Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

1894-03-31 / 13. szám

Tizenkettedik évíolyam. 13. sz. Pozsony, 1894. évi Márcziu

s 31-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA Előfizetési ár : Egész évre ... 12 len. félévre .... 6 „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza tí. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENGZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve ll flr többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön (iO flr. Tartalom : Fohász Kossuth temetésekor. (Költemény.) (Sántha Károly.) — A kötelező polgári házasság. (Guggenberger.) — A belmissió fontossága magyar evangelikus egyházunkban. (Vége.) (Mayer Endre.) — A gyermekek yallásáról szóló törvényjavaslat. — Belföld. —| Vegyesek FOHÁSZ Kossuth temetésekor. 1894. ápril i. Irta: Sántha Károly. jjLsten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk ; Meghalt Kossuth ! Jaj most nékünk ! Az idegen is testvér lesz, Velünk gyászol, velünk érez ; Nép, mely lángol a hazáért, S él-hal a szent szabadságért, Könyet ejt az ő sírjára, Ezer áldást esd porára. Járunk gyászban, feketében, Csak a köny csillog ez éjben ; Magyar folyó ki nem szárad, Tele sírja honfi-bánat. Nem is magyar, ki ma nem sír, Mikor arra borul a sír, Ki fölrázott mély álmunkból, Föltámasztott halálunkból. Isten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk : Meghalt Kossuth ! Jaj most nékünk ! Édes anyánk, magyar haza, Haza jött már fiad, haza! Hogy sovárgott ö utánad, Hogy emészté honfi bánat, Téged áldva, féltve, óva: Csak az Isten a tudója! Míg bujdosta a világot, Lába száz tövisre hágott ; Mert nincs annak élte, álma, A kinek volt s nincs hazája! Bujdosása immár bétölt, Pihentesd meg őt anyaföld! Itthon lesz ö már untalan, És többé nem lesz hontalan ; Hült szive fölmelegedik, Hogy magyar földbe temetik. Magyaroknak atyját födje Magyarország drága földje, Mely még drágább most, még szentebb, Hogy tégedet takar. Szentet. Legyen álmaidba szőve Szép hazánknak szép jövője ! Isten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk : Meghalt Kossuth ! Jaj most nékünk ! Beszegezik a koporsód, Ez a sorsunk, ez a sorsod.