Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - „A tót nyelv védelme az 1893. évi egyet. gyűlésen” (Alman Bruno)

375 Nagytiszteletű Trsztyénszky esperes úrnak ezen kedves apostrofálása után Boor, Mudron, Dula, Zoch, Fajnor és dr. Yanovics beszédeit bozza, közbe-közbe így elmélkedvén: „Az első napon tartott ülés Dala Máté beszédével távozott. Másnap, okt. 5-én a gyűlés ugyanazon tárgyakkal folytatódott, azaz a többség erőnek erejével oda terelte a dolgot, hogy a dunáninneni kerületet alapjából kiforgassa. Midőn a dunáninneni kerület küldöttei ellen utolsó nap alkalmazott löveg nem használt, a gyűlés az öreg ágyukat vette elő. Először szólt valami Kubinyi Géza, a ki egyrészt káromló dolgokat csépelt és pedig a „magyar Istenről", másrészt pedig bamba vakmerőséggel arról perorált, hogy ő és hozzá hasonlók vannak feljogosítva a tótok nevében szólni. Nos, még ennek esztelenségei és gorombaságai sem jellemezték annyira az egyetemes gyűlést és nem állították oly borzaeztó alakban szemeink elé az Ott ülésező többséget, mint Geduly Elek nógrádi lelkész beszéde. Ezen férfi aœa három theologusról, akik a pozsonyi ujonczozás alkalmával azon kívánságuknak adtak kifejezést, hogy esküjüket tótul akarják letenni, a magyarhoni ev. egyház legnagyobb gyűlése előtt azt mondá, hogy nem szégyenelték magukat a parasztok közé állani és tótul fölesküdni. És ő nem szégyenli magát Nógrádban a lónyabányai tót parasztok izmaiból élni ! ! Ilyen papok hirdetik a tót népnek Krisztust. Hirdeti a felebaráti szeretetet, ő maga pedig gyűlöli azokat, a kiknek ezt hirdeti. Gyűlöli őket, mert halinában és kabaniczában járnak, mert szántanak és mert kérges a kezük. De hasát ama „parasztok" munkájából érdemtelenül hizlalni jól esik neki ! Ezek azon kivettettek, akikről mondja az irás, hogy szemeiket kivágják a hollók vagy megeszik a saskeselyű fiai. (Példb. 20, 20.) Tovább nem átallja gúnyolódása tárgyává tenni a tiszai kerület érdemdús püspökét, midőn így emlékezik meg róla : „A tiszai püspök Zelenka szinte nem akarta, hogy azt mondhassa, miszerint elvesztett egy napot. 0 kerülni akarja az erőszakot, ami oly szellemben értendő, amely a pesti újságok által felzavart világnak és utczataposóknak tetszik. Könnyen megy ez neki, mert Karsay püspök már nagyon öreg, Sárkány szinte már idősebb, emellett pedig vérmérséklete képessé teszi őt felülemelkedni az ily bajszákon, Baltiktól pedig — nos hát Baltiktól, mint ezen a téren konkurrensétől nincs mit félnie. Midőn három évvel ezelőtt Zelenkát püspöknek választották, ugy mutatta magát, mint a ki egyházias szellemtől van áthatva; midőn még mint aspiráns bort mért a tót lelkészeknek, akkor is alakoskodott és a béke apostolaként mutatta be magát. Megválasztatása után még oly lépést nem tett, még egy oly szót sem ejtett ki, melylyel ne nyerte volna meg a magyarosítok tetszését. Alább pedig, midőn a főtiszt. Zelenka püspök ur és Dula Máté közötti kontroverziáról referál, felemlítve utóbbinak a püspök úr ő méltóságával történt farkasszem nézését, Zelenka püspök úr ő méltóságát, mint Dula előtt meghunyászkodott egyént állítja, bizonyosan utóbbi iránt lelkesülő olvasóinak lelki szemei elé, mondván: „No a püspök úr szemtől szembe látván magát azzal akiről azt mondta, egy pillanat alatt egy egész skálával szállítá le hangját..." Ezután közli Dulának főtisztelendő Zelenka püspök úrral szemben személyes kérdésben mondott felszólalását, mely után ily elmélkedik : „Dula nem tévedett abban, mily jóakarót bir az elnök személyében." Prónay azonnal sietett kijelenteni, hogy ismeri Dulának vérmérsékletét, s tegnap ezért nem szakította meg beszédjében. Ismételjük, hogy fentebb, a maga helyén Dula Máté beszédje hiven van adva : mindenki megítélheti ezen elnöki kijelentést is. Az egyetemes felügyelő úr és egész tábora nem szívesen hallották az igazságnak energikus kijelentését, azon igazságnak, melynek elnyomására irányul egész egyházi működésük, t. i. hogy a magyarhoni ev. egyház csaknem két harmad része tót. Nekik rettenetes a mementó, melyet Dulától hallani kénytelenek voltak, hogy daczára minden, már félszázados megaláztatásnak és elnyomatásnak, a tót ügy nem hanyatlik, hanem erősbödik, annyira, hogy a természetes többség a bányai és a tiszai kerületben épen ugy vívhatja ki jogait, mint ahogy a dunáninneniben már kivívta. De ezért kellett talán az egyetemes felügyelő úrnak szónokot• beszédében félbeszakítania?!" Befejezésül pedig így elmélkedik a röpiratféle: „Ez két napig tartott. A dunáninneni kerület küldöttei megtettek minden lehetőt: nagy tudással alapjában támadták meg a jogtalanságot, éles elmével bonczolták és mindez semmit sem használt. 5) A többiek nagyobb számmal voltak. Szavazásra kerülvén a dolog, az egyetemes gyűlés minden a dunáninneni kerület elleni kívánságukat megerősíté. Megsemmisíté a szent-miklósi kerületi gyűlésnek az 1894/5. tanévben megnyitni szándékolt tót gymnásiumra vonatkozó határozatát, nem engedte meg a kerületi pénz- és levéltárnak Pozsonyból Liptó-Szent-Miklósra való áthelyezését és kinevezett egy bizottságot annak kipuhatolására, hogyan lenne legjobban szétszaggatható a dunáninneni kerület. Es ez történhetik evang. egyházunk egyetemes gyűlésén ! 6) Nézzetek körül, számláljátok meg magatokat tót testvérek, hiszen ezt a ti nevetekben határozták így. Mint mondva volt, hiszen ezen országban, aki lutheránus, az majdnem mind tót. Hol voltatok, midőn az esperességi gyűlésre, erről e kerületire, erről pedig az egyetemesre kellett küldötteket választani ? Sírni kell itt Ézsaiás prófétával : „Én népem, akik téged vezérlenek, azok csalának meg, és a te utaidat, a melyen kellene járnod, elfedezik tőled ... Az ökör esmeri az urát és a szamár az ő urának jászlát", de a tótok önmagukat nem ismerik. A bányai és tiszai kerületek, melyek ép oly tótok, mint a dunáninneni, elitélik ezt az egyetemes gyűlésen és kívánják, hogy daraboltassék szét, mert tót akar maradni. Csabai, nógrádi, honti, zólyomi, gömöri, sárosi stb. stb. tótok, tudtok ti erről? A dunáninneni kerület nem hagyja magát; de hol van a többi tót ? ! „Halljátok, Egek, a Sión anyjának panaszát! figyelmezz föld az ő hívására : Fiakat nemzék és nevelék, de ők elfordíták arczukat én tőlem és elronták álnokul az én népemnek szövetségét. Elhagyták az Urat, az ő atyáiknak Istenét, s az idegenek isteneihez fordultak. De én és az én házam népe szolgálni fogunk az Urnák atyáink nyelvén." Ismerteti Almán Brúnó, ösküi ev. tanító 5) Mit sem használ? Talán mert vagy a tudás nem volt nagy, vagy az elme volt tompa. 6) Igen! Mert „ense recidendu-n, ne pars sincera trahatur.