Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Czikkek - A vallási reform kérdésekhez (Holles Dániel)
Tizenkettedik évfolyam. 16. sz. Pozsony, 1894. évi Április 21-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r A Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre 6 „ negyedévre. 3 „ l Egy szám ára : 24 flr. J JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A vallási reformkérdésekhez. (Holles Dániel.) — A kerületek uj beosztásáról. II. (Dunántúli.) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. k vallási reformkérdésekhez. Amint nem osztozom azoknak egetverő dicsénekében, kik az országgyűlésen most letárgyalt kötelező polgári házasságot valami hasonlithatlanul nagy nemzeti nyereségnek tekintik, — jóllehet helyet adok az azt védő okoknak, s magam is hiszem, hogy ebben az országban, melyben több s majdnem egyenlő súlyú és tekintélyű felekezet van, — sok kellemetlen súrlódásnak fogja elejét venni s illetve azokat megszüntetni a polgári házasság; amint megtudtam mosolyogni a legtöbb napilapnak ezen ügy mellett irt reklámszerű dicsériáit, — habár természetesnek is találtam agitacziójukat azon nagy figyelmet érdemlő ellenzék ellen, mely a törvényjavaslat megbuktatására alakult s mely ellen győzelemre segíteni ezt, valódi dicsőségére fog a napi sajtónak válni: ugy nem osztozom azoknak aggodalmában sem, kik a reformkérdésekben, különösen pedig a polgári házassági törvényben majdnem a haza végpusztulását, mindenesetre pedig az egyház s közvetve a haza s a magyar nemzet roppant veszedelmét vélik megirva találni. Én azt hiszem, hogy az igazság épen a két szélsőségnek közepette van. Ha azt kellene hinnem, hogy a házasság nimbusát az egyházi copulatio adja meg ; hogy csak a papi köntös stólája, mely a jegyesek kezeit összeköti, csak az biztosit bensőséget, bizalmat és tartósságot a házasságnak, akkor én is megbocsáthatlan bűnnek tartanám az egyház kezéből kivenni a copulatiot, mert a házasság nimbusát, bensőségét, bizalmát és tartósságát megóvni államnak és egyháznak egyiránt szent kötelessége; de miután ezen tulajdonságai nem lehetnek kölcsönzöttek, hanem csak őseredetüek; miután ha meg vannak a házasságban a jövendő boldogság feltételei, azokat belőle semmiféle közjegyzői, polgármesteri vagy „alszolgabirói 4 4 functio ki nem törülheti ; ha pedig nincsenek meg, azokat ugyan semmiféle megszentelt papi köntös stólája bele nem olthatja, — azért eltekintve a polgári házasság figyelemre méltó védő okaitól, — sem egyházra, sem államra nem lehet az káros, ha akár az egyház, akár pedig az állam köti meg a házasságot. Igen, szólal fel G. úr, de hogy fogjuk elviselni azt, hogy ezen törvény megvonja a templomban kötött házasságtól a törvényes erőt; hogy a vallás alapján kötött házasság ezentúl olyan vadházasság lesz, mint volt eddig az, mely a templomon kivül, tehát nem a vallás alapján köttetett? Hogy fogjuk elviselni az egyháznak, a templomnak, a vallásnak és a papnak ezen törvényjavaslatban rejlő d e g r a d a t i ó j á t? Kemény vádak ezek s szükséges, hogy őket kellő világításba helyezzük. Engedje meg a t. Olvasó, hogy erre vonatkozó nézetem előterjesztését megelőzve két megjegyzést tehessek. Egyik az, hogy a házasság nem a vallás, — hanem a szeretet, a kölcsönös becsiilés, a bizalom s igen gyakran a családi, társadalmi vagy épen vagyoni érdekek alapján szokott megköttetni: az egyház pedig, mely a hit és a vallás ápolója, csupán a megkötés módjával s hivei iránti szeretetének áldásával szokott hozzájárulni. A másik az, hogy az egyháznak, a vallásnak, a templomnak, sőt a papnak sincsen, mint functionáriusnak semmiféle gradusa, minélfogva nem lehet degradatiója sem. Az egyház a hit és a vallás segedelmével hivatást teljesít e világon : lelki békét és nyugalmat szerez s az örök életre késziti elő lelkeinket, vagyis üdvözit. Ha e hivatás teljesitésében fokozat lehetne, akkor volna : némileg üdvözitő, jobban üdvözitő s egyedül üdvözitő egyház, — s jogosulatlanok volnának a felekezetek, nem volna e világon létjoga csupán az egyedül üdvözitő egyháznak. Ezeket előre bocsátva, nézzük meg már most melynek az üdvnek azon eszközei, melyek által az egyház magasztos, isteni, szent hivatását itt e földi életben betölti, melyik azon alap, melyen Isten országa felépíttethetik s fentartathatik ? Mondanom sem kell, hogy azon alap a Názárethbeli Jézus Krisztus; s mennyivel jobban ismeri őt meg az emberiség, annyi-