Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Külföld - Dr. Szeberényi Jánosnak a bécsi helyőrségi prot. legénységhez intézett beszéde

366 birodalomban illető állomásaikon f. hó 1-én anyanyelven elmondandó eskü letételére vezényeltettek, mi azontúl minden évben fog ismételtetni. Az actust legfelsőbb rendeletnél fogva istentisztelet előzte meg, melyen a harczfiakhoz beszédek intéztettek az eskü jelentőségéről és szentségéről, mi nem egy szónoknál alkalmul szolgált a legénységet miként a király iránti hűségre úgy a haza szeretetére is buzdítani, lelkesíteni. Egy ily beszéd kerülvén kezünkbe, mivel részint a hely, a hol elmondatott, részint a személyiség, melytől ered, neki némi jelentőséget kölcsönöz, talán nem fog ártani az idők tanuságául, az illetőnek engedelmével közzétenni és köztudomásra hozni. Elmondta Bécsben a helyőrségi protestáns templomban dr. Szeberényi János egyetemi evang. theol. tanár és tábori evang. superintendens. A kis templomban, melyet ő fölségénél a császárnál még az ötvenes években fenn nevezett tanár mint tábori lelkész eszközölt vala ki a helyőrségi protestáns istentisztelet tartására, mintegy 700 harczfi gyűlt essze, kik közt 400 magyar, közöttök mintegy 100 huszár, a többi német és tót. Felső rendeletnél fogva 3/

4 óra alatt a nemzetisegek szerint három istentiszteletet kellett tartani, énekkel, beszéddel, imával és áldásssal, mi magával hozta, hogy mindeniket rövidre kelleít szabni. A magyar legénységhez a szónok a következő beszédet intézte : „Kedves ájtatos atyámfiai az XJr'oan! „A ki halálra való — halálra, a ki fegyverre való — fegyverre!" így hangzott Jeremiás prófétának válasza Isten nevében, midőn a nép kérdezé : hová megyünk? A ki fegyverre való — fegyverre ! — így hangzik felséges királyunknak, mint első magyar embernek, — így hangzik hazánknak, mint a magyarok ezredéves honának szózata hozzátok, édes hitsorsosaim és honfitársaim ez ünnepélyes nap reggelén, a midőn lobogó zászlótokhoz magatokat szent esküvel lekötelezenditek hűségre és magyar vitézekhez illő babérkoszorúnak kivivására ! Oámervén magyar népünk lovagias jellemét és indulatát, dicső múltját és Isten rendelte feladatát e birodalomban, fölöslegesnek tartom benneteket mint a hősapák hős fiait Isten parancsainak másodikára figyelmeztetni, vagy hosszú tanítást tartani az eskü szentségéről, hisz azt vallásos anyáitok tejével szívtátok magatokba. E helyett inkább szeretném, hogy kettős igazságról, kettős tényről való meggyőződés két védangyal gyanánt kisérjen benneteket mind az eskü színhelyére, mind egész katonai pályátokon ! Először bárhol nyílnék osztrák-magyar birodalmunkban váratlanul csatatér, melytől, hála Istennek, jelenleg távol vagyunk, — de ha a végzet úgy akarná, hogy az ellenséggel szembe kellene szállnotok, tudjátok, csak szent hazátokért, csak a nemzet szabadságaért és függetlenségeért, csak a királyi trónus dicsőségeért fognátok harczolni. A magyar n^p nemcsak hősiességéről hires, hisz a magyar huszároknak nincs párja széles e világon, hanem királya iránti szeretetéről és hűségéről is. Egyik a másiktól elválaszthatatlan ! Másodszor : Bárhová kellene mennetek, akár a legtávolabb tenger partjaihoz : tudjátok, mindenüvé a jóságos, mindenható Istennek keze, védő karja, véghetetlen szeretete, mindenüvé jóságos édes szüleitek, testvéreitek s rokonaitok imái és könyeik — mindenüvé a haza, mint közös anyátok forró áldása kisérend ! Ezen kettős gondolattól áthatva menjetek immár, édes fiatal barátim, zászlóitokhoz a szent eskü letételére s emlékezzetek meg akár a béke angyalainak mosolygása, akár a háború zivatarának zúgása alatt halhatatlan költőnk szózatáról : Hazádnak rendületl

önül, légy híve óh magyar, Bölcsőd az, majdan sirod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. Ámen." Kik Szeberényit honunkban panszlávnak tartják, pedig általán annak tartatik, nem fogják tudni megmagyarázni, hogy nyilatkozhatik így pánszláv ember! Igenis, volt idő, midőn Szeberényi a panszlávokhoz szított, panszlávokkal tartott : a patentális viták alatt, melyek őt, azelőtt lelkes magyart, a panszlávok táborába hajtották. Előbb a leghazafiisb magyarnak ismertük. Mint börz-önyi lelkész, midőn az 50-es években Martinék evang. lelkésztől és dékántól tót hivatalos levelet kapott, azt visszaküldte azon nyilatkozattal, hogy ő mint német pap n^m tud tótul, neki vagy magyarul vagy németül írjon. Ilyen szelleműnek bizonyult Egyházas-Maróthon és Sölmeczen is ottani hivataloskodása első éveiben. A pátens, melynek védelmére Selmeczen csak ketten léptek fel, ő és az egyházfelügyelő Landerer es. kir. főbányatanácsos, volt oka, hogy egyházával meghasonlottan nemcsak Selmeczet, de a hazát is elhagyta és Bécsbe ment egyelőre tábori lelkésznek. Azóta sok víz folyt le a Dunán, Lajtán túl és innen sok változott, változtak a viszonyok, változtak az emberek, nemcsak hogy uj nemzedék lépett a kihaltnak helyébe, hanem azok is, kik a régiekből még életben maradtak, sokat más színben látnak, más szemmel néznek, mint egy barmad század előtt. Ezek közé tartozik Szeberényi is. A német közmondás szerint : Man kommt immer zu seiner ersten Liebe zurück, — ő is visszatért első szerelméhez, a hazához, melytől immár, mint egyik levelében irja, semmi kívánni semmi reményleni valója nincs, kivéve egy kis tért apja sírja melletr, ha majd a jó Isten örök pihenőre szólítja eddigi munkálkodása köréből, melyet, ha nem is a haza teiületén, de mégis úgy igyekezett betölteni, hogy hazájának is lehetőleg jó szolgálatot tegyen. Ő kint is, „mint igaz hazafi, mint a magyar nemzetnek hű fia kiván és akar meghalni." B. J. f liíiSIIL — Felhívás. A folyó év utolsó negyede a kiadót tartozásainak kiegyenlítésére kötelezi. Ennélfogva a hátralékosokat hátralékaiknak mielőbbi törlesztésé'e kérjük. Szerkesztőség. — Magyar Protestáns Irodalmi Társaság igazgató választmánya f. évi november 15-én d. u. 5 órakor Budapesten az ev. ref. főgymnasium (Lónyai-utcza) könyvtár termében gyűlést tart. Tárgy; Folyó ügyek. Népies iratok megindítása iránti intézkedés. Indítványok. — Az izsákfalusi (Szepesm.) ág. h. ev. egyház f. évi