Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az e. e. e. nyugdíjintézet kérdéséhez (Kund Samu)

306 kikről a példabeszéd azt mondja : „habent libros et liberos", reménybeli 800 frt évi javadalmukból nyugdijára tizenhárom éven át kiadni 12 ; 10 és illetve 18; 16 száztólit épen azon időkorban, amikor minden hónap elején, ha nem minden napon szivüket tőrként áthatj cl gondolat : „kicsiny gyermekek, kicsiny gondok; nagy gyermekek, nagy gondok"; és e mellett egyszerűen bár, de tisztességesen ruházkodni, nem fázni, nem éhezni bizonyára súlyos feladat ! Hátha még az elgyengülő apának, beteges anyának, a vérszegény gyermekeknek közben-közben arra a drága latin konyhára van szüksége ! Jól mondották a bizottsági ülésen oly nagy dijtételekre a nyugdij-intézetnél a lelkészeket kötelezni nem szabad, azokat el nem birják ! Azok is, kik alig hopy elérték a kanonikus kort, már rendes lelkészi állásba léphetnek, teljes évi fizetésükkel felérő nyugdij-igény biztosítására tartoznak fizetni az első három évben javadalmuknak közel 14°/

0-át, utóbb évente 5%-át. Sokkal magasabbak azok a felszámított száztóliak, mint a mekkorákat a tanítók fizetnek és a tanárok fognak fizetni. Helyettök a többit részben az állam, részben az egyházközségek pótolják. Az egyház tehát immár erkölcsi kötelezettségben van lelkészei iránt e téren. Az államsegélynek belevonása a nyugdij-intézet jövedelmei közé, az egyetemes alap 20°/

0-tólijának részbeni felhasználása folyó évi nyugdijakra, tehát teljesen jogos; mi mellett az egyházközségek ujabb terhet nem vállalnak magukra, a lelkészek díjtételei alább szállíthatók. Nem tudom a Baldácsy-alap jövedelmének egy részét is nem szabadna-e e czélra fordítani. Az államsegélynek belevonása a lelkészi nyugdijintézet jövedelmei közé most annál könnyebben eshetik meg, mivel — ha jól tudom — épen most lett az évi járulék felemelve s e felemelt összeg a kerületeknél rendszeresített kiadásokra lekötve még alig van. További felemelését is jogosan lehet kívánnunk, hisz még mindig oly távol vagyunk az 1848-iki országos ígéret beváltásától ! Minthogy azonban e forrás nem egészen áll hatalmunkban, az abból buzogó áldást tőkésíttetni javallom nyugdijintézetünk jövőjének megszilárdítására. Az egyetemes alap 20°/

o-ját a zsinati törvény a lelkészi nyugdij-intézet szervezésére s gyámolítására rendeli. Ez évenkénti jövedelem lesz, melyet nézetem szerint nem lehet teljes Összeségében csupán csak a vagyon, az alaptőke gyarapítására fordítani az idők végeiglen. Az egyetemes alap teljes összegét az alaptőkére fordítani ép úgy jogtalan a most belépő tagokra nézve, kik a 25. korévtől kezdve a korpótlékot kamatostúl lefizetni tartoznak és annyi jövedelmet adnak a nyugdij-intézetnek, mintha 28 éves korukban léphettek volna be, a milyen jogtalan eljárás volna az ezután belépő későbbi tagokra nézve az egyetemes alap 20°/

0-tólijának azonnali teljes elköltése folyó kiadásokra. A 20°/

9-tólinak egy része évről évre növekedő arányban elkölthető s a befizetési díjtételek terhes összegének leszállítására fordítandó, egy része bizonyos évszámig évenkint apadó arányban az alaptőkéhez csatolandó. Mekkora legyen a tőkésítendő hányad, azt a mathematikus tudná megmondani. Ennek tekintetbe vételével volna a javaslat átdolgozandó. Mivel így az egyetemes egyház a közalap és az államsegély egy részének idefordítása által a lelkészi nyugdij-intézet czéljaira tekintélyes segítséggel járulna, sérelmesnek tartom az „alapszabálytervezet"nek azon pontját, mely szerint a lelkészek 400 és 1200 frt közt választhatnának mily összegre biztosítsák magukat. Igy az egyetemes egyháznak azon segítségéből aránylag több fordíttatnék azoknak javára, kik szerencsésebb csillagzatban születtek, kevesebb azok javára, kik teljes életökben szegény fizetés mellett nyomorogtak. Tudom, hogy meg van irva : „a kinek van, annak adatik" ; de én ezt példában soha se alkalmaznám akkép, hogy a gazdagnak terített asztalt adjunk, Lázártól még a morzsalékokat is elvonjuk. Tudom azt is, hogy egymásnak terhét kell hordoznunk : de az mégis visszás dolog volna a gyengébbet teherhordozásában kevesebbé segíteni, mint az erősebbeket ! Előttünk van az erős államnak példája. A tanítói nyugdijat először mindenkire nézve egyenlően s a 300 frtos minimumban állapította meg. Minek utána pedig az intézet megerősödött, emelte a nyugdijat is. Kövesse a gyengébb egyház e példát. Kezdje kicsinyben és majdan folytassa nagyobb méretekben. Legyen a lelkészeknek megállapítandó maximális nyugdijösszege egyelőre 400 frt, szabadságukra hagyatván nekik az eddig szerzett nyugdij-igényöket itt beszámíttatni. Ezt meg fogják birni a lelkészek az államsegély s egyetemes alap 20°/

0-jának beszámítása mellett és önként is be fognak lépni az intézetbe szívesen a korosabbak is, és ilyformán meg fog idővel erősödni az intézet is. Az intézet megizmosodását óhajtom én is, de nem a tagok rovására. Azért felveendőnek tartok a zsinati törvénybe oly intézkedést, mely szerint a tőkésített vagyon érinthetetetlen, legalább folyó költségekre el nem költhető. Intézetünk nem üzleti vállalat, hanem valláserkölcsi alapon nyugvó jótékony intézmény. Ethikai okoknál fogva bizonyos esetekben megvonandónak tartom a nyugdijat, illetve ellátási dijat, úgy azonban, hogy az apa vagy az anya bűnéért nem sújtanám az ártatlan gyermekeket. Másrészt önhibáján kivül munkaképtelen árváknak ellátási diját nem szüntetném be, mivel keresztelője szerint elég idős volna arra, hogy dolgozzék. És végül az özvegynek ellátási diját, ha legalább 10 éven át élt férjével együtt, a férje által igényelhetett legmagasabb nyugdíj-összegnek 50°/

0"ában állapítanám meg, míg tisztességes özvegységben él. Az intézeti tagok közt külön felemlíteni a vallástanárokat, vallástanítókat szerintem felesleges : tanerők azok egytől egyig belefoglalvák a zsinati törvény 196. §-ának jótékonyságába. A vallástudomány kötelezett, fontos, hasznos tantárgy; én nem tudok,