Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Róm. kath. nagygyűlés Budapesten

hogy orthodox) nagytiszteletű űr, és a katekizmus — ez a kedvencz gúnytáblája és vesszőparipája némely tanítóknak — volt a népoktatás főbb akadályaiul feltüntetve a korral haladó modern tanítóval szemben ! S alig olvasunk tanügyi czikket, melyben a porosz Schulmeisterek, s Comenius, Kousseau és Pestalozzi is ne szerepelnének. Természetes, hogy ezek olvasása közben dagad a kebel s büszkén emelkedik a tanitói önérzet. Csupán azt feledik a mi modernebb tanítóink, hogy ezek a nagynevű tanférfiak a sokratesi bölcsészet alapelvét a „gnothi seauton"-t tárták folyton szemeik előtt. Elébb magukat ismerték meg ; és így ismerni és becsülni tanulták más nem csekélyebb téren és hivatással működő embertársaikat is. (Folyt, köv.) üirlii. A lefolyt hétnek legkimagaslóbb egyházi eseménye Budapesten a f. hó 16-án kedden megtartott római katholikus nagygyűlés, mely Esterházy Miklós Móricz gróf és Zichy Nándor gróf közös elnöklete alatt ült össze. Jelen voltak az esztergomi érsek és „ország" primásáuak elnöklete alatt az országnak majdnem valamennyi püspökei és szép számmal a hitbű római katholikus mágnások. A gyűlést a délelőtt 10 órakor megtartott Yeni Sancte vezette be s délután 4 órakor a herczegprimás beszéde nyitotta meg. A beszéd szép, emelkedett hangú, mint azt Vaszary Kolozs herczegprimásnál megszoktuk, csak abban az egyben szólta el kissé magát, midőn a protestánsok vallásszabadságát a római katholikus egyház adományának tüntette fel, mely állítás a történeti tényekkel homlokegyenest ellenkezik. Azonban e helyen nem lehet feladatunk akár a bíboros érsek, akár a fellépett szónokok beszédeinek bírálása, sőt a hely szűke miatt eláltunk a beszédeknek — habár csak kivonatos — közlésétől is, s egyedül arra szorítkozunk, hogy felemlítsük örök emlékezetnek okáért a nagygyűlés által elfogadott határozati javaslatokat, abban a sorrendben, a mint azok benyujtattak s határozattá emeltettek. Raj n

er Lajos esztergomi kanonok a katholikus kötelességeiről következő határozatot nyújt be: „Kimondja a nagygyűlés: Nem elég minden egyesnek vallásos életet élni és az egyház rendeletei szerint a szentségekben részesülni : hanem kötelessége egyszersmind hitét a közéletben is vallani. Azért a szülőknek kötelessége gyermekeiket katholikus hitben nevelni, a hol csak lehet, katholikus iskolába járatni és vallásos életökre ügyelni. Ezért kiki tőle telhetőleg a katholikus egyleti élet előmozdítására törekedjék, katholikus ifjúsági, katholikus legényés munkásegyletekben és katholikus körökben részt vegyen és a katholikus jótékonysági egyletek működéséhez járuljon. A polgárok községi, hatósági és országos képviseleti választásaiban részt vegyen és ott megbízható katholikus férfiakra és ilyenek hiányában csak arra szavazzon, ki a katholikus hitet és egyházat meg nem támadja, hanem annak védelmére vállakozik és ezt határozottan meg is fogadja. Ezért bárminemű magán- vagy hivatalos eljárásokban sem tagadhatjuk meg hitünket és egyházunkhoz ily állásban is ragaszkodni tartozunk. Minthogy az 1868: LIII. t.-c. és kivált a keresztség kiszolgáltatására és anyakönyvelésre vonatkozó miniszteri rendelet hitelvünkbe ütközik : ezen rendelet visszavonását és ezen törvény módosítását szakadatlanul szorgalmazni minden katholikusnak kötelessége. Yégre azt is kimondjuk, hogy a katholikus oly törvény alkotásához sem járulhat, mely a keresztség hitközösségéből való kiválás, vagy a vallástalanság útját egyengeti." HaydinKároly budapesti ügyvéd a katholikus antonomiáról szóló határozati javaslata : Mondja ki a nagygyűlés, hogy az apostoli király kegyúri és az állam felügyeleti jogának sérelme nélkül az egyház — a katholikus autonomia mielőbbi életbe léptetésével, — közegei által maga intézze mindazon ügyét, mely jelenleg a parlamenti kormány hatáskörébe vonatott. Otócska Károly pozsonyi ügyvéd a polgári házasságra vonatkozólag következő határozati javaslat elfogadását kéri : „Mi, kik hazánkat ugy szeretjük, mint egyházunkat és ezt a szeretetet hitünkből merítjük — annak kegyeletes emlékében, hogy Szent István első királyunk a keresztény katholikus vallás alapján szervezte a magyar államot, és hogy az, hála az isteni gondviselésnek, közel kilencz század viharait átélni, polgárosodni és megerősödni képes volt — tudjuk és hiszszük, hogy az állam jól felfogott érdeke a kdth. egyház érdekével ellentétes nem lehet. Oly politikát tehát, mely a haza törvényeit egyházunk hitelveivel ellentétbe hozza és a mely csak már azért is hazánk különféle hitű és ajkú polgárai megnyugvását kizárja: nem csak vallásunkkal, de hazaszeretetünkkel sem tudnánk megegyeztetní. A házasság előttünk szentség, s mint ilyen az egyház joghatóságához tartozik ; az egyház ennek anyagi viszonylataiban eddig is az áilam igényeire tekintettel volt, az állam pedig megvédte annak társadalmi és anyagi következményeit, sőt más hitűek házassági jogát azok megnyugvásával megállapította és ezen viszonyokat rendezte. Ebhez tehát mindenkor készségesen járulhatunk. De más a polgári házasság. Ez a házasság dolgában az egyház joghatóságát az állam joghatóságába vonja. Ez az, a mibe, legalább mi katholikusok, soha bele nem nyugodhatunk, a minek törvénybe iktatása ellen jelenleg minden törvényes utón és módon küzdünk és ha ez mégis megtörténnék, ennek megmásitása érdekében nem szűnnénk mege küzdelmet ugyanazon törvényes uton tovább is folytatni." Ifj. Zichy János gróf a katholikus nevelésre vonatkozó javaslata : „A hol annak szüksége fenforog, arról kell gondos-