Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A gyermekek istentisztelete (Hetvényi Lajos)

109 beszéljen. A gyermekek istenitiszteielének főczélja szintén az. a mi a nagyok istenitiszteletének, t. i. az épülés. Épülés pedig egységes hatás nélkül nem képzelhető. A csoport-rendszer behozatalára különben minálunk úgy sem lesz szükség, tehát e kérdést nem is fejtegetem. Sokkal fontosabb az alak és az eszközök megválasztása, melyben és a melyek által a gyermeknek az igét nyujtjuk. Jénai tartózkodásom alatt Dr. Baumgarten Otto felavatott lelkész és egyetemi magántanár, egy rendkívül lelkes és mély emberismerettel felruházott férfiú, tartott — és gondolom, tart jelenleg is — a gyermekekkel istentiszteletet. — A gyermekek összegyülekeznek a collegiumi templomban; megszólal az orgona és kijő közéjük egy nyájas szavú férfiú kezében a bibliával és énekes könyvvel; a bibliát leteszi, a kijelölt éneket felkeresi s a gyermekek között járkálva énekel velük buzgón, igaz szívből. Már ez a közös ének összeköti a lelkész és a gyermekek szivét ; felkelti a kölcsönös bizalmat, szeretetet s így előkészíti a szivet a szent igék befogadására. Az ének végeztével megáll a gyermekek előtt (nem megy az oltár elé), Istennek segedelmét kéri és felolvassa az alapigéket. A felolvasott igék alapján a gyermekek értelmi felfogásának megfelelő elmélkedést tart, helylyel közzel kérdéseket is intéz a gyermekekhez. Elbeszél valami történetet s abból kiragadja az igazságot, mely — mint a konkrét dologhoz szervesen tartozó rész — megragadja a gyermek figyelmét, érdeklődését s ilyen módon utat talál szivéhez. Hogy milyen komolyan veszi e férfiú a gyermekek istenitiszteletének ügyét, arra elégséges lesz, ha megjegyzem, hogy időnként meglátogatja az elemi iskolákat csak azért, hogy ellesse a gyermekek gondolkodását, felderítse lelkűknek szükségleteit, szóval belelásson a gyermekek lelkébe, szivébe. Azután meglátogatja a kórházakat, beszélget a betegekkel, kik legfogékonyabbak Krisztus tanítására (hisz életében is a betegek keresték fel legszívesebben) beszélget — mondom — velük vallási dolgokról ; megtanulja ott, milyen az az ember, a ki igazán keresi Jézust és hogy miként kell vele beszélni, ha azt akarjuk, hogy meg is találja azt, a mit keres. De mindezzel nem elégszik meg. Miután kidolgozta elmélkedését, hallgatóival azt semminariumában megbeszéli, szivesen meghallgatja eszméiket, esetleges ellenvetésüket s a megtartott istenitisztelet után pedig kritikát kér tőlük, mely alkalommal maga birálja meg magát legjobban. Baumgarten gyermek istenitiszteleteiről bátran el lehet mondani, hogy a gyermekek lelki követelményeinek teljesen megfelelnek. A gyermekek arczárói sugárzó öröm minden istenitisztelet alkalmával mutatta is, hogy az igazán gyermekek istenitisztelete volt. De itt liturgiáról egy árva szó sincsen. Nem is szükséges, ha azt akarjuk, hogy a gyermek necsak formaszerü, de igaz vallásosságot nyerjen. A mily nagy jelentősége van a liturgiának a főistentiszteleten, oly fölösleges az a gyermekek istenitiszteleténél. Gondoljuk csak meg, vájjon lett volna-e Jézus tanításának oly rendkívüli hatása, ha a helyett, hogy minden külső meghatározott forma kerülésével közel lép az emberekhez és egyúttal szivükhöz is és beszél nekik úgy, a mint a szent lélek súgja neki ; ha e helyett oda áll a templom közepére és időről-időre elmond egy meghatározott igazságot, a mire a tanít váuyok előre betanult formában felelnek. Tiesmeyer és Zanleck brémai lelkész urak bizonyára nem gondoltak arra, hogy a gyermekek lelke épen olyan, mint Jézus tanítványaié és hallgatóié volt; t. i. hogy önkénytelenül vágyódik Krisztus után a nélkül, hogy ismerné őt. A liturgia feladata, hogy általános vallásos érzelmeket keltsen ; már pedig a gyermekben általános érzelmeket kelteni nem lehet, csakis speciálisát, minthogy arra még nincs meg az alap, a szilárd vallásos meggyőződés. A főczél az, hogy igaz vallásosságot teremtsünk, mely a szív jó érzésén s az ebből folyó szilárd meggyőződésen alapszik. De ha a gyermeket előre betanítjuk arra, hogy a lelkész szavaira mit válaszoljon, akkor géppé teszszük s a gyermek előtt az egész vallás formaszerü lesz, mely nem hatja át szivét, melynek jótékony melegét nem fogja érezni sohasem. — Igen is énekeltessen a lelkész az isteni tiszteletet kezdő és befejező éneken kívül is, de ne a liturgia keretén belül, mely a gyermeki léleknek még anachronismus ; de énekeltessen beszéde közben ; p. o. ha arról beszél, hogy a mi Istenünk minket megvédelmez minden bajtól, minden veszedelemtől, valamint a vár megvédi az embert az ellenségtől, tehát erős várunk mi nékünk az Isten és ekkor énekelteti az „Erős várunk"-at. Ez már nem lesz formaszerííség, mert a gyermek lelke meg is kivánja, hogy maga is kifejezést adjon ama hitének, érzelmének, mit az imént a lelkész szavai benne felkeltettek. Tehát nem úgy áll a dolog, hogy a gyermekek isteni tiszteletébe felveendő liturgikus elemnek lesz uagy hatása a főistenitisztelet liturgiájára; hanem csak akkor fejleszthetjük a főistenitisztelet liturgikus elemét, ha a gyermekek isteuitisztelete útján igyekezünk oly egyéneket nevelni, a kiknek Krisztus teljesen sajátjukká lett s a kiknél az általános hangulat is fel tud ébredni, mert lelkükben meg van arra a lehetőség. De azt se higyjük, hogy liturgia nélkül a gyermekek isteni tisztelete nem lesz más, mint iskolai vallásoktatás. Igaz, hogy a jó vallástani óra valóságos istenitisztelet, mert a vallást nem úgy kell tanítani a gyermeknek, mint a reális ismereteket, melyekről jobbára csak az intellectuális tehetség vesz tudomást de úgy kell azt bele nevelni a gyermek lelkébe. De ha e szempontból fogjuk is fel az iskolai vallásoktatást, még akkor is van és kell is lenni kii-