Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Zsinatunk harmadik ülésszaka

59 Az ezután következett szavazásnál a pótlások és indítványok mind elvettettek, hátra volt még a Szontághféle indítvány. Br. Prónay Dezső a kérdés felvetéséhez kiván szólani. Az a nézete, hogy ez indítványt nem lehet szavazás alá bocsátani. A 68-iki törvényczikkhez ő is ragaszkodik, azonban annak hangsúlyozását, mivel az oly sokat foglal magában, nem találja elég szabatosnak. Báró Kaaslvor ellenkező véleményen van, s az indítvány szavazás alá bocsátását kívánja; az elnök is ezen nézetben osztoz. A zsinat többsége azonban az indítványt elvetette s az előadó javaslatát változatlanul fogadta el. A hátralevő két pontot felszólalás nélkül fogadta el a zsinat, s elhatározta, hogy egy hitelesítő és járó ülést, másnap, 11-én fog még tartani. Február II-én Péchy Tamás és Zelenka Pál elnökségök alatt 10 órakor megnyílt zsinati közgyűlésén, az előző gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után Péchy Tamás elnök jelenti, hogy a mai ülés egyetlen tárgya a királyhoz intézendő zsinati felirat szövegének megállapítása. Előterjeszti a felirat szövegezésére kiküldött bízottság idevonatkozó javaslatát, a mely így hangzik-' Kívül: „Dicsőségesen uralkodó apostoli király ő felségéhez! Alázatos kérvénye a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház országos zsinatának, képviselő elnökei Péchy Tamás és Karsay Sándor által, melyben a zsinat alkotta törvényeknek legfelsőbb megerősítéseért jobbágyi hódolattal esedeznek." Belül: „Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk ! Felséged magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztere, Felséged legkegyelmesebb engedelmével közölvén velünk császári és apostoli királyi Felségednek legfelsőbb elhatározását, mely szerint a magyarországi ágostai hitvallású evangelikus egyház hódoló tisztelettel alólirott zsinatának, az egyház alkotmányáról szóló, legalázatosabban felterjesztett munkálata az egyidejűleg legfelsőbb engedelemmel közölt észrevételek figyelembe vételével ujabb megfontolás alá veendő, hogy azonban ezen észrevételeken kivül a legalázatosabban felterjesztett egyházalkotmány legfelsőbb jóváhagyását és királyi megerősítését mi sem gátolja : Felségednek ezen legkegyelmesebb elhatározásáról, jobbágyi hódolattal s egyszersmind atyai jósága és kegyelmessége iránti legmélyebb és legbensőbb hálával eltelve, értesültünk. A legmélyebb tisztelettel kérjük, császári és apostoli királyi felségedet, hogy abbeli érzelmeinknek, valamint renditbetlen hűségünk és ragaszkodásunknak nyilvánítását kegyelmesen fogadni méltóztassék. Az alkotmányról szóló munkálatunknál, követve a legfelsőbb engedelemmel közölt észrevételekbe foglalt utmutatást, megtettük azok értelmében az átalakítást és módosítottuk, illetőleg kiegészítettük a zsinati törvény érintett szakaszait. A legkegyelmesebb és legfelsőbb elhatározás értelmében pedig megengedtettvén az is, hogy az átalakítás eszközlése után ép úgy, mint első alkalommal a zsinat munkálatainak befejezése előtt, az alkotmányról szóló egyházi törvényt fölterjeszthessük, midőn ebben hódoló tisztelettel eljárnánk, azzal a legalázatosabb kérelemmel járulunk felségedhez, legkegyelmesebb urunkhoz : Méltóztassék a magyarországi ágostai hitvallású evangélikusok keresztyén egyház alkotmányára nézve alkotott s az átalakítást tartalmazó ezen egyházi törvényt legfelsőbb jóváhagyásában és királyi megerősítésében részesíteni. Legmélyebb hódolattal öröklünk Budapest, 1893. évi február 10. Császári és apostoli királyi felséged, legkegyelmesebb urunk alázatos szolgái : A magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyház országos zsinata." Az előterjesztett szöveget a zsinati közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi. Péchy Tamás világi elnök jelenti, hogy a magj^arországi ágostai hitvallású evangélikusok zsinatának harmadik ülésszaka ezzel befejeződött és a hosszú uton, melyen a czél felé haladnak, elértek ismét egy mérföldmutatóhoz, mely a magyarországi evangélikusok történelmében minden bizonynyal nevezetes pont. Nem a zsinatot illeti megítélni, hogy miként teljesíté kötelességét és miként oldá meg a megoldásra váró feladatokat, mert az a történelem dolga. E zsinat legfontosabb tárgya a felirat volt, de ezenkívül is végzett a zsinat oly munkát, melytől az egyház bizton várhatja az üdvös eredményeket. Óhajtja, hogy a zsinat tagjai szerencsésen és jó egészséggel térjenek vissza hivatalos működésűk helyére és ott, többi társaikkal egyetemben az evangélium erejével igyekezzenek híveiket az egyház és haza iránt való szeretetben nevelni, ébrentartani. Zelenka Pál püspök szólt ezután. A zsinat harmadik ülésszakának utolsó perczében nem teheti, hogy kifejezést ne adjon a kebelében uralkodó érzelmeknek. Épen azért, mielőtt az ülés bezárulna, jelezni kívánja, hogy a magyarországi evangélikusok zsinata bizonyságot tett „a földi fejedelem" iránt érzett háláról, a ki kiváló gondjaiban részeltette az evangélikusokat s napról-napra jobban kiemeli a régi sanyarú helyzetből. Bizonyságot tett az evangélikusok zsinata másodszor arról is, hogy az evangélikusok, őseikhez hiven, egyházi működésük minden mozzanatánál folytonosan szem előtt tartják a haza jólétét is, és ha az állami törvények az evangelikus hitelveket nem sértik, az evangélikus egyház mindig meghódol, hogy a békét biztosítsa. Bizonyságot tett az evangélikus zsinat harmadszor arról is, hogy egyek akarnak lenni a református testvérekkel és ebből a czélból keresték nem az elválasztó, hanem az összekötő kapcsokat. És, hogy az evangélikusok zsinata minderről bizonyságot tehetett, az első sorban Péchy Tamás világi elnöknek köszönhető, ki bölcseségével és mély belátásával (általános éljenzés) olyan irányban vezette a tanácskozásokat, hogy azok után a kívánt eredmény elérhető volt. Most tehát, a legutolsó perczben, bizonyságot kell tenni a zsinatnak arról is, hogy világi elnöke, Péchy Tamás iránt, a legmélyebb tisztelet és legforróbb szeretettel viseltetik. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Zelenka Pál püspök ezután rövid berekesztő imát mondott. Az ülés ezzel bevégződött.