Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Az egyházkerületek új beosztása (Glauf Pál)

398 — tekintettel végre arra, hogy maga a zsinat a kerületek uj beosztása lehetőségének és módjának csakis elvben való kifejezését látta czél- és időszerűnek, de az uj beosztáshoz — bizonyosan szem előtt tartva az itt jelzett nehézségek és velők járó felelősség súlyát — hozzá nem fogott és csakis az utolsó egyetemes gyűlés, nem is objectiv indokokból, hanem a dunáninneni kerület többsége ellen irányult, a kisebbségnek a kerület törvényes határozatait megtámadó ismert felebbezése által támasztott és szitott, sem a jelen sem az utókor elfogulatlan ítélőszéke előtt nem igazolható animositásból sürgeti az uj beosztást : mindezeket tekintetbe véve a bizottság azon javaslatot terjeszti az egyetemes gyűlés elé, hogy a kerületek uj beosztása ez idő szerint ejtessék el." A bizottság az egyetemes közgyűléstől vállalt megbízatásával homlokegyenest ellenkező ezen határozati javaslatot mellőzvén, elfogadta a szükebbkörü albizottság kiküldése iránt tett indítványt s az albizottságot nyomban meg is alakította báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő úr elnöklete mellett a következő tagokból : Fabiny Teofil, Baltik Frigyes, Sárkány Sámuel, Szentiványi Árpád, Pulszky Ágost, Beniczky Kálmán, Schreiner Károly, Trsztyénszky Ferencz, Süigethy Dániel és Glauf Pál. Az albizottság kebelében hosszas s beható tanácskozások folytak, miközben az uj területi beosztás szükséges voltának indokai gyanánt felhozattak : a helyes administratio követelményei; azon aránytalanság, melyet az egyházkerületek, sőt némely egyházmegyék földrajzi kiterjedése, lélekszáma s a fentartott intézetekkel járó teherviselés mutat; továbbá az országos fejlődéssel kapcsolatosan megváltozott helyi és közlekedési viszonyok s végül az egyik egyházkerületben utóbb nyilvánvalóvá lett s kiélesedett azon ellentét, mely ott a sikeres összmüködést lehetetlenné tette. Az uj rendezés irányadó elveiképen pedig hangsúlyoztatott, hogy a történeti traditiók s az eddigi összetartozás kapcsai lehetőleg kiméltessenek s hogy a közlekedési és ethnografiai tekintetek, valamint a lélekszám aránya mellett figyelembe vétessék a zsinati törvény azon határozmánya, mely a felsőbb közigazgatási forumokon az egyházi képviselet kulcsául az egyházközségek, illetőleg a lelkészek számát tette. Ezen elveket alkalmazó több beosztási tervezet került szőnyegre, melyek közül az albizottság végül a Pulszky Ágost által körvonalozott javaslatot tette magáévá, mely szerint az eddigi négy egyházkerület a historikus név megtartása mellett a következő egyházmegyékből alakulna: 1) A dunáninneni egyházkerület: árva-liptói uj egyházmegye (a Liptóból kikebelezett s a tiszai egyházkerületbe osztott 9 egyházközség nélkül), továbbá az eddigi mosonyi, nyitrai, pozsonyvárosi, pozsonymegyei és trencséni egyházmegyék, végül pedig mint hozzácsatolt uj egyházmegyék: a barsi, az alsó-honti Csalomia, Palojta, Fehérkút, Csal, Csank, Százd, Börzsöny községekből alakítva és az alsó-nógrádi egyházmegye, mely a következő egyházközségekből állana : Agárd, Balassa-Gyarmat, Bánk, Alsó-Bodony, Bér, Alsó-Esztergály, Guta, Nagykürtös, Legénd, Lest, Felső-Petény, Surányterény, Szentpéter, Szirák, Dengeleg, Alsó-Sztregova, Szügy, Turopolya, Yanyarcz, Kis-Zellő, Luczin és Sámsonháza. 2) A tiszai egyházkerület megtartaná az eddigi összes egyházmegyéit s mint ujak hozzácsatoltatnának : F e 1 s ő - L i p t ó, még pedig Bocza, Csorba, Hibbe, Pribilina, Szentpéter, Vázsecz, Vichodna, Király-Lehota és Szmrecsány egyházmegyékből alakítva és a szintúgy újonnan szervezendő békés-aradi egyházmegye, mely az eddigi túlnagy békési egyházmegyéből kiszakítva állana: BékésCsaba, Mezőberény, Gyoma, Arad, Apatelek, Semlak és Yarsánd egyházközségekből. 3) A bányai egyházkerületbe osztatnék: az eddigi bács-szerémi, bánsági, budapesti, pestmegyei, zólyomi egyházmegye; továbbá a békési egyházmegyéből megmaradt terület elosztva még ujabb két — ú. m. a csanádcsongrádi és a békési egyházmegyékre; szintúgy az eddigi Hontból megmaradt másik rész felső-honti és az eddigi Nógrádnak másik fele felső-nógrádi egyházmegye név alatt; végül pedig a dunáninneni egyházkerületből ide kebelezve a turóczi egyházmegye. 4) A dunántúli egyházkerület a fehér-komáromi egyházmegye s Rév-Komárom kikebeleztetésén kivül egyébként érintetlenül maradna eddigi állapotában. Ezen albizottsági javaslat a teljes bizottság decz. 2-án délelőtt és folytatólag délután tartott ülésében került tárgyalás alá s ott majdnem az összes bizottsági tagok alaposan és komolyan biráló hozzászólása után túlnyomó nagy szótöbbséggel (4 ellenében a többi összes szavazattal) elfogadtatott a bizottság el a b or á t u m áu 1. Erre Fajnor István és Janoska György fentebb jelzett határozati javaslatukat mint különvéleményt jelentették be. Az elfogadott bizottsági elaborátumnak zsinati törvényjavaslat alakjában való szövegezése, egyszersmind pedig az uj területi beosztásból származó vagyonügyi viszonyok és kérdések szabályozását és elrendezését czélzó módok és irányelvek javaslatképen való megállapítása végett báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő úr elnöklete mellett Péchy Tamás, Fabiny Teofil, Zelenka Pál, Győry Elek, Pulszky Ágost, Szentiványi Árpád, Haendl Vilmos és Veres József tagokból álló bizottság küldetett ki, melynek munkálatát a jövő évi január havában a teljes bizottság tárgyalandja s az itt végleg megállapítandó bizottsági javaslat aztán az egyházkerületekhez terjesztetik alkotmányos tárgyalás, illetőleg a zsinati törvényben kivánt meghallgatás végett. A bizottság körében úgy hivatalos valamint bizalmas uton nyilvánult azon közhangulat volt az uralkodó, bogy az uj területi beosztásnál oly megoldási mód, mely mindenkit kielégítene s teljes és általános megnyugvást támasztana, szinte elképzelhetetlen; — hogy továbbá az egyházunkban sajnosan tapasztalt bajok semmiféle arrondirozás által egy csapásra meg nem szüntethetők s így a javasolt uj beosztás is nem tekintendő ama bajok irtószere gyanánt, de csakis olyannak, mely javulást enged várni s reményleni; — s hogy végül a partikuláris és egyéni érdekeknek a kellő határig háttérbe kell szorulniok az egyház ily nagy és fontos közérdeke előtt, mely soha semmiféle módon nem valósítható meg a nélkül, bogy az illetőktől nem követelne áldozatot. Glauf Pál, főesperes, biz. jegyző.