Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Gyermekistentiszteletek (Rajter János)

221 szükségesség ; azért kívánatos, hogy azok támadjanak fel halottaikból új életre, és sebes mozgású működésbe hozassanak egyházhatóságaink minden fokozatán. Még egyszer örömmel üdvözlöm az egyetemes papi értekezletet megalakulása alkalmából ! Kiss Péter, a pestmegyei ev. esperesség papi értekezlet elnöke. —ÏSXSÎGKÊ»Szükséges-e az úgynevezett gyermekistentiszteletek meghonosítása ág. h. ev. ker. gyülekezeteinkben? E becses lap hasábjain nemrégiben igen érdekes eszmecsere^ indult meg a gyermekistentiszteletek ügyét illetőleg. Ügy a tájékoztató czikk e becses lap jelen évfolyamának 8-ik számában, valamint a gyakorlati értékkel biró hasonló tartalmú czikkek is — e becses lapnak ugyancsak jelen évfolyamának 12-ik, 14-ik és 18-ik számában — arról tesznek tanúbizonyságot, hogy beköszönt már minálunk is az egyházi belel e t iránt való érdeklődésnek hajnalhasadása. Az egyes czikkek mind komolyabb és komolyabb felszólítással végződtek be, s máris azt hittem, hogy Baselből hazajövet szeretett egyházunknak előnyösen megváltozott beléletének a képére rá sem ismerek többé. Ezt a reményt — ha mindjárt nagyon vérmesnek tetszik is, de — élesztette bennem az a körülmény, hogy az utolsó, ez ügyben megjelent czikkre (a 18-ik számban), a benne foglalt felszólítás értelmében csakugyan semminemű válasz nem jelent meg, a mi azután arra a felvételre indított, hogy erélyes felszólításnak talán foganatja lett, hogy az illetékes körök az eszmét talán felkarolták s a szóbeszéd helyett tényleg a tettre határozták el magukat. Hogy azonban e reményem mennyire van még csak a jövőben történendő megvalósítás stadiumában, arról — sajnos : nagyon is gyorsan — meg kellett győződnöm édes hazánk több vidékéről kapott tudósításokból. Tehát az agyonhallgatás lett osztályrésze ennek az oly annyira fontos kérdésnek is! Midőn kérdés alakjában elevenítem fel újra a gyermekistentiszteletek ügyét, kettős czél lebeg szemeim előtt: egyik czélom az, hogy mások is — még pedig minél számosabban — szóljanak hozzá a kérdéshez, olyanok, a kik nálamnál tüzetesebben ismerve áldott jó népünknek és szeretett egyházunknak szükségleteit, kellőleg meg is tudják fontolni a kérdésnek egyházi beléletünket érintő nagy horderejét; másik czélom pedig az, hogy eddig szerzett külföldi tapasztalataim és e tárgyú tanulmányozásaim alapján a kérdést magát elvi szempontból kellőleg megvilágítsam. Hogy az első czélt elérem-e, az nem rajtam múlik, de a mi a második czélt, a magam elé kitűzött feladatot illeti, úgy annál is inkább tartom szükségesnek a kérdésnek elvi szempontból való kellő megvilágítását, mivel az eddig megjelent e kérdéssel foglalkozó czikkek egyike sem tisztázza az elfoglalandó elvi álláspontot, hanem ide s oda kapkodva az egyik czikk a „gyermekistentiszteletek" czím alatt az angol-német vasárnapi iskolának behozatalát ajánlja, egy másik a szoros értelemben vett gyermekistentiszteletet, egy harmadik pedig a katekhizácziót. így egyazon czím alatt a hitoktatásnak három, formailag egymástól teljesen különböző módja lett javasolva. Már most melyiket alkalmazzunk? Elvi tekintetben minden egyes módszernek külön feltételei vannak, s a míg ezeket nem tisztázzuk, addig az ügyet magát sem viszszük előbbre, de még egy lépéssel sem. Első helyen lett említve a „vasárnapi iskola". Ez az intézmény — a mint azt ntű Löw Fülöp úr evang. ker. lelkész e becses lap jelen évfolyamának 8-ik számában tudomásunkra hozta — a mult század utolsó évtizedeiben keletkezett angol földön; azóta pedig rohamosan elterjedve meggyökerezett már majdnem minden európai nagyobb városban, a hol csak az ott lakó protestánsok elég anyagi és szellemi tőkével rendelkeznek az intézmény életbeléptetésére és fentartására. Tiesmeyer brémai lelkész megjegyzi még azt is, hogy ez intézmény csiráinak nyomaira már a XVI. század második felében is akadhatni, különösen Württembergben, de hát mi ránk nézve utóvégre is mellékes, hogy hol keletkezett és mikor keletkezett, hanem a fődolog az, hogy: tisztába jöjjünk azzal, vájjon elvileg milyen álláspontot foglaljunk el ez intézménynyel szemben ? Szerény véleményem szerint egyelőre határozottan tagadói a gosat! Egy szóval sem akarom ez intézmény üdvös voltát, s a bizonyos tekintetben szükséges voltát sem kétségbe vonni általában véve, de hogy minálunk mostan semmi czélt nem érnénk vele, azt kénytelen belátni mindenki, a ki egyházi viszonyainkat még akár csak hallomásból is ismeri. A mi egyházunk ugyanis legnagyobbrészt falusi gyülekezetekből alakul (s kizárólag ezekre vagyok tekintettel a következőkben), a melyekben egyáltalában nem szedhető össze a szükséges gyermekállomány — hogy magyar műszóval fejezzem ki magamat, — értvén ezalatt oly gyermeksereget, a minőből külföldön a vasárnapi iskolák növendékei rendszerint kikerülnek. Hogy minő ez a gyermeksereg, arról, a ki nem is látott soha ilyen vasárnapi iskolát — fogalmat alkothat magának mindenki, a ki ntű Löw Fülöp úr evang. ker. lelkész már fentebb említett czikkének első néhány sorait figyelemmel átolvassa. - Az ott említett neveletlenség és erkölcsi romlottság nálunk bizony még nem oly óriási mérvű, hogy vasárnapi iskola útján kellene és lehetne segíteni a bajom Őszintén szólva : nagy okunk van örülni azon, hogy szeretett egyházunk kebelén belül a nép között még nincs meg a vasárnapi iskola szükségességének első és leglényegesebb alapfeltételét képező erkölcsi depravaczió. — Legtöbb felekezeti isko-