Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Rangfokozat és a szabadválasztás (Spannagel József)

357 teljesül. Êz tehát közös emberi sorsunk, ne kívánjunk alóla kivétetni. Homo sum, nil humánum a me alienum puto. Ügyvéd, biró, orvos például kevés van, a ki 29 — 30 éves kora előtt önállóságra juthatna. És Ladányi úr 5—6 évig tartó káplánkodás miatt zúgolódik ! ! — Pedig nemcsak ma van akkép, hogy 5 — 6 évig kell káplánkodui. Nevezhetnék olyan egyéneket, kik 10, 12 s több évig nevelősködtek , tanítóskodtak, káplánkodtak, békességes tűréssel várván, míg önálló lelkészekké lehettek; és ha névtárunkat átlapozgatjuk, a dunántúli papok közül többekkel találkozunk, kik 5 — 6 évig voltak segédlelkészek. Ha valami vigaztalás socios habuisse, hát várományos fiatal barátaim, vigasztaljátok magatokat e példákkal. Segíteni a dolgon, most sebtiben és mesterséges uton úgy sem lehet. Midőn ezt ide irom, szeretettel kérem tisztelendő Ladányi urat, ki oly könnyen oda veti : „minden lehetséges, csak akarni kell", ne gyanúsítson jó akarat hiányával. A vasakaratnak sok lehetséges, de nem minden. Én pedig a mondó vagyok, hogy a mit Ladányi űr panaceának javasol, azt kivinni lehetetlen és ha kivihető volna is, nem sokat változtatna az állapotokon. „Lehetséges — úgymond — a kápláni fizetés minimumát 100 írtban megállapítani, lehetséges 4—5000 lélekszámmal és nagy szórványnyal biró gyülekezetekben segédlelkészi állásokat szervezni, lehetséges a püspöki titkári állást betölteni, lehetséges a soproni lyceumban vallástanári állást létesíteni" stb." Sajnálom, hogy czikkiró a „többit" fel nem sorolta s így ezekre nem felelhetek. A mit egyébiránt javaslatba hoz, az annyi mintha 4—5 papi állomással több rendszeresítetnék az egész kerület területén. Noh ! az a káplánok bőségét nem sokkal apasztaná és „a torlódás miatt" jövő évben megint csak ott volnánk, a hol ma." Azután azokhoz a javaslatokhoz az a három dolog kívántatnék meg, a mely a hadviseléshez : „pénz, megint pénz és ismét pénz." A pénz pedig a legkevesebb. A közpénztárainkba befolyó minden krajczárnyi jövedelemnek a rendes kiadásoknál meg van a maga helye. Sőt úgy a főtanodai, mint a kerületi köz-, valamint a gyámoldai pénztárakba nem a mi alapítványainkból, nem a mi élő tőkéinktől befolyó összegeket is kell beutalnunk, csak hogy múlhatatlan kiadásainkat fedezhessük. Az egyházmegyei közpénztárak az egyházmegye functionariusainak fuvarköltségeit is szűken birják. A zsinati törvények végrehajtása, az ezek szerinti igazgatás pedig ujabb terhekkel fog járni, melyeknek fedezését előteremteni gondot fog adni; mert épen Dunántúl van evangelikus népünk egyházi czélokra a legsúlyosabb adóval megróva. Ha mindezek után mégis oly könnyeden oda vetné valaki : „lehetséges a kápláni fizetés minimumát 100 frtban megállapítani", azt mondom : megállapítani lehet, ... de egyáltalában és minden helyen ki is fizetni, nem ! eltekintve attól, hogy nem a 100 frtnyi fizetés a káplánnak legfőbb vágya, hanem az önállóság. És épen erre alapítom azon reményemet, hogy a felpanaszlott állapot is meg fog változni egészen természetszerű kifejlődéssel. Tudok egy gyülekezetet, melynek kebeléből mindig aránylag sokan szánták magukat a tanítói és lelkészi pályára. Mikor aztán egyszer kevésbé látták a szülék várakozásaikat teljesedni, és egyik-másik „végzett egyén" nehezen tudott önállóságra vergődni ; egészen elfogytak azon gyülekezetből a középiskolai tanulók. És csak nagysokára kezdtek ismét egyesek szerencsét próbálni. Az alkalmazás a szóban lévő tárgyra nagyon könnyű. A kik azon meggyőződésre jutnak és megriadnak, hogy nehéz a pályán czélt érni, önállóságra vergődni a torlódás miatt! azok az érettségivel kezökben más pályát fognak választani, melyen könnyebb a boldogulás. A kiket ellenben igazi hivatás a lelkiatyai pályára vonz, késztet, kényszerít, azokat nem a 6—7 évi káplánkodásnak, sem a 60 frtos javadalomnak réme nem fogja elriasztani, valamint nincsen arra szükségök, hogy a 100 frtos kápláni fizetés csalogassa. Túl a kápláni évek terén látják az igéret földjét, melyért küzdve nélkülöznek és nélkülözve küzdenek ! És valamint Jákobnak a hét esztendők, melyeket Rákhelért szolgált, keveseknek láttattak vala, mivelhogy őt felette igen szereti vala, akkép fognak nekik is elreppenve elrepülni kápláni éveik, mert felette igen szeretik — ideáljukat! Tisztelendő Ladányi urat pedig, ki „elégedetlenség következtében úgy látszik lassankint kezdi kihullatni az idealismus felfelé emelő szárnyaiból a legszebb és legerősebb tollakat", szivemből sajnálom és mindazokat, a kik vele együtt netán „a pessimismus sodró örvényébe" eveznek a „Fehér hajó"-ban. Kund Samu. Rangfokozat il a szabadválasztás. Nt. Farkas Géza lelkész úr ez évben ezen lap becses czikkében azt állítá, hogy „szép gondolat a papi fizetésnek kiegyenlítése, de épen mivel szép, keresztül nem vihető." Mindenesetre szegénységi bizonyítvány korunkra nézve, ha az a mi szép, keresztülvihetetlen volna! Csekélységem, a ki 1889. évben ezen becses lap 46. számában és röpirataimban szintén a papifizetés kiegyenlítése mellett eredménytelenül szólaltam fel, most, midőn arról győződtem meg, hogy a papifizetés kiegyenlítése egyelőre lehetetlenné vált, részemről Farkas Géza lelkésztárssal a „rangfokozat" mellett foglalok állást. Persze, jól tudom, hogy ez esetben a papi választások alkalmával a lealacsonyító pályázati motivumok legalább némileg fennmaradnak, mert a miért a lelkészek pályáznak, az: a pénz. Jobb jövedelem, megfelelhető megélhetés után törekedni, magában véve nem lealacsonyító ; csakhogy épen a papoknak, kik hivatva vannak ideális világban élni és azt hirdetni, nem a földi javakat kellene konkurrenczia tárgyává tenniök. A milyen aljasok ezen lealacsonyító