Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Politikai község és párbér (Kund Samu)

218 és azt fogjuk látni, hogy a protestantizmus, mely a szomszéd országokban elterjedtebb volt mint minálunk, rövid reményteljes virágzás után tűzzel vassal kipusztíttatott, de a szabadság ezen megszentelt földjén a magyarság nagy hősei a Bocskayakés Bethlenek, a Tökölyek és Rákóczyak és velők együtt a többségükben nem protestáns magyar rendek voltak azok, a kik a magyarság szabadságával együtt a protestantizmus szabadságáért is koczkára tették nemes életüket. Daloltak legyen bölcseinknél német vagy szláv éneket, forgolódjék bár nyelvünk otthonosabban egy vagy más nép nyelvén : a mi protestáns sziveinkben csak a magyar szt. korona alattvalóinak érezhetjük magunkat. Nem szeretnék félreértetni. Nem vagyok barátja az erőszakos magyarosításnak és nem szeretném, ha az idősebb nemzedék érdemes tagjait, kiknek ifjúságukban nem nyílt alkalmuk elsajátítani hazánk nyelvét, megakadályoznók abban, hogy továbbra is szolgálják egyházukat és a közügyet, ellenkezőleg mindent el kell követnünk, hogy ez érdemes férfiakat magunknak továbbra is megtartsuk. A mit én óhajtok és a miben a protestantizmusnak a magyar állam iránt való háláját kifejezni kivánom az az, hogy az egyházi élet mellett, főleg az iskolában nyissunk a magyar nyelvnek minél szélesebb tért ; mert a történelem után a nyelv a legerősebb közös kötelék, mely egy állam polgárait egymáshoz fűzi. A nyelv szóban és Írásban, a mennyiben közös érzelmeket fakaszt és közös emlékeket tart ébren. A nyelv a melyben legerősebb fegyvereinket, törvényeinket kovácsoljuk. A nyelv ama kincstár, melyben bölcseink legmagasztosabb gondolatait és költőink legnemesebb érzelmeit, melyek a hazai földben sarjadztak, megőrizzük. A magyar nyelv területét szélesbíteni, az állam polgárait közös eszmék és érzelmek által egymáshoz közelebb hozni, és ezáltal a magyar államot magát megerősíteni, azt az államot mely vallásszabadságunknak előfeltétele és fennmaradásának biztosítása, protestáns egyházunknak egyik legszentebb feladata. Nem szükséges mondanom, hogy a midőn hiven ragaszkodunk őseink hitéhez, csak tisztelettel adózhatunk mindazon más felekezetek polgárainak is, kik a maguk hitéhez szintén hiven ragaszkodnak. Mi protestánsok csak nemrég lettünk teljesen egyenjogú polgárai a hazának és alig van prot. család, mely elődjei közül vértanukat ne tisztelhetne. Nekünk protestánsoknak a közelmúlt idők szomorú emléke alatt s a midőn ereinkben a vértanuknak büszke vére csergedez, sohasem szabad más vallásban látni azt, a mi bennünket egymástól elválaszt, hanem csak azt, a mi bennünket egyesít a Mindenhatóban való szeretetben, mindén vallás ezen legigazabb lényegében. Ezen elvek vezérelnek működésemben! A politikai község il a párbér. (Folytatás és vége.) Általános szabály az, hogy a párbér egyébb jogalkotó tények hiányában csak a parochia kötéléj kéhez tartozó híveket terheli és hogy e teher mérvének és módozatainak kútforrása a visitatio canonica. Ennek folytán a parochia kötelékébe nem tartozók, különösen más vallásúak párbér szolgáltatásokra csak akkor kötelezhetők, ha erre bármely uton személyes kötelezettséget vállaltak, vagy ha párbér szerződés vagy más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré vált, vagy végül, ha a párbért a politikai község átvállalta (aversio); ellenben ezek iránt nem bir nyomatékkal a nem birói uton történt esetleges marasztalás és a visitatio canonicában a párbér szolgáltatásának házak vagy telkek után feltüntetése; mert a m. k. curia 30. és 31. számú polgári döntvényeiben kimondotta azt: „Hogy ha a róm. kath. lelkész részéről párbérszolgáltatás iránt folyamatba tett ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, illetve midőn az a kérdés vált vitássá, ha vájjon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e, az ügy a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik ; és hogy az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telep után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Szorosan nem tartozik ugyan felvett tárgyamhoz, de érdekességénél, fontosságánál fogva s a szíves olvasó iránti figyelemből ide irom — közbenvetőleg — a m. k. kúria 31. számú döntvényében kimondott határozatnak tanulságos megokolását is. A párbér a hívek önkéntes oblatióiból veszi eredetét, czélja a k. lelkész ellátásának biztosítása volt, és ennél fogva az fogalmilag a plébánia kötelékéhez tartozóknak jogszokás (laudabilis consuetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségén alapul. A párbérszolgáltatások eredetök és fejlődésöknél fogva a földesúr kegyúri kötelezettségeire vissza nem vezethetők, mert mellőzve a patronatusi jog alapjainak vizsgálatát, kétségbevonhatatlan tény az, hogy a földesúri hatalom és a patronátusi jog számos helyeken nem volt egy kézben öszpontositva és mert különben is a földes úr jobbágyait a szokás, törvényerejével biró rendeletek vagy törvény utján megállapított úrbéri tartozásokon felül más szolgáltatásokkal jogszerűen nem is terheltette. — Az evangélikusok szabad vallásgyakorlásának elvi elismerését magában foglaló 1608: I. t.-cz. nem eredményezvén az evangélikusoknak teljes kiválását a kath. egyház kebeléből, az annak meghozatalát követő vallási súrlódások idejében tőlük a kath. lelkészt illető párbér szolgáltatás főleg azon alapon követeltetett, mert még mindig a kath. egyház jurisdictiója alatt állóknak tekintettek és ez alapon követeltettek és szedettek be tőlük az ingatlanok birtokával semmi összefüggésben nem álló stoladijak is. Az 1647. XII. t.-cz. sem intézkedik a pálbérről, mint olyan teherről, mely ingatlanok birtokával össze van kötve, hauem mint a lelkésznek ellátására szánt