Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Irodalom - Kossuth temetésekor fohász (Sántha Károly)

100 állama vallással; — hogy üthessen egyet a tán nem czimborázó papon — úgy intézi a dolgot, hogy az a pap nem alázhatja meg egyháza tekintélyét és nem vetheti oda az oltárt mások gúnyának, mi lesz akkor ! Elmarad a templomi esküvő, lehet, hogy csak az nap, de csakhamar majd egészen. Hisz úgy is jól van. Majd gondoskodik, az „alszolgabiró" arról, hogy a saját functiójának tekintélye lehetőleg emeltessék és köztudatba menjen: úgy sem kell pap. — Nagyon sötétnek festem a jövőt ? No tudnék én „előhírnökkel" is szolgálni, hogy „miként törik majd le a papok szarvát". — És ha már — cseppekről szólunk, ki ne tudná, hogy a leglelkiismeretesebb papnak praxisában is előfordulnak oly esetek, midőn egyik-másik híve haragra gerjed ellene, mert a pap nem tudta, vagy mint az ilyen elfogult ember ilyenkor hiszi, nem „akarja" az ő kívánságát teljesíteni, vagy kénytelen volt ellene szigorún még fel is lépni. Mi ennek rend(sen az első következése? Az, hogy az ilyen „sértett atyafi" ehhez a paphoz nem mén többet a templomba, prédikáczióját többet meg nem hallgatja, de még az úrvacsorától is elmarad, hisz nagyon sokszor találkozni a mi népünknél azon ferde felfogással, hogy a pap kedvéért mén el istentiszteletre és a papot boszantja meg azzal, ha az Isten házát kerüli és csak akkor lépi át annak küszöbét, ha azt el nem kerülheti, keresztelés, temetés — esketésnél. Na hát én ezek között az atyafiak közt keresem az elsőket, kiknek kapóra fog jönni, annak a papnak megmutatni, hogy „nem kell már esketéshez sem, azon fölül meg még a stolával is meglehet őt rövídítni, hadd érezze, hogy vissza is lehet ám fizetni". — H°gy az ilyen emberekkel nem kell sokat törődni, hát azt tudom én is, a mennyiben ugyanis az elveszett vagy elveszni készülő báránykával nem törődni szabad; de a kezdet megvan és exempla trahunt. Ezek lehetnek kicsinyes dolgok és személyes vonatkozások, de nagyon szerény kis kezdet az ott Eschingennél is, hanem tessék nézni azt a Dunát aztán ott, hol a tengerbe szakad. És menjünk egy lépéssel tovább és nézzük a viszonyokat ott, hol a két eskető hivatal különböző helyeken lesz. — Biz nagyon sokféle variácziót lehet már előre is látni. Vegyünk csak egy-kettőt. — Eddig igen egyszerű volt a dolog a filialistákkal — ámbár a télviz idő zordonságát már eddig is meg kellett érezniök. Felültek kocsira és elmentek az anyaegyház templomába és eleget tettek ezzel keresztyéni és honpolgári kötelességüknek. Ezután másként lesz. — Először el kell menni az alszolgabiróhoz" a ki talán két órányira lakik éjszak felé, hogy elég legyen téve a honpolgári kötelességnek. Innét visszajönnek délfelé, a rossz úttól vesékig megrázva és a hidegtől velőig átfázva. — Igen ám, de templomba is kellene menni. — Hiszi azt valaki, hogy ugyanaz a násznép, — feltéve azt is, hogy a fuvarozás nem kerül nekik pénzbe, rögtön ismét kocsira ül és elmén tán két órányira délfelé a paphoz a keresztyéni kötelességnek is eleget teendő, midőn tudja, és bizony eleget fogja hallani, hogy e nélkül ellehet, sőt még költséget is kimélhet, — ha Isten nevében azonnal megtartják a lakodalmat? Vagy legyen helyben az „alszolgabiró" és harmadik negyedik faluban a pap és ha elvégezték dolgukat a községházánál, hogy aztán templomba menjenek ; de a mint az már téli időben igen könnyen megeshetik, hirtelen igen rosszra fordul az idő, vagy talán amúgy is igazán „hazai" az út állapota: hiszi azt valaki, hogy nem halasztják legalább jobb időre azt a templombeli esketést; midőn igy is jól van? És ha az a második esküvő aztán hetek vagy hónapok múlva talán még megtörténik — kérdem ; nem-e sokkal közelebb fekszik az ilyen templombeli ceremóniához a mosolygás mint a komolyság? Megengedem, lehetnek ezek apróságok, részletes dolgok, egyes jelenségek, de hozzá fognak járulni ahhoz, a minek bekövetkeznie kell: az egyházi esketés elveszti eddigi törvényes erejét és ezzel együtt nagy részben komolyságát is. — Teljes készséggel elismerem én is, hogy a mívelt emberre nézve mind ez aggodalmak elesnek, mert az igazán művelt ember a formát a lényegtől meg tudja különböztetni és városainkban az új állapot nem igen fog változtatni a régi képen ; de nem ismerem el, hogy így volna ez a köznépnél is, sőt merem állítni, hogy annak a köznépnek, mely akár a rónaságon akár a hegyek közt küzdjön a természettel (nem mindenütt van ám fehér alföldi czipó) még mindig olyan fontos a külső forma, hogy e nélkül a lényeggel nem tud mit csinálni és törjétek össze a formát, elvettétek tőle a lényeget is. A mely órától fogva kifogják előtte hirdetni az új tant, hogy a törvényes házassághoz nem kell többé templom és pap, az most tisztán szerződés és ezt szinte ott kell csinálni, hol az adásvevési szerződéseket irják: meginog alapjában vallásos érzülete, és a második sorba szorított vallásos szertartás elvesztette szemében megszokott tekintélyét. — Pedig ez a köznép képezi ám még a roppant többséget és néhány ezer ember divatos felfogása — és néháuy száz ember magán bajai kedvéért nem tanácsos milliók családi életét ilyen veszélyes experimentumnak kitenni. Hivatkoznak Németországra. No hát csináljanak előbb Magyarországból is olyan minden tekintetben rendezett országot, a milyen Németország. Még nem vagyunk mi összehasonlíthatók Németországgal. — Hivatkoznak Francziaországra is. — No bocsánatot kérek, de ne csináljanak itt is mai Francziaországot. Hivatkoznak a budapesti nagy gyűlésre. — Hát az igaz, hogy szép látvány lehetett az a redouti fényesség, meg szép az a városligeti sokadalom is, de a közvéleményt épp úgy lehet mind a kettőre fogni, valamint az a falusi biró is feljött márcziusban is, mert ingyen jegy mellett a jegyző hozta fel, és ott volt januáriusban is, mert akkor meg a plébános úr hozta fel. — A fővárosba embereket hozni nem