarítást is beleszámítva — szintén csak 1000 frtban állapítjuk meg: az egyesület által nyújtandó viszonszolgálat évi 2000 frt. értékű lenne; ez pedig nem 16.400, hanem 50.000 frtnyi tőkének a 4°/

0*os kamatja. Vagyis az egyelettől kívánt viszonszolgálat értéke 33.600 frttal lenne több, mint a mennyit a telek értékében a fővárostól kapna. Már az ilyen feltételeknek a teljesítése egymagában is nagyon ingataggá tenné a „Tanítók Házá"-hoz kötött minden egyéb czélt még azon esetben is, ha e czéloknak egészen megfelelő telekért volnának azok kikötve; mennyire fokozza hát e feltételeknek az elfogadhatlanságát az a körülmény, hogy oly telekért kínálják cserébe, a hol a „Tanítók Házá"-t felépítenünk az ehhez fűzött összes czéljainak előleges eltemetése nélkül teljes lehetetlenség. Hiszen az egyesület az első kérvényben elvállalt kötelezettségeket annak a némi viszonzásával ajánlotta fel, hogy a „Tanítók Háza" czéljainak megfelelő helyen kap telket a fővárostól. A feltétlen lehetetlenségek sorába tartozott tehát, hogy az „E /tvös-alap-egyesiilet" a megajánlott telket elfogadja (maga a „Budapesi Tanítótestület" is igy nyilatkozott) s másként cselekedjék, mint a hogyan cselekedett. Hogy a második folyamodás sikerét annál jobban biztosítsa, az egyesület a tüzetesen indokolt kérvényt nyomtatásban előlegesen megküldötte a fővárosi törvényhatósági összes tagoknak, kérvén mindegyiknek támogatását. Az eredmény azonban — sajnos — az lett, hogy a tanács javaslatára a közgyűlés ezúttal feltétlenül elutasító határozatot hozott s ennek következtében már-már azon befejezett tény előtt állunk, hoyy a „Tanítók Háza" a főváros területén ingyenes városi telket nem kaphat. Ez a mai helyzet, s ez a helyzet története. Hogy megakadás ez, még pedig komoly megakadás azon nagy és nemes czélok útján, melyek szemeink előtt lebegtek, azt tagadni hiába való volna; de a helyzetet a „Tanítók Haza" eszméjének megbukásaként tekinteni : az több volna a kishitűségnél. Lehetetlen az egészet másnak, mint intésnek a Gondviselés végzete részéről tekintenünk, hogy a tanítóság az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel es akaraterővel karolja i fel az ügyet. Eszmék, nagy czélok történetében szün-