Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Örök emlékezet okáért!

90 S ép azért a legmélyebb hódolattal bátorkodunk császári és apostoli kir. felségedhez, mint egyúttal egyházunk legfőbb kegy- és védurához is fordulni, a legalázatosabban esedezvén, hogy e veszélyes újításokat egyházunk és hazánktól távol tartani kegyeskedjék. Kik magunkat és a gondjainkra bizott híveinket császári és apostoli királyi felségednek legmagasabb atyai kegyeibe ajánlva, a legmélyebb alattvalói hódolattal öröklünk. Csász. és kir. felségednek Budapesten, 1893. évi márczius 3-án legalázatosabb, legeügedelmesebb jobbágyai és káplánjai : Yaszary Kolos s. k. bibornok, herczegprimás, esztergomi érsek. A beteg egri érsek helyett és megbízásából: Szmrecsányi Pál s. k. szepesi püspök. Császka György s. k. kalocsai érsek. Dr. Zalka János s. k. győri püspök. Dr. Schopper György s. k. rozsnyói püspök. Dr. Schlauch Lőrincz s. k. nagyváradi püspök. Dr. Dulánszky Nándor s. k. pécsi püspök. Schuszter Konstantin s. k. váczi püspök. Mihályi Viktor s. k. lugosi püspök. Szabó János s. k. szamosujvári püspök. Dr. Vályi János s. k. eperjesi püspök. Hidasy Kornél s. k. szombathelyi püspök. Bubics Zsigmond s. k. kassai püspök. Bende Imre s. k. nyitrai püspök. Meszlényi Gyula s. k. szatmári püspök. Báró Hornig Károly s. k. veszprémi püspök. Dr. Steiner Fülöp s. k. székesfehérvári püspök. Dessewffy Sándor s. k. Csanádi püspök. Firczák Gyula s. k. munkácsi püspök. Szmrecsányi Pál s. k. szepesi püspök. Fehér Ipoly s. k. pannonhalmi főapát. Venczell Ferencz s. k. nyitrai káptalani helynök. A gyulafehérvári és fogarasi főkáptalani helynök Moldovanu M. János megbízásából Mihályi Viktor s. k. lugosi püspök. Pável Mihály nagyváradi görög szertartású püspök megbízásából Szabó János s. k. szamosujvári püspök. Lönhart Ferencz erdélyi róm. katb. püspök helyett megbízásából Bubics Zsigmond s. k. kassai püspök. Emlékirat a kormányhoz. Nagyméltóságú magy. kir. minisztérium ! A közelmúlt eseményei, a felzavart vallási béke úgy hozták magukkal, hogy a haza minden polgára élénk érdeklődéssel nézett a programm elé, melyet a magas kormány nevében a miniszterelnök úr a múlt év november 21-én a törvényhozás elé terjesztett. Azonban a programmban jelzett egyházpolitikai kérdések nemhogy lecsendesítették, hanem inkább felizgatták az amúgy is háborgó kedélyeket. Az utóbbi három éven át csak arról volt szó, hogy a február 26-iki rendelet s a mire ez hivatkozik, az 1868: LUI. t.-cz. 12-ik §-a a szülők természeti jogának és lelkiismereti szabadságának megfelelő módon rendeztessék s most ezen egy kérdés helyébe négy ujat kaptunk. A magas kormány kijelentette ugyan, hogy a rendelet s az 1868: LIII. törvényczikknek a szülők jogát sértő rendelkezései hatályon kivül fognak helyeztetni, de ugyanekkor a megváltoztatandó czikk helyébe az általános polgári anyakönyveket, az izraelita vallás reczepczióját, a vallás szabad gyakorlatát s elvileg a polgári házasságot jelezte behozandóknak. Oly többlet ez, a melynek hallatára a nemzet minden tagja önként is összehasonlítást tesz az új egyházpolitikai programm és a februári rendelet között, a négy reformkérdés s a magyar hazánk történeti fejleményei s tényleges szükségletei között. Önként tolul fel a kérdés: ba az a 68-ki törvény a kormány beismerése szerint a szülők jogát sérti, miért nem módosíttatik az egyedül? És ha az, mint egyúttal a katholikus vallás hitelveivel ellenkező, hatályon kivül helyeztetik, miért kerestetik nelyette kompenzáczió, miért hozatnak vele kapcsolatba oly főbenjáró más reformok, a melyek egyikére is a nagy nemzetek bármelyike csak válságos körülmények között, hosszú küzdelem után és nehezen határozta el magát? Ezek a kérdések bennünket is, a magyar katholikus egyház főpásztorait foglalkoztattak 1892. évi deczember 15-én tartott konferencziánkon s tekintetbe vévén úgy vallásunk elveit, mint hazánk jól felfogott érdekeit és a szanálandó bajok természetét : a programmba fölvett négy egyházpolitikai reformjavaslatot, már elvi kijelentésökben is úgy vallásunk, mint hazánk érdekeire nézve károsnak találtuk. I. A vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovátartozása. Mielőtt a négy új javaslat taglalásához fognánk, legyen szabad annál a kérdésnél megállapodnunk, a mely jelenlegi vallási súrlódásainknak forrását képezi: a februári rendeletnél. Ez a tulajdonképeni napi kérdés, a melynek megoldása közszükségletet képez s a mely, a mint minden más kérdéstől függetlenül támadt, ágy most is függetlenül létező az uj programm négy javaslatától. A ki azon komoly törekvéstől van áthatva, hogy az állam érdekeinek biztosítása mellett a vallásos nyugalom és béke hazánkban visszaállíttassák, annak mindenek előtt ezen egy régi kérdést kell tisztába hoznia. A februári rendelet tisztán vallási kérdésben intézkedik, a vegyes házasságból származó gyermekek vallási hovátartozásáról ; mert eltekintve attól, hogy az anyakönyvezés, a melyre ama rendelet vonatkozik, csak folyománya a hitvalláshoz való tartozásnak, ugyanazon rendelet egyenesen azon czélból bocsáttatott közre, hogy az 1868. évi LIII. törvényczikknek mint imperativ és cogens törvénynek érvény szereztessék. Ugy az 1868. évi LIII. t.-cz. mint az 1890. februári rendelet, mely az 1868-iki törvény érdekében adatott ki, már magában véve mint tisztán vallási kérdésben intézkedő törvény és rendelet, tullépet az állami hatalomnak általunk azért is tisztelt, mert Istentől eredett jogkörén és sérelmes szentegyházunkra nézve. De súlyos az a sérelem is, a melyet ama rendelet és törvény konkrét intézkedése ejt szentegyházunknak és híveinknek alkotmányilag biztosított jogán. Legyen szabad e sérelmet a következő rövid összletezésben vázolni. A kath. anyaszentegyház a vegyes házasságot sohasem helyeselte, sőt mindenkoron ellenezte s megakadályozni törekedett s csakis fontos okokból s hitelveit biztosító meghatározott feltételek alatt engedi meg azt, a mely feltételek egyike, hogy a vegyes házasságokból származó mindkét nembeli gyermekek a kath. hitben neveltessenek.