Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Mi a teendőnk? (Andorka Gyula)

Tizenegyedik évfolyam. 9. szám. Pozsony, 1893. évi Márczius 4-én. E VA N G E L 1KUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn félévre .... 6 „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Mi a teendőnk? II (Andorka Gyula.) - Zsinati reflexiók. II. (Belohorszky Gábor.) — Tárcza. Egy püspöki utód, a ki nem engedelmeskedett az elődjének. Folytatás. (Payr Sándor.) — Nekrolog. — Belföld. — Vegyesek. Mi a teendőnk ? il. Két dologtól féltettem folytonosan egyházamat; ezek egyike az uniónak forszirozása, a másik a nemzetiségi sovinizmus: mindkettőben veszélyt láttam evangelikus egyházunkra. Nem szeretnék félreértetni ! A két protestáns egyház közötti testvéries viszony, az érdekközösség felismerése, szövetség az uitramontánizmus és reakczió ellen mindig forró vágyamat, sőt ideálomat képezte. De az unió többet jelent ennél : Kettőnek egygyé lételét. Ha erre a közszellemben megvan a fogékonyság, ha az evangye'liomi szellem emelkedettsége, vallásos heve felolvasztja a felekezeti abroncsokat : akkor az ellen se lehet szólani. De ha az uniót csak a gyengébb fél óhajtja, vagy ezt keresztülvinni akarnák egyesek a közóhaj támogatása nélkül : ez nem unió lenne, hanem a kisebbségnek a többségbe beolvadása, a kisebbség individuumának teljes megsemmisülése. Nálunk az unióra még nem érettel: meg a viszonyok; ez ma még a két protestáns felekezet közszükségletét, közös óhaját nem képezi. Ha a közszellem erre megérik, akkor elementáris erővel fog az érvényesülni s akkor az unió áldásos leend. Addig egyes kiváló lelkek pium desideriuma marad, mely ha idő előtt erőitettetik, csak szakadásokat idézne elő az egyesülés helyett. Ma még óriás különbség választja el a két protestáns egyházat egymástól. Nemcsak dogmatikai, hanem társadalmi különbségek is forognak fenn. Századokon át külön irányban, külön szellemben, külön politikai és társadalmi tradicziók alapján fejlődött a két protestáns egyház, melynek hatása az egyéni jellegben is felismerhető. Sok ridegséget tapasztalunk református testvéreink részéről irányunkban s akkor is, midőn a mi több nemzetiséget magában foglaló egyházunk a nemzetiségileg legexponáltabb helyeken is magyar tannyelvű és kultura tekintetében legmagasabb színvonalon álló tanintézeteket tartott fenn : szemünkbe lett vágva a lutheránus tót név szemben a kálvinista magyarral. Egy durva, tudatlan sajtó és egy korlátott felfogás támadott, mely gúnyt íí z ö 11 azon egyházból, mely a hazafiságot, a magyar államhoz ragaszkodást, a király iránti hűséggel legszebben egyesítette. A mi egyházunk sohase szolgált politikai pártérdeket, hanem mindig a magyar állam javát tartotta szem előtt. Felszínén nem vala aulikus, alsó rétegeiben nem vala dölyfös ellenzéki: hanem tág tért nyitott a függetlenségnek s a szerény polgári öntudatot, az alattvalói hűséget, és honszeretetet hiven ápolta. De jelen korunk nem is alkalmas vallásos problémák megoldására. A róm. kath. egyház, mióta fejét — a pápát — a csalhatatlanság isteni tulajdonságával ruházta fel, a dogmák ujabb erődeivel sánczolta el magát. Okos dolog volna-e ma nálunk, egyházunk tagjai közé a hitelvekben kétkedést vagy a vallásos közönyt bevinni? „A hit üdvözít!" Ez a mustármag termi meg az élet fáját, mely az ég felé emelkedik. Ne vettessék a fejsze a gyökérre, mert kidől a fa s két élő fa helyett porba omlott fatömeg támad! Legyen e két protestáns egyház szimbóluma a két, különböző fegyverrel, ellátott harczosnak, mely egy czélért : a lelkiismeret szabadságáért s az emberiség haladásáért egymást segítve küzd; de sohase legyen siami ikerpár, mely egymáshoz forrasztva, egymás szabad mozgását gátolja. Zsinati képviselőink eltalálták a helyes utat. A m á s i k, a mitől féltem, a nemzetiségi sovinizmus volt. Évek óta figyelemmel kisértem az ultramontán szellemű s nagymagyar jelszavakkal dobálózó sajtót. Felismertem, hogy ezen sovinista sajtónak titkos törekvése volt : Megrontani a mi evang. egyházunk