Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházi hiányaink – teendőink (–s.)

394 magát, a ki a káplánia gyakorlati iskoláján átjut parochiába, az életnek több felelősségével járó s az elméleti képzés mellett gyakorlati előkészületet is feltételező magasabb, több gonddal járó iskolájába. Igy megtörténhetik s meg is történik gyakorta, hogy a főiskolából az út a paplak küszöbéhez vezet. Reáfér a szabályozás a lelkészválasztásra is s ezen szabályozásnak a zsinati törvényekben kifejtett elvek alapján egyetemes, az az mind a négy egyházkerületet kötelező szabályrendelettel kellene történnie. Egyetemes szabályrendelettel azért, mert kimondandónak tartanám az egyes egyházkerületek közötti viszonyosságot, holott tudomás szerint van egyházkerület, mely lelkészválasztásoknál, sőt segédlelkészek elhelyezésénél és az idegenek — a jövevények távoltartására gondosan és eredményesen mintegy sorompóval zárja el határát, ez a sorompó befelé zárva, kifelé azonban nyitva van. Méltányos, hogy vagy mindenütt legyen sorompó vagy sehol. Hogy az egyházak illetve a lelkészek is osztályoztassanak, az egyházak az általuk nyújtott javadalom, a lelkészek pedig szolgálati éveik és talán tanulmányi fokozatuk szerint, ez az óhaj kecsegtetőnek, divatszerűnek látszik, csalódnak azonban, a kik az osztályozásban a feltétlen igazságot keresik; hiszen hol van az megirva, hogy az egyiknek szolgálati éve az egyház serpenyőjében annyit ér, mint a másiké; az Úr is nem az időt nézi, a melyet szőlőjében munkálva töltöttünk, nem a talentumok számát, a melyet vagy melyeket reánk bizott, hanem egyedül a hűséget, a melylyel azon időt eltöltöttük, a melylyel a talentumot hasznosítottuk és a tanulmányi fokozatról szóló pecsétes irás olyan feltétlen-e: nem szakgatja-e meg sokszor az élet, nem javítja-e a gyengébbet, nem hazudtolja-e meg a fényesebbet a szürke theoriáktól elütő gyakorlati élet? Az osztályozás be van hozva az autonomia korlátozásával a reformátusoknál; hogy nagyon meg vannak-e vele elégedve, arról ők tennének, ha tehetnének arról tanúságot. Nálunk az osztályozást illusoriussá tenné egyházunk három nyelvűsége, úgy hogy a ki lelkészeink közül képesített volna magasabb osztályú egyházba átlépni jog szerint, ezen jogot nyelvismeret hiányánál fogva esetleg nem élvezhetné. A püspöki vagy esperesi ajánlás, ha találkozik az egyház népének meggyőződésével, jó belátásával, helyén lehet ; a választókra oktroyálva zavarra vezet, mint választási egyenrangú tényező pedig nepotismusra vezethet, a miről a múltból nem ugyan egyházunk köréből vannak igazán siralmas zengemények. Úgy tartom, hogy a választások tisztaságánál, az autonómiából folyó kötelességek e tekintetben is betartásának leghathatósabb eszköze volna a teljes nyilvánosság. Hogyan történik egyik vagy másik egyházkerületben vagy csak a szomszéd egyházmegyében is a választás, azt tudni nem, legfelebb sejteni lehet. Ha valamely esperességben lelkészi állomás üresedik meg, azt többnyire csak a közeli érdekeltség tudja meg. A választás megtörténik egészen csendesen, tiz eset közül jó, ha egy nyilvánosságra kerül utólagosan. Kik a pályázók, honnan szedődnek elő, az a nagy közönségre nézve, beleértem ide magunkat is, nagyobbrészt titok marad. Igaz a kerületi személy változásokról a kerületi jegyzőkönyv rovataiból valamikor értesülünk; egyik gyűléstől azonban a másikig a Kongo-állam dolgairól is tudhatunk annyit, mint a belügyünkről. A mióta az egyház szolgája vagyok s az egyház ügyeit figyelemmel kisérem, tudomásom szerint egyedül a tiszai egyházkerületbe kebelezett brassói egyházmegyében üresedésbe jött lelkészi állomások betöltésére lett ezen egyházi lapban pályázat hirdetve. Szóval egy egyházmegye nyilvános pályázat útján tölti be lelkészi állomásait. Ez az, a mire ezen pontnál rámutatni akarok. Be kell hozni a lelkészi állások betöltésénél a teljes nyilvánosságot, az erőknek szabad versenyét, a nyilvános pályázatot, a pályázatok kötelező kiírását ; a nyilvánosság fényénél egy egyetemes szabályzat utasításai szerint végbe menő választásnál az eljáró egyházi hatóság is védve marad az esetleges kedvezés gyanújától, ez az aspiransokat is jobban megnyugtathatja mint e mai állapot. Ne gondoljuk azt, hogy olyan eszményi szabályzat alkotható, a mely minden képzelhető óhajt és igényt képes volna kielégíteni a jogosságnak és méltányosságnak körömszakadtáig meg tudna felelni ; elégületlenek voltak és lesznek; viszont azt se képzeljük, hogy a legkisebb elégületlenségre sincsen a lelkészi pályán ok s hogy a ki lelkész, mert lelkész, annak panaszhangra ajkát megnyitnia nem illik, nem szabad. Ittott óhaj hangzik fel, mely a lelkészi állás javításának szükségességéről beszél s ott terem a kemény itélet, a lelkészi pálya is kenyérkeresetté lett, mintha a lelkészi pálya volna az, a hol a kenyér nélkülözhető. Hiszen a pályán, a melyen valaki működik, a minisztertől le a falusi bakterig megtalálja kiki a kenyerét, azt pedig úgy hiszem senki okosan nem kívánhatja, hogy a lelkész az ő munkakörén kivül keresse azt. Az a prot. lelkészi kar, a mely felé ezen itélet hangzik, ma is sarut ölt, rongyokba öltözik s gyökerekkel táplálkozik, ha azt az egyház szeméremérzete el tudja viselni. Ne hangoztassunk ideálokat olyan értelemben, a milyenben azoknak realitás csak a szellemek honában felel meg. Nem ítélem el épen ezért a dunántúli segédlelkészek mozgalmát sem. Mi a bünük? Az, hogy dolgozni akarnak. Dolgozni akarni pedig talán mindenkinek szabad, talán inkább erény mint bűn? Persze e mozgalomban van egy kis socialis olaj, jele annak, hogy egyházunkban e tekintetben is van segíteni, rendezni való s az egyházanya azon ifjakat, kik az ő szolgálatára jegyezték el magukat, minden tanács és biztatás nélkül nem utasíthatja el a maga kebelétől. Méltó a munkás a maga jutalmára — mondja az apostol ; vonatkozik ez nemcsak azokra, kik reggeltől napestig (sokan Istennek meghálálhatlan kegyelméből még azon túl is) hordozzák a hivatás terhét, hanem talán azokra is. kik a piaczon állva, senkitől nem hivatva hivalkodni látszanak. A lelkészválasztás kérdésénél mintegy a tárgy által vitetve, bár nem volt czélom, de most helyén valónak találtam, érintettem