Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Utóhang a zsinathoz (Andorka Gyula)

Tizenegyedik évfolyam. 8. szára. E VA N G E L 1 K U S EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kn félévre . . . negyedévre . s * Egy szám ára: V 24 flr. J ^AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FE RE ÜST O Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Utóhang a zsinathoz. (Andorka Gyula.) — Zsinati reflexiók. I. (Belohorszky Gábof.) — Kinevezett egyházi tisztviselők. ( g.) — Tárcza. Egy püspöki utód a ki nem engedelmeskedett az elődjének. (Payr Sándor.) — Vegyesek. Utóhang a zsinathoz. A zsinat befejezte működésének legfontosabb részét, sőt mondhatni majdnem egészét. A hazai evangelikus közönség előtt fekszik a zsinat működésének eredménye és Ítélhet, hogy képviselői miként feleltek meg a bennük helyezett bizalomnak. A törvények életbeléptetése után az élet fog bírálatot mondani, hogy a hozott törvények megfelelnek-e a közszükségletnek vagy nem? javulnak-e általa viszonyaink vagy nem? Nem lehet megtagadni, hogy a zsinat lelkiismeretes gonddal igyekezett számolni viszonyainkkal, s tekintettel egyházunk sajátságos viszonyaira, a lehető legjobbat akarta. De bármiiyenek legyenek a hozott törvények, egyházunk felvirágzása mégis leginkább a liivek bnzgóságától függ. Ez az ős erő, mely teremt és csodákat mivelni képes, — a törvények a keretet adják meg, a tartalmat és az életet a hit ereje. Milyennek látom én viszonyainkat, miket látok szükségeseknek, röviden ezeket fogom elmondani. Milyenek viszonyaink jelenleg hazánkban ? elsőben erről akarok beszélni. A protestantizmus, különösen az evang. egyház helyzete hazánkban, jelen napjainkban válságos. A magyar nemzet többségének szellemére a reakczió köde nehezült. A régi magyar középosztály, mely a nemzeti szellem, a szabadság és felvilágosodottság ereje volt, nagyon megfogyatkozott számban, vagyoni erőben és igaz szabadéivííségében. A főúri osztály és a r. kath. hierarchia befolyása és hatalmi tálsúlya mind nagyobb mérvben nehezedik társadalmunkra és közéletünkre. Reakczionárius irányzatának kedvez az európai reakczionárius közszellem s különösen azon körülmény, hogy a sajtó egy része szolgálatában van. A sajtó korunkban nagy, sőt mondhatjuk veszélyes hatalom! Mesrsziint az lenni a mi vala a nemzeti ébredés, O 7 a szabadelvííségért folytatott küzdelmek idejében, t. i. a nemzet nemesebb aspiráczióinak hirdetője s a nemzet lelkiismeretének szava. Ma a sajtó egy része ép oly üzlet, mint sok más. Nincs oly destructiv, nincs oly veszélyes irány, melynek képviseltetésére a sajtó nem vállalkoznék. A sajtó romboló iránya és a szocziálizmus előtérbe lépése folytán a vagyonosabb osztály keresi a védelmi eszközöket. És a római kath. egyház előlép mint a társadalmi magasabb érdekek leghivatottabb és legerősebb védelmezője s vele szövetkezik az érdekszövetségbe bevont sajtó. A megrémült társadalom hisz a sziréni hangoknak s az egyház fölébe akar kerekedni társadalom és államnak, s a védőből parancsoló és zsarnok lesz, de a kiábrándulás még nem következett el. Ezen irányzat, ezen tévelygéssel szembe kellene állani az összes protestantizmusnak mint egy embernek és a sajtó hazafias és szabadelvű részének. Ámde szomorúan látom, hogy a magyarhoni protestantizmus s így a mi evang. egyházunk is még nem jutott el a veszély tudatára, — a valódilag szabadelvű sajtó pedig nálunk gyenge, a nagyobb segéd forrással rendelkező és nagy frázisokkal dobálódzó reakczionárius sajtóval szemben. Bajunk az is, hogy a két protestáns egyház vezetői között nincs meg a teljes egyetértés a teendők iránt, sőt a mi evang. egyházunk vezérférfiai között is a legfőbb kérdésekben nincs teljes egyöntetűség, vélemény-azonosság. Valljuk be őszintén, ágostai evang. egyházunknak ma nincs az a súlya magyar hazánkban, a mi volt a múltban. De a hivek közösségében sincs meg az a régi hiressé váló evangelikus testvériség érzete. A létérti küzdelem egyesek- és a tömegekről