Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Budapest

119 vagyok az ez alkalommal mondott s hozzám kéziratban beküldött gyászbeszédek összegyűjtésére és kiadására, előre is jelezve azt, hogy a beszédeket úgy kérném beküldeni a mint mondattak, hogyha lehetséges, azokat eredeti szerkezetökben juttatnám az evangeliku3 közönség kezébe. Kérem a testvéreket, szíveskedjenek ez irányú törekvésemben támogatni, esetleg nézeteiket közölni. Pozsonyban, 1894. április 14. — Trsztyénszky, szerkesztő. — Előfizetési felhívás. Van szerencsém a Nagytiszteletű Lelkészi Karnak becses tudomására hozni, miszerint az egyházi év ünnep nélküli felében előforduló vasárnapokra (az egyház által rendelt evangyéliomokra és epistolákra), — továbbá különféle viszonyokra (aratásra, reformácziói ünnepre, keresztelésre, konfirmáczióra, úrvacsorára, esketésre, halálesetre, stb.) alkalmazott, németből fordított, verses suspiriumokat folyó évi május hó elején kiadni szándékozom. A művecske 94 darab, 2—10 soros suspiriumot foglal magában és körülbelül két nyolczadrét ívre fog terjedni. Ara 25 kr. Hogy a nyomatandó példányok száma iránt kellőleg tájékozhassam magamat : kérem a megrendeléseknek, illetve előfizetési pénzeknek április hó végéig szives megküldését. Dabrony, u. p. Nagy-Alásony, Veszprém m., 1894. április hó. — Nagy Lajos, evang. s. lelkész. — Az eperjesi ágostai hitvallású evangelikus egyház és az eperjesi ev. ker. Collegium gyászünnepélyt rendezett hazánk megdicsőült nagy fia Kossuth Lajos emlékezetére f. é. ápril 8-án d. e. 10 órakor az ev. templomban és folytatólag a collegiumi díszteremben. I. Az egyházi gyászünnepély sorrendje a következő volt: 1. Karének. Énekli az eperjesi dalárda. 2. Ima. Mondja dr. Szlávik Mátyás. 3. Karének. Énekli az eperjesi dalárda. II. A collegiumi gyászünnepély sorrendje pedig 6Z : 1. Ének. „Mért oly borús, oly gyászos e sereg? . . Egressy B.-től. Énekli a tanítóképző-intézeti ifjúság, Simko Endre tanár vezetése alatt. Szavalat. „Kossuth emléke", irta Csengey Gusztáv. Előadja Bielek István joghallgató. 3. Beszéd. Előadja Hörk József coll. igazgató. 4. Szavallat. „Kossuth Lajos halálára", irta Imrei János. Előadja Krmann Lajos hittanhallgató. 5. f Ének. „Tavasz elmúlt. . (Kossuth nóta) Lányi E.-től. Énekli a főgymnasiumi dalkar, Simko Endre tanár vezetése alatt. A gyászünnepély minden tekintetben fényesen sikerült. Az óriási, előkelő közönség, be sem tért a collegiumi nagy terembe. — Minden szemben köny ragyogott, ... a nagy Kossuthért hullottak — a könyek ! — Kossuth-ünnep Körmöczbányán. F. hó 1-én tartották meg 11 órakor magyar nyelven a gyászünnepélyt. A részvét tömeges volt, a templom zsúfolva, a templomnak legalább háromszor oly nagynak kellett volna lennie. Jer. Sir. 1, 12. vétetett a beszéd alapjául, melyben ecseteltetett a haza gyásza, Isten iránti hálája és fogadalma Kossuth ravatalánál. A beszéd igen nagy tetszést aratott. A vár. tanács, az izr. község testületileg jelent meg ; a többi hivatalok ugyan nem testületileg, de azért jelenvoltak mind. Kivonult a tűzoltóság is gyászfátyollal borított zászlajával. A városi tanács intézkedése folytán a temetés idejében a város összes harangjai szóltak s noha az Erzsébet-kórházi harangokat illetőleg az apát tán nehézségeket tehetett volna, — nem tette. — Kossuth-gyász a pancsovai ág. h. ev. egyházban A helybeli ág. ev. egyházban márczius hó 26-án megtartott gyászistentisztelet, úgy részleteiben, mint általánosságban gyönyörű összhanggal, méltó kifejezése volt azon kegyeletnek, melylyel minden polgára e hazának — tekintet nélkül vallására, nyelvére, — Kossuth Lajos megdicsőült szellemének szívben, szóban, tettben tartozik. A gyászistentiszteleten az Összes állami és városi hivatalok küldötteik által képviselve voltak. Képviselve volt továbbá az ügyvédi kar, az ev. ref. és izr. hitközség, a vöröskereszt-egylet^ az izr. nőegylet és más testületek. Mintha messziről, Turinból jöttek volna a gyász, a keserv panaszos hangjai, úgy hangzott fel az orgona lágy szava. . . Schwalm György lelkész gyönyörűen összeállított magyar imájának megkapó tartalma megrezegtette a bánatos honfiúi szív minden húrjait. Egyházi szónoklata pedig remek volt. Találó összehasonlítása a Megváltó és Kossuth, mint a magyar nemzet Messiása között, beszédének bátor hangja és határozott hazafias jellege, mély benyomást töttek a hallgatókra. Szép és teljesen átérzett beszédének hatása alatt állottak azok, a kik az istentisztelet végeztével mintegy kötelességszerűleg fejezték ki hálájukat és elismerésüket Schwalm György lelkésznek a minden tekintetben megható lefolyású gyászistentisztelet megtartásáért. Az egyházi beszéd után felhangzott a vegyes kar : „Isten áldd meg a magyart." Szép női ajkakról édesen hangzott el a mi imánk ; az ezüstcsengésű hangok vibrálása felhatolt az ég azúrjába és rezgett az ima mindig feljebb, feljebb. . . Az ág. evangelikus egyház krónikája pedig egy fényes lappal szaporodott. „Határőr" — Sárvárott április 1 én (a temetkezés órájában) d. e. fél 10 órakor tartatott meg az evang. templomban a Kossuth-gyászünnepély. Ez alkalommal a liturgia alatt egyházi gyászdalok énekeltettek, íőénekül az egyházi dalárda alkalmi gyászéneke szolgált, azután Hafenscher Károly lelkész gyászbeszéde következett, a 112-ik Zsoltár, 4. 5. 6. versei alapján (örök emlékezetben lészen az igaz.) A beszéd alapgondolata volt: Halhatatlan az emlék, mit a méltók az igazaknak emelnek. Mert 1. a háladatosság, 2. a tisztelet, 3. a szeretet képezik ez emlék oszlopait. Az ünnepélyt a hymnus zárta be, melyet az egész gyülekezet énekelt. Az ünnepélyen nem csak a helybeli, hanem a vidéki hivek is tömegesen részt vettek, azért igen szépen sikerült. — JÎ. — Vasgyári igazgató mint evangelikus pap. Vidéki lapban olvastuk, hogy a Kossuth-gyász alkalmával egy vasgyári igazgató szónokolt egyik egyház templomában ; míg a lelkész csak az oltár előtt imádkozott. Milyen jó, hogy ág. ev.-nak nevezik azt az egyházat, nem kell lelkészének az ágostai hitvallás 14-dik czikkét megtartani. — Minek ? A szónoklást elvégzik vasgyári igazgatós, tanítók, diákok; a keresztelést a bábák; a temetést újra a tanítók ; az esketést s anyakönyvvezetést úgy is elveszik tőlünk ; az Úr vacsorájának kiszolgáltatására is akad majd vállalkozó, — akkor aztán mi lelkészek teljesen feleslegesek leszünk. Minek is tanul az ember 12 évig, mikor minden kvalifikáczió és minden szakismeret nélkül is el lehet ugyanazt a dolgot végezni, a mire mások évek hosszú során át készülnek. Nem cíoda, ha a köznép, de meg az intelligens ember is azon gondolatra jut, hogy minek a pap, mikor más is, olcsón is, ingyen is, csupa dicsőségért, elvégzi azt, a miért neki drágán fizetni kell ! — Különös eljárás. Mint köztudomású dolog, Pozsonyban egy cs. és k. hadapródiskola létezik. Ebben tíz esztendő óta az evangelikus vallásoktatást nt. Fürst János lelkész úr teljesítette, még pedig az illetékes körök teljes megelégedésére. Ugyané lelkész úr a nemzet nagy halottja iránti tiszteletből s hazáját szerető lelkének indításából húsvét 1. vasárnapján mondott beszédében az Üdvözítő által hozott halhatatlanság fényével világította meg nagy halottunk emlékezetét, kifejezve föltétlen hűságét a Kossuth eszméit megvalósító koronás király iránt is. Alig egy hétre az elmondott beszéd után Fürst testvérünknek egy a cs. és kir. hadügyminisztériumtól származó rendeletet kézbesítettek, melyben minden indokolás nélkül eddig teljesített szolgálatától felmentették. Az összefüggés világos, magyarázatra nem szorul ; de jegyezzük fel e tényt is mint nemzeti helyzetünk illusztráczióját.