Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházkerületek kikerekítése (Mayer Endre)

106 által szervezett egyetemes egyházat s illetőleg közigazgatási legfelsőbb fórumát, semhogy nem bírhatna egy néhány rakonczátlankodó demagóggal, ki az egyházban pánszláv politikát üz és végül én a pánszlávizmust sokkal inkább politikai és az egyházon kívül eső bajnak tekintem, sem hogy vele egyházilag folyton folyvást foglalkozni s miatta az egyházban nem az összekötő testvéries kapcsokat, hanem a távolító és széthúzó elemeket kelljen ápolni és fejleszteni. Eddig is folyton-folyvást lármáztak s tele kiabálták a világot állítólagos elnyomás s magyarosítás miatt, ezentúl sokkal inkább fogják ezt tenni s lesz hozzá alapjok ; már pedig én az egyházat sokkal fenségesebbnek s magasabban állónak tekintem, semhogy az állam és a társadalom ebbeli kötelességeit ily módon kellene teljesítenie s szolgálnia. Mutassa meg az egyház, hogy híveinek javával törődik, hogy lelki szükségleteit kielégíti, a szegényeket gyámolítja az elhagyatott s ügyefogyottakat istápolja s az árvákat gondozza és én nem hiszem, hogy legyen az a pánszláv hatalom, mely őket az egyháztól s a magyar hazától elidegenítse. A keresztyén szeretet művei mindenkor sokkal nagyobb hatalomnak bizonyultak, sem hogy ellenökben bármely politika győzedelmeskedett volna! Mire van szükségünk, hogy a pánszlávizmust megtörjük? Arra, hogy a népnek szivéhez férjünk s megszabadítsuk vezetőik lidércz nyomása alól. A felvidéki tót nép sokkal jobb s romlatlanabb kedélyű, semhogy a pánszláv agitátorok megrontották volna ; a hazának törvényei iráut sokkal nagyobb tisztelettel és engedelmességgel viseltetik, mint a magyar államnak bármely nemzetisége s e tekintetben legkevésbbé sem áll hátrább, mint a magyar faj. Azt se feledjük, hogy tót népünk vallásához szivósan ragaszkodik s azt semmiféle pánszlávizmusért fel nem áldozná és hogy az uralkodik felette, ki vallásában s erkölcsében egynek bizonyul vele, a ki istentiszteletét nem veszélyezteti, hitéletében nem támadja és tisztelettel viseltetik vallásos gondolkozása iránt. Igaz, hogy az anyagiakban való szűkölködés, a minden napi kenyérért való küzdés s az életnek számtalan terhei sokban hozzá járulnak az elégületlenség szitásához és könnyítik az agitátorok aknamunkáját ; ámde ez a milyen természetes, épen anynyira kicsinyessé válik, ha meg tudjuk szerezni a népnek bizalmát s ha szivéhez hozzá tudunk férni. Ha ezeket concedáljuk, akkor könnyen beláthatjuk azt is, hogy a baj nem oly veszedelmes, mint a milyennek látszik és csak akkor válhatnék veszedelmessé, ha a vezetőknek a népet is olyanná tenni sikerülne, a milyenek ők magok. A baj megvolt eddig is s mit tettünk orvoslására? Azt, hogy a kerületi és egyetemes gyűléseken alkalmat adtunk à vezetőknek oly szónoklatok tartására, melyek az általuk félrevezetett nép előtt szabadítóknak s hősöknek, az evangelikus egyházat pedig elnyomónak s ellenségnek tüntették fel. Csak a legutóbb lefolyt egyetemes gyűlés lefolyására kell utalnom s az ott történtekre hivatkoznom s elégnek fogja találni mindenki annak igazolására, hogy Mudrony, Dula, Fajnor sat. többszörös felszólalásának nem volt egyéb ezélja, mint dehonesztálása s ellenségként való feltüntetése az egyházegyetemnek, más részről pedig a haza beszélés, hogy mennyire kiváló derék férfiak s mily hősei a tótajku egyházhíveknek. Ennek következése azután az, hogy bármit akarjon ez egyetemes egyház, gyanúsan fogadják, nem szivesen teljesítik s nem erősítésére, hanem gyengítésére törekszenek. Ideje volna már, hogy az álomból ébredjünk s az eddig folytatott iránynyal felhagyjunk ! Miként eddig tehetetlennek bizonyult az egyetem a baj elfojtására: akként ezután esetleges erőszakos fellépésével csak szítani fogja a tüzet, a nélkül, hogy eloltása módjában állana. A javasolt arányosítása a kerületeknek egy szerencsétlenül választott eszköze az eddigi iránynak és törekvésnek, mely a mult évi pánszláv felszólalások és erőszakos, de különben törvényesnek elismert fellépés hatása alatt szülemlett meg. Ennek elfogadása esetén be fog következni, amit Dula mondott az egyetemes gyűlés alkalmával, hogy a pánszlávizmus magvát máshová is elviszik s fel fogják költeni ott is, a hol eddig nem talált termékeny talajra. A kerületek kikerekítésénél a pánszlávizmus alárendelt s másodrendű kérdés, melyet itt eldönteni nem lehet, mert arra az állam s a magyar társadalom van hivatva s az egyház annyiban, a mennyiben az államon s társadalmon belül tölti be magasztos hivatását. Első rendű kérdés a kikerekítésnél a helyes közigazgatás, a közterhek arányos elosztása és a valláserkölcsi élet ápolásának helyesebb lehetővé tétele. A helyes közigazgatás azt követeli, hogy a kerületek ne csak lélekszám szerint legyenek egyenlők, hanem azt is, hogy az egy kerületbe tartozó egyházmegyék területileg ne legyenek túlságos nagyok s kicsinyek, egynél csupa diasporális, másnál pedig egy tömegben sűrűn levő egyházak, egyben csupa intelligens, másban pedig pusztán falusi elemek, egyben sok, másban egy közép és főiskola sem. Bármily könnyű és gyors is a közlekedés, azért egy oly kerületet mely RuttkátóljOrsováig terjed, még sem lehet oly könnyen igazgatni, mintegy ugyan ennyi lélekkel biró kerületet, mely kisebb területen oszlik meg. Egyházi terheink minden tekintetben nap-nap mellett nagyobbodnak, a közigazgatás is mind jobban igénybe veszi az egyes kerületek pénztárait; az is csak azt követeli, hogy az egyes kerületek ne csak lélekszám, hanem a területök tekintetében is körülbelől egyenlők legyenek. Ugyanazt kívánja az egyházaknak valláserkölcsi élete, melyet éleszteni, ébren tartani s fejleszteni annál könnyebben lehet minél jobban gondozhatják őket a lelkészek s ellenőrizhetik az esperesek és püspökök.