Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Halotti egyházi beszédek és alkalmazások (néh. Révész Bálint)

midőn egyik is másik is életbe lép. Különösen az anyakönyvek állami közegek által való ellátása, de a polgári házasság által is, főként a városi papok nem megvetendő jövedelmi forrástól lesznek megfosztva. Anyakönyvi kivonatok, családi értesítők, hirdetések, hirdetési bizonyítványok, dispensatiók, katonai fölszól a ml ások és az esketések bizonyos perczentjének elmaradása minden lelkész jövedelmén kisebb-nagyobb csorbát fog ejteni. Mi azonban, ev. keresztény lelkészek, miudezek daczára szabadéi vfíségből és hazafiságból a reformjavaslatok mellett foglaltunk állást és valljuk meg, azért is, mert a javaslatokkal egy időben született és hirdettetett a kárpótlás kérdése. „A lelkészek meg lesznek fosztva csekély jövedelmük egy részétől, ezért ' kárpótlás jár nekik" — hangzik innen is, onnan is. De minél valószinübb, bizonyosabb a reformok jövője, annál bizonytalanabb a mi kárpótlásunk. A törvényhozás fosztja meg a lelkészeket jövedelmük egy részétől, tehát a kormány köteles őket kárpótolni, ez volt az általánosan vallott nézet. A kérdés fel lett vetve magában a képviselőházban is. Bizonyára mindnyájunk emlékezetében él a szakminiszter ez alkalommal adott válasza : közegeim által kiszámítattam, hogy mennyi jövedelemtől esnék el egy-egy lelkész az anyakönyvek elvétele által s ez oly csekélység — évi 5—6 frt — hogy szóra sem érdemes. A római katholikusok egyik confereutiája megczáfolja ugyan az illető „közegek" számadatait, de azért a kormány, a melyhez feliratot menesztettek, kárpótlásról többé nem is beszélt. Azaz mégis beszélt egyszer, a napokban, de azt hiszem, hogy ez volt az ügynek végleges elintézése s azok, a kik a kárpótlás reményéről lemondani nem tudnak, kénytelenek tekintetüket másfelé fordítani. A miniszter úr ugyanis azt válaszolta a kérdezősködőnek, hogy a róm. kath. papság helyzetén segítve lesz a kongrua rendezése által, az evangélikusoknak fel lettemelve az államsegély 150 ezer forintra. Altalános helyeslés a honatyák részéről, — részünkről pedig általános elképedés. Mert hisz a kongrua, az a róm. kath. papoknak szól kizárólag, ahhoz az egyházaknak semmi közük; az államsegéty azonban az ev. egyházaknak szól, ahhoz még a lelkészeknek, a mint eddig nem volt, úgy ezután sem lesz semmi közük. A két dolog között, úgy hiszem, van egy kis különbség, a mely egy cseppet sem alkalmas arra, hogy minket kielégítsen. De hát hiú ábránd volt tőlünk csak egy pillanatig is azt hinni, azt várni, hogy az elmaradhatlan veszteségekért az állam fog minket kárpótolni. Ha addig, a míg az anyakönyveket az állam részére is vezettük, az anyakönyvi kivonatokat minden közegének megkeresésére kénytelenek voltunk kiszolgáltatni, nem kaptunk egy árva garast sem ; miért adna most, a midőn nem lesz ránk szüksége, a midőn saját drágán fizetett anyakönyvvezetői lesznek?! Minekünk azonban a kárpótlásról lemondanunk nem lehet, nem szabad. Csakhogy nem a kormánytól kell azt várnunk, hanem az egyháztól kell azt kérnünk, követelnünk. Jogunk van azt az egyháztól követelni, ezt parancsolja önmagunk iránti kötelességünk, de az egyház jól felfogott éideke is ezt tanácsolja. Tehát ne várjunk se innen, se onnan ; ne tekintgessünk se ide, se oda; hanem igaz ügyünkkel lépjünk minden halogatás nélkül az egyház szine elé, ez köteles minket kárpótolni az elmaradhatlan veszteségekért, mert egyházi törvényeink a legrégebbek csak ügy, mint a legújabbak, nem engedik meg, hogy a hiványilag biztosított jövedelem csorbítassék ; mert a kormány a felemelt államsegély által módot nyújtott az egyháznak lelkészeit kárpótolni, sőt a miniszter nyilatkozata szerint főként e czélból történt a felemelés; mert mi az egyháznak szenteltük egész életünket s a midőn ez szolgálatunkat elfogadta, kötelessége gondoskodni is rólunk, mi mástól nem várhatunk jutalmat; mert a zsinati törvény is záros határidő alatt elrendelte a hiványok rendezését s azoknak, amelyek a 800 frtot el nem érik, felemelését. Ugy hiszem, hogy e kárpótlást nem csak méltányosnak, nemcsak jogosnak, de nagyon is szükségesnek fogja ítélni egyházunk minden igaz híve. És egyházunk ezt meg is fogja adni, mert ha megtagadná, cserben hagyná vezéreit abban a nagy küzdelemben, a mely a közel jövőben ránk vár. Rendezzük a dolgot, nyugtassuk meg a kedélyeket — még ma, mert ki tudja, mi vár ránk holnap . Hurtay György, ev. lelkész. liiiaiü, Halotti egyházi beszédek és alkalmazások. Néh. Révész Bálint hátrahagyott irodalmi műveinek VI. kötete. A nagynevű püspöknek élete, irodalmi működése és írói jellemrajzával mint a kegyeletnek szép és tanúságos megemlékezésével. A nagy iró és prédikátor műveinek ez az utolsó kötete 38 halotti beszédet és 8 alkalmazást tartalmaz, s mondhatni protestáns homiletikai irodalmunk oly kiváló művének méltó befejezése, melyet tanulmányozni élvezetes és mivelő minden evangelikus lelkészre nézve. A derék kiadó, Csiky Lajos debreczeni ev. ref. theologiai akadémiai tanár, lapunk utján is tudatni óhajtja mindazokkal, kik a mult évben az első három kötetet megrendelték nála, de az ezen évben megjelenő IV.—VI. kötetekre még mindeddig nem küldték be hozzá megrendeléseiket, hogy nékiek ezen uj köteteket kész az előfizetési 2—2 frt árért megküldeni. Külömben bolti ára 2 frt 25 kr. A vágsellyei iskolamester. Kép a magyarhoni evangyéliomi protestáns egyház első rend-zeres üldöztetésének idejéből; irta Stromp László theol. akad. m. tanár. Mint I „A mi Otthonunk" könyvesházának 2. és 3. száma jelent