Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyháziasság ápolása gyülekezeteinkben

mint egységet alkotó erőt semmiféle uniformitás kedvéért nem fogja feláldozni az evang. protestáns egyház soha. Minden evangyéliomi hittudósnál ott találjuk Krisztusból és az ő igéjéből meríthető hitéletigazságnak keresését, ki munkájában nem köti magát semmiféle melléktekintet által, hanem lelkének meggyőződését szabadon vallja. Ugyan mi volna egyházunkból, mi volna az emberiség haladásából, ha akár a symbolikus könyvek föltétlen tekintélyét, akár valamely emberi hatalom törvényét oly parancsolónak vennők, hogy attól egy hajszálnyira se szabadjon eltérni. Nincsen evangelikus egyházunkban oly theologiai irány, melynek feltétlen uralmát az egyház valaha elfogadta volna. Ez helyesen is van így; a külömböző szellemek együttes, habár gyakran egymással összeütköző munkája az egyház életében nélkülözhetlen szükségessé vált; csak egy ne hagyjon el soha : az egymás véleményének tiszteletben tartása, a krisztusi szeretet és méltányosság. Mindenki tudja, hogy a földön létező egyetemes egyházunknak szervezetes sem egységes. Istennek akaratából a történelmi viszonyok különböző országban különböző kormányzati alakot ruháztak egyházi életére. A dán püspöki rendszer, a német consistoriális rendszer, melyet ugyan hova-tovább annálinkább kezd a synodalis rendszer felváltani, a skót presbyteriális rendszer, hazánk presbytero-synodalis rendszere, mind-mind az illető országok sajátos történelmi fejlődésének alakulatai; de valamennyiében ott találjuk az egyházi élet önmagából való fejlesztésének törekvését, benső háztartásának független rendezésére irányuló igyekezetet ; sőt a samaritánusi szeretet munkásságában oly kapocscsal birunk, mely a nemzetek és világrészek közötti távolságot is áthidalja s az Urnák egy családjává olvasztja a népeket. Hazánk evangelikus egyházában is vannak ellentétek és összeütközések. A theologiai tudomány különböző irányai — sajnos — nem vívnak ugyan erős harczot, mert tudományosságunk többnyire külföldi : német, angol, hollandi, svájczi befolyás alatt áll. Saját benntermett theologiával ép úgy nem birunk, mint nem birunk saját hazai bölcsészettel sem. Minek oka részben a theologiai tudomány közönségének hiánya s talán a létezőnek nem érdeklődése is, minek következménye, hogy tudományos munkás is kevés akad, mert hiányzik a munkának szellemi és anyagi sikere s hiányzik a pártfogás buzdításából eredő munkakedv és munkaerő. A külföldi jelszavakat importálja ugyan úgy az orthodox, mint a liberális theologiai irány, de tudja Isten, nem birnak azok mozgalmasabb életet teremteni. Kivált hazai evangelikus egyházunknak specziális baja a nemzetiségi küzdelem. Nem osztozom ugyan azok nézetében, a kik a politikát teljesen ki akarják zárni az egyházból; mert azt jómagam is lehetetlennek tartom, mint az élet egységére ráerőszakolt különválasztást, mit a viszonyok is lehetetlennek bizonyítanak. A magyar ember mint evang. protestáns is magyarnak marad, hiven ragaszkodva nemzetéhez és nemzeti életének eszményeit az egyházban is valósítani akarja. A német ember, ha még oly hazafiasan érző is, ott, hol lelki épüléséről van szó, nem mond le nyelvéről; a tót ember szivós szeretettel ragaszkodik az egyházban is nyelvéhez, történelmileg megállapodott szokásaihoz, lényének megfelelő gondolkozás és cselekvés módjához és ez helyesen is van így. Szabad legyen itt egy Poroszországból hazánkba jött katonaembernek egy nyilatkozatát felhoznom. Az osztrák és magyar hadseregről lévén szó, azt mondotta : „Nincsen Európában egy országnak sem oly anyaga a jó hadsereghez, mint az osztrák és magyar államnak; mert a különböző népfajok már jellemöknél fogva is bizonyos csapatszolgálatra a lehető legalkalmasabbak. A magyar lovasnak termett, a tót a legjobb gyalogost adja, a németből kitűnő tüzér válik, csak bölcs intéző és vezető álljon a hadsereg élén." Fiat applicatio! Nekünk is van jó és bölcs vezetőnk, a ki lelkének kegyelmével áthatja és összefűzi sziveinket az egy czélra, országának felvirágoztatására. Különbözők nálunk is a jellemek és törekvések; de ha az Úrból fakadó szeretet lakozik bennünk, ezen különféleség nem lesz és nem lehet egyházunk kárára, hanem benső életünk gazdagodását fogja előidézni. Ha megszívleljük azt, a mit az Urnák nagy apostola az Efézusbeliekhez írt levél 4, 3. mond : Igyekezzünk megtartani a léleknek egységét a békességnek kötele által, akkor meg vagyunk győződve, hogy a különféleség mellett is erős egységet fogunk létrehozni és megtartani. Dm. Igyháiiaiiig ápolása gyülekezeteinkben. Mindazok, a kiknek élete hanyatlóban van, szeretnek a múlton elmerengeni s ha képzelmük erejével visszaidézik ifjukorukat s annak éleményeit, mintegy maguk is megifjodni látszanak. Nekem, mint már vénülő papnak, alig van kedvesebb visszaemlékezésem, mint szülőim s nagyszülőim körében falusi egyházaik parochiáiban töltött gyermekkorom. Most is a szerény hajlékban ott látom a tisztes és tisztelt pap alakját, a mint Íróasztala mellett bibliáját tanulmányozgatja. Olykor-olykor beköszön hozzá házias gondosságában, szerényen, majdnem alázattal, életének hü nemtője, az egyszerűen, tisztán öltözött feleség, kivel egy pár bizalmas szót váltva, ismét előveszi az Úrnak igéjét, a melyből él és a melyből táplálkozik; az asszony pedig megyen a konyhára, hogy megfőzze az egyszerű ebédet, mi közben ideje jut arra is, hogy kimenjen a kertbe, megnézze az istállókat, egy szóval, házi gondjaiban fáradozik. Mindkettőn az a nemes nyugalom, az az elégedettség ömlik el, melyet a szívben élő vallásos érzület kölcsönöz nekik. Azonban nyilik az ajtó s bejön nagy tisztesség-