Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A soproni felső ág. hitv. ev. keresztyén egyházmegye (Solcz Ödön)

32(3 ily otthon létesítése, nem csak utópia-e az egész? Hol vegyük a hozzá való tőkét, esetleg százezreket? E kérdésre csak egy feleletünk lehet, s ez : hogy minden kezdet nehéz; s Urunknak szavai: ha annyi hitetek lenne mint a mustármag és e hegynek azt mondanátok, vesd magad a tengerbe, az is megtörténnék. Pedig nekünk hegyeket sem kellene megmozgatnunk, egyelőre százezrekbe kerülő palotákat sem kellene építtetnünk. Szerényebb dimensiókkal is meglehetne tenni a kezdetet, például egy alkalmas kisebb ház, vagy csak egy házrész bérletével. Kezdeményezőnek az egyetemes egyháznak kellene lennie, a ki is egy alkalmas családos egyén személyében a dolog kiviteléről gondoskodnék. Ez az egyén rendes és tisztességes fizetésben részesülte s hivatalnok lenne, melléje adatnék lelkes férfiakból szervezendő bizottság. Az egész, azt hiszem, csak néhány ezer forint előlegezéséből állana, mert a dolog üzleti oldalát tekintve bizonyosan kifizetné magát, s ha valami befektetés lenne szükséges az akármelyik alapból könynyen lenne fedezhető, mert kamatjait busásan meghozná. Ennyit egyelőre a dolog anyagi oldaláról. Mert van a dolognak szellemi oldala is. Ifjúságiink, midőn az egyetemre fel megy, rendszerint teljesen tájékozatlan az egyetemi tanulmányokat illetőleg. Az ifjú a tudományok nagy tömkelegéből nem tudja mihez fogjon, mily rendben kezdje s folytassa tanulmányait. Elő van irva az óraszám, s az ifjú — talán a neki jobban hangzó tantárgy által megkapatva — kitölteti jól rosszul indexét. Egyházunknak az egyetemmel szervi összeköttetésbe kellene lépni. Szükségünk lenne egy tudományosan képzelt megbízott emberre, a ki az evang. ifjúságot maga köré vonná s főkép az egyetemi élet kezdetén, a tanulmányok s életmódot illetőleg az ifjút jó tanácsával ellátná. Hogy tudományos férfiúnak kellene lennie, azt nem hiába hangsúlyoztam, mert ezt nem csak a dolog természete ugy hozná magával ; de azonfelül nekem még az a tervem is van, hogy ugyanazon egyén egyúttal a protestáns egyházjogból akár mint magán, akár pedig, ha lehet, mint rendes tanár rehabilitáltatná magát, hogy igy ifjainknak alkalma legyen például két semesteren át a protestáns egyházjoggal is megismerkedni, a mire aztán orvosnak, filosofusnak s jogásznak egyaránt alkalmat kellene nyújtani. A mit nem ismerünk, hogy lehessen azt szeretni ; ha ifjaink megösmernék liegyiről-tövére alkotmányunkat egyházunk szervezetét, bizonyára meg is szeretnék azt. Most nem egy példa van rá, hogy valaki eljön egyházi gyűléseinkre — de sőt felügyelői állást is elfoglal a nélkül hogy egy vagy más szükséges dologról csak fogalma is lenne. A fővárosban tartatnak esperességi, kerületi, egyetemes gyűlések, ezekre az ifjúságot el kellene vezetni, hogy ott lássák az egyházszeretetnek, áldozatkészségnek lelkesítő példáit s majdan maguk is a látott nyomokon megindulhassanak. Ez utóbbira például azt mondhatná valaki, hogy hisz' a gyűlésekre eljöhet akárki. Igaz, de hát eljön-e? Van-e arról gondoskodva, hogy ifjúságunk tudjon róla? van-e a ki az ifjúságot erre animálja? Bizony a hegy ma sem megy Mohamedhez; tehát menjen el Mohamed a hegyhez. Menjünk el mi is egyetemi ifjúságunkhoz, nem oly nehezen megközelíthető hegy az, s igyekezzünk annak érdekét előmozdítani. Ne legyen az egyház egyetemi ifjúságiinknak gondatlan mostohája — de legyen őket kebelén, karjain hordozó édes anyja. Hisz' egyetemi s általában felső tanintézeteket látogató ifjúságunk — egyházunk virága. S e virágnak gondozása által inegvetnők alapját az egyház felvirágzásának ! Az idő int. Mutassuk meg, hogy nekünk is mozog a föld. Farkas Gejz

a A soproni felső ág. hitv. ev. keresztény egyházmegye szeptember hó 28.-án Markán rendkívüli esperességi közgyűlést tartott. Szükségessé tette ezen rendkívüli közgyűlés megtartását az uj zsinati törvények 81. §-a, mely így hangzik: „Egyes külön álló szabad királyi városi egyházközségeknek azon helyzete, mely szerint eddig közvetlenül az egyházkerület hatósága alá tartoznak, ezennel megszüli tettetik" ; — s a soproni és r u s z t i gyülekezetek ebből folyó azon határozata, hogy a soproni felső egyházmegyéhez csatoltatni kívánkoznak. A gyűlést — mely dr. Schreiner Károly esp. felügyelő és Schroedt József balfi lelkész elnöklete alatt tartatott — egyházi ének után Renner Henrik barkai lelkész nyitotta meg magas szárnyalású, rövid szent beszéddel s buzgó imádsággal. Majd dr. Schreiner Károly esp. felügyelő emlékezett meg Fleischhacker Károly boldogult esperesről, szép szavakkal ecsetelve azon nagy vesztességet, mely az egyházmegyét ezen kitűnő főpap halála által érte; — mire Renner Henrik esperes-helyettes olvasta fel a legutólsó rendes közgyűlés óta az egyházmegye kebelében tirtént fontosabb dolgokról szóló hivatalos jelentését. Most következett a rendkívüli közgyűlés tulajdonképeni főtárgya, t. i. mélt. és főtiszt, thétí Karsay Sándor dunántuli evang. püspök ur azon leiratának felolvasása, melyben tudatja az esperességgel a soproni és ruszti evang. ker. gyülekezetek azon egyhangú közgyűlési határozat alapján egyházmegyénkhez intézett kérését, hogy az őket kebelébe felvegye. Az esperességi közgyűlés szintén egyhangúlag és örömmel fogadta nevezett egyházközségek ezen határozatát és kérését s ahhoz a maga részéről is készséggel hozzájárul, miről főtiszt, püspök urat tudósítani s általa az egyházkerület s az egyetemes gyűlés jóváhagyó beleegyezését kérelmezni határozta. Kimondta egyúttal az esp. közgyűlés dr. Arnhold Károly esp. ügyész indítványára azt is, hogy ezen határozatáról