Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Irodalom - Őrálló fejlesztése

196 az a közös értekezletnek előterjeszthető volt. A közös tanácskozmányon konstatálva lett, hogy a másnapi diszgyülésre kitűzött programm ellen a testvérek részéről észrevétel nem tétetett. E szerint reggel hét órakor megindult Bethániából a hatszáz főre menő papi sereg palástosan, kucsmásan, hogy a kissé távol a Kossuth Lajos-téren álló diszes evang. basilikában istentiszteletet tartson. Az énekes liturgiát a hlubokai esperes, a rövid szent beszédet Máté 5, 13—16 alapján a fiumei esperes tartotta. Szép volt, mikor a tengeren sötét éjben hánykódó hajóról szólt, mely a távolról fölcsillanó világító torony féli) e felé tart, hogy a boldog, nyugodt kikötőbe eljuthasson. Nyomban az istentisztelet után lelkészek és közönség még most is impozáns országháza képviselőházi gyüléstermébe vonultak, mivel a Bethánia nagy terme, mely csak ezer jelenlevőre van berendezve, egyébkor is szűknek bizonyult. Itt az egyetemes püspök, Dr. Rónay, kinek családja a mult században bárói rangot viselt, üdvözölte a nagy számú hallgatóságot, s bevezető beszédében utalt a mai diszgyülés főtárgyára, a száz év előtti zsinat méltatására, melyról Dr. Zsolnay fog felolvasást tartani. „Nem akarok — úgymond — a felolvasó testvér tárgyának elébe vágni, csak utalok azon nagy változásra, mely a mai és száz év előtti kor uralkodó szellemében beállott. Akkor ugyanis mindent a politika absorbeált; most azonban a socialis és nemzetiségi kérdések megoldása után a vallási kérdések állanak előtérben a nélkül, hogy a XVI. és XVII. század heves harczai ismétlődnének. Oka az általános békének a szellemi harcz közepette a népek confoederatiója s a gyilkoló háborúk lehetetlensége. A sociális kérdés is forradalom nélkül oldatott meg akképen, hogy a történet logikája folytán a rendőri államból jogállam, a jogállamból kultúrállam s végre a kullúrállamból humanitárius állam képződött, ez utóbbi alig észrevehető átmenettel. A nemzetiségi kérdés is megszűnt a birodalomban levő, nemzetiségeknek a magyar állami kulturához való csatlakozása következtében ; úgyhogy most Kárpátoktól Adriáig m H gy arái imádjuk a mindenség Atyját, s beteljesült egy mult századi költőnek, Vörösmarty Mihálynak óhajtása, hogy : Minden ember, legyen ember és magyar, A kit e föld tart s egével betakar. (Lelkes éljenzés). Áttérve a vallási kérdésre konstatálja szóló, hogy az evang. vallás fölvirágzása hazánkban a. száz év előtt törvényhozásilag kimondott vallásszabadság érvényesülése óta kezdődött, a midőn egy felekezetnek eddig folytatott de'delgetése megszűnt s igy végre a reformezió alaki elve, a lelkiismereti szabadság, teljes diadalt aratott. „Most már — zárja szavait szóló — teljes érvényre juthatott a régi axióma: In necessariis imitas, in dubiis libertás, in omnibus Caritas." (Megniegujuló éljenzés). Ezután a titkár emelkedett fel, hogy vázolja az egyetemes evang. lelkészi fraternitás egy évi működését — a szakosztályi előadók jelentései alapján. A pénztári állapot föltüntetésénél hálával kiemeli, hogy Árpád király ez évben is 2000 korona kegy adományt küldött missiói czélokra (a közönség felállva éljenez) s hogy az egyházi közalap — a régi óhajtáshoz képest — végre rendszeresítette a 2000 korona évi járulékot. Végül jelenti, hogy a nemrég elhunyt szegedi lelkész végrendeletében a fr«

ternitásnak 10,000 koronát hagyományozott. (Emléke az aranykönyvben megörökíttetik). -äSXÜJßKS» (Vége köv.) 1 ! i 1 A-11 !, Az „Őrálló" fejlesztése. A f. év elején „Őrálló" czim alatt, hetenkint kétszer megjelenő politikai, szépirodalmi és közgazdassgi lapot indított meg Sárospatakon Dr. Bartba Béla jogtanár azon kifejezett czéllal, hogy a magyar nemzet s a haladásért küzdve, — egyúttal a protestantismus annyiszor félreismert, annyiszor méltatlanul mellőzött érdekeinek tegyen szolgálatot. A sajtó, a közönség s a mi fő, az ev. ref. és ág. hitv. ev. egyházak illetékes képviselői a legmelegebb elismeréssel voltak a lap iránt, mely kiváló muakatársak által hűségesen támogatva, igyekezett feladatát teljesíteni, s elmondhatjuk, hogy ma már, rövid félévi fennállása után, nemcsak előkelő színvonalon álló lappá, hanem a protestáns közvélemény számottevő orgánumává lett. Az is általánosan elismert és sok oldalról több ízben és követelőleg hangsúlyozott dolog, hogy ily lapra fe'ette nagy szüksége van a protestantismusnak, s ha nem volna, meg kellene teremteni. Egyetlen komoly kifogás volt ellene: hogy kevésszer jelenik meg; de a lapot, mely nem a tőke hatalmán alapszik, csakis a közönség hathatós pártfogása fejleszthet. Ebben reménykedve óhajtja a derék szerkesztő és kiadó a kitűzött nagy czélok érdekében minden önző, személyes érdektől menten, hetenkint háromszor megjelenő lappá fejleszteni az M(Jrálló"-t, hogy így fokozatosan alakulhasson napilappá. Ha azonban a közönség megfelelő pártfogása nem gyámolítja a vállalkozó laptulajdonost, akkor fájdalommal bár, de kénytelen volna a lapot beszüntetni, mert megteremtésére s kellő színvonalra emelésére félév alatt ezrekre menő áldozatot hozott, s teljes anyagi romlása nélkül többre nem képes. Rajtunk, lelkészeken áll, ezen lapnak megismertetése és elterjesztése, kik ezzel nem egyénnek, hanem fontos közügynek teszünk szolgálatot. Kövessük e tekintetben a róm. kath. papok példáját, a kik reánk nézve halálos érdekeik előmozdítására szentelt vállalataikat minden tekintet nélkül beviszik a családok és nép körébe, úgy, hogy lehetséges hetenkint egyszer nagy terjedelemben megjelenő lapjaikat igen .olcsó áron kiállítani, mert a nép körében is elterjesztve 14—15 ezer előfizetőt gyűjtenek. Hogy az „Őrálló" fennállhasson, legalább is 1500