Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ne oszszuk fel a békési esperességet (Id. Draskóczy Lajos)

Tizenegyedik évfolyam. 11. szám. Pozsony, 1893

. évi Márczius 18-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 3 2 kn. félévre .... t> , negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. /MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTTÉNSZKY FERENCZ. I Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Ne oszszuk fel a békési esperességet. (Id. Draskóczy Lajos.) — Nekrologok. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. — Hirdetések. Qiiiiuk fii & bí E becses lap ez évi 6. számában Veres József orosházi lelkésztársam jól kidolgozott czikkben javaslatba hozza, hogy „oszszuk fel a békési esperességet." Ez ellen a javaslat ellen kivánok szólani, de én nem fogom czikkemet olyan jól kidolgozni, mert ezen a munkám, mindennapi foglalkozásom körén kivül esik, vele sok időt nem tölthetek s így csak emlékezetből irhatok. Ezért előre is elnézést kérek. A békési esperesség eldarabolása régóta foglalkodtat némely elméket. Tán 20 vagy 25 év előtt akkor is egy csabai esp. közgyűlésen volt erről szó. E törekvést az orosházi lelkészek előlharczolása mellett gátolta meg a többség. A mult évben ugyancsak Csabán egy orosházi lelkész előlharczolása mellett indult meg újra e törekvés. Ennek én most is ellenzője vagyok, mert a köznek meggyöngülésére egy örök igazságnak megsértését látok benne. Örök igazság az, hogy a több ember többet bir, a kevesebb kevesebbet. Azt mondtam tavaly Csabán, hogy egy méhész sem tart kicsiny néptelen kaptárokat, mert csak a nagy népes kaptárok hasznothozók. Ennek az igazságnak hódolt Buda és Pest. midőn Budapestté vált s követték hasonló viszonyú több kisebb városok s azóta hatalmasan fejlődnek. A nagy egyházak semmi nélkül nem szűkölködnek, míg a kicsinyek megalázó kéregetésre kényszerülnek. A nagy esperesség tud a saját erején főgimnáziumot, tanítóképezdét, özvegy-árvagyámoldát fentartani; míg a kicsiny csak akkor, ha azt teljes felszereléssel fentartó alapítványokkal készen kapja. A nagy államok függetlenek, a kicsinyek függők. Róma minden hibái daczára megmaradt, mert nagy volt; Numantia minden tökéletességei mellett elveszett, mert kicsiny volt. Örök igazság tehát, hogy a nagy többet bir, mint a kicsiny; több jót képes alkotni s közrebocsátani s állandóbb, mint a kicsiny; s a mi közjót a békési esperesség idáig elérni tudott, az nemcsak neki magának, de az egész anyaszentegyháznak világol. Ezen örök igazság alapján ellenzem én a békési esperesség felosztását. V. lelkésztársamnak azon érve, hogy a békési esperességre lélekszám arányában vetik ki a közterheket, de a jogokat — vagyis a kerületi és zsinati képviselők számát nem adják ily arányban : előttem nem bir fontossággal, mert az esperesség üdvös befolyása és érvényesülése nem azon fordul meg, hányat küld, hanem hogy számot tevőket vagy csak számot szaporítókat küld-e, megfelelőket pedig könnyebb sok mint kevés között találni. Az a Zsedényi-féle 100 frt pedig nagyon jó nyomon van, ha arra jár sűrűbben, a hol nagyobb a szegénység. Ezenfölül a békési esperesség maga is létesíthetne kitűnő és szegény tanítókat jutalmazó alapot. V. lelkésztársam ezután csaknem két hasábon át azt bizonyítgatja, hogy a békési esperességet nagyságánál fogva egyházilag nem lehet jól közigazgatni. Lelkészek, tanítók, felügyelők, gondnokok, egyháztagok között nem lehet meleg, élénk, bizalmas összeköttetést még képzelni sem, ha fe! nem osztatik ; „tehetetlen tömeggé" válik, a melyben „nincs szellem, nincs lélek, nincs élet." „Gépezet csak, az is nehézkes, lassú, rosz." Ugyanezen ok vezette a zsinatot is, hogy „10,000-nél több tagból álló gyülekezetnek minden 5000-re uj lelkészt kell alkalmaznia." Ezzel szemben elmondom egyszerűen a magam meggyőződését. Akár milyen nagy és kiterjedett a békési esperesség, azt jól, kifogástalanul, teljes felvirágzásra lehet kormányozni, csak a szervezet legyen jó s a kormányzóban legyenek meg a szükséges kellékek. Erről a kettőről kell gondoskodni. S akár milyen kicsiny volna a békési esperesség, ezek nélkül nem lehetne jól kormányozni. A bajon tehát, ha van, nem az eldarabolás, hanem a megfelelő szervezet s kormányzó segít. Ez az igazság áll a nagy és kicsiny egyházakra nézve is, s midőn a zsinat az idézett törvényt meghozta, a nagy egyházak s