Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Dr. Bartha Béla: „Őrálló” és „egyházpolitikai és egyházjogi dolgozatokra szóló előf. felhívása

358 pályázati motívumok, oly aljasok az eszközök is, melyek ezen konkurrencziánál alkalmaztatnak. Összes pre'dikáczióink nem tehetik többé jóvá azt, a mit például némely papiválasztás alkalmával úgy a pályázó papok, mint a hitközségek rosszat elkövetnek. Minden esetre a papifizetés arányosabb kivetése keresztülvitelével elesik az eddigi konkurrálás aljas motivuma ép úgy, mint a vele járó aljas eszközök — és a papi álláshoz megfelelő versengés fog létre jönni: valami hivatásbeli nagy dolognak keresztülvitele! Azonban míg az általam jelzett papi fizetésnek arányosb kiegyenlítése érvényre nem jut, mindaddig a rangfokozat mellett vagyok. A rangfokozat mellett pedig azért vagyok, mivel az természetes, mivel az az egyéni továbbfejlődésnek inkább tért enged és mivel végtére az igazságosságot inkább érvényre juttatja. Nem kell mindjárt a régi indusokra gondolni, ha rangfokozatról van szó. Hiszen a természetben is lelünk fokozatos továbbfejlődést és azt a szellemi életben is észreveszszük ; sőt Rothe R. ethikája szerint a keresztényi vallásnak továbbfejlődése is meggyőző erővel bizonyít tátik. Altalánosságban megvan a továbbfejlődés — és egyénileg nem akarnók azt megengedni; sőt az ifjúkorban megszoktuk azt az osztályos előléptetésben és a klasszifikáczióban — és lám férfikorunkban, a melyben lehetőleg legmagasabb kifejlődést értünk el és a mely korban az ember mint ember leginkább jön számítás alá, irtózunk a rangfokozattól. A rangfokozat azonban nem csak természetes, hanem mivel az az egyéni továbbfejlődésnek tértenged, „igazságosabb" is. Az élet legjobb tanítónk ; és arról, a mit az életben tanultunk, arról ne tegyünk tanúbizonyságot? Ez nagy igazságtalanság volna és az egyéni továbbfejlődés ez által háttérbe szoríttatnék. Vagy nem nagy igazságtalanság, ha egy végzett theologus vagy egy káplán egy-két évi káplánkodása után a legjobb papi állomást elfoglalhatja; ellenben az évek óta törekvő, talán nagy családjával szűkölködő lelkész, visszaszoríttatik. Ettől eltekintve azon esetben, ha egy jobb állomás egy káplán által töltetik be, az által szenved szellemileg úgy az illető egyén, mint az egyház. Az illető egyén az által, mivel elbizakodott lesz és saját kiképezésével legtöbb esetben nem fáradozik többé ; — az egyház veszt az által, mivel egy tapasztalatlan emberrel meg kell elégednie. Sass János úrnak ezen becses lapnak 40. számában felhozott érve, „hogy az egyházközségek az elhalt lelkész helyébe a káplánt szívvellélekkel óhajtaná legtöbb esetben megválasztani", nagyon gyönge érv és értéke 0-fokra sülyed alá, ha azt tudjuk, hogy az egyházközségek a káplánokat szívvel-lélekkel csak azért akarják legtöbb esetben választani, mivel azok nőtlenek! Sass János úrnak nevezett számban közölt nézetei stagnátióhoz vezetnek. Jámbor imánk és Istenben helyezett bizalmunk csak akkor vezet czélhoz, ha dolgozunk, küzdünk és megfordítva, fáradságunkon csak akkor lesz áldás, ha imádkozunk. „Ohne Fleiss kein Preis!" Imádságunk munka nélkül nem használ semmit, azért keresztényi értelmet adok azoknak a modern szavaknak : „Hilf dir selbst, dann hilft dir Gott!" Nem kell azt másokra bizni, a mit mi magunk végezhetünk el; mert ez által „stoikus" állapotot teremtünk! A papi választást és a túlságos sokszor hangoztatott becses autonomiát illetőleg röviden Hegel-nek velős szavaival élek : „Alles für das Volk — und nichts durch das Volk!" de mivel nagy súlyt helyezek következő szavakra is : „Medium tenuere beati!" Hegelnek szavait a mostani viszonyokra és korra ekképen használom fel : Alles für das Volk — und nicht Alles durch das Volk! Zsinati törvényeink nagy részben az állami törvényekhez vannak alkalmazva, miért térnénk a választást illetőleg az állami törvényektől el? Az állami törvények szerint a nép választási joggal bir és a választási elnökök a kandidálási joggal;*) úgy legyen az egyházakban is. Az elnökök, t. i. az esperesek a felügyelőkkel egyetértve, a szolgálati évek és az érdem tekintetbe vételével kandidáljanak, és a nép válaszszon ! Egyszerű logikához nem kell sok szó ! Spannagel József', ág. h. ev. lelkész. liliâltl, Dr. Bartha Béla sárospataki jogtanár, kit hazai protestáns közönségünk számtalan egyházpolitikai, egyházjogi és statistikai dolgozataiból előnyösen ismer „Őrálló" czímen hetenkint kétszer megjelenő, szabadelvű, demokratikus politikai lapot kiván megindítani. Feladatául tekinti, hogy az ultramontanismus ellen, mint minden modern szabadságnak és haladásnak ellensége s a szabadon fejlődő államok ellensége ellen is fölvegye a harczot, különösen most, midőn ezen nemzetközi hatalom hazánkban is mind erősebb harczot kezd a lelkiismereti szabadság a politikai ellenség, folvilágosult közoktatás, állami önállóság és függetlenség, a nemzeti erősbödés ellen épugy, mint a többi vallásfelekezetek, különösen a protestantismus ellen, mely szülte és nevelte nagyra a demokratikus szabadságot. Szükségesnek látja a szabadelvű demokratismusnak és a protestantizmusnak szövetkezését e nagyhatalmú ellenség ellen. Az „Őrálló" minden vallási elfogultságtól vagy szűkkeblű felekezetieskedéstől menten, épen e kettőnek testvéri szövetségét, nyilt, őszinte, becsületes, minden önző érdektől ment védelmezését tűzte ki feladatául. Azon tapasztalat, hogy a magyar hírlapirodalom, jóllehet nagy érdemeket szerzett s a szabadelvfíség védelmében nem egy közlönye végez kitűnő szolgálatot, de hogy még ez a rész is messze megy a nagy befolyású klérus tömjénezésében s a protestáns egyház s más felekezetek jogos érdekeit s nyilatkozatait pedig vagy nagyon lanyhán és hézagosan, vagy épen nem képviseli, arra ösztönzi a derék szerkesztőt, hogy „Őrálló"-jávai e hiányt pótolja. *) E szerint az egyházközségekben a gondnokok és pénztárnokok szintén az egyházi elnökök által kandidáltatnak.