Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kultuszminiszternek 29715/1893. számú rendelete (Kund Samu)

magára hagyja — nem törődik velők, ignorálja a aztán akarja, hogy ők representálják egyházakat, legyenek buzgó hivek, lelkes pártfogók, oszlopai s élő tagjai — java, disze egyházunknak. Igenis, felső iskoláink növendékei lennének hivatva majdan az életben vagyonuk, miveltségiik, állásuknál fogva egyházunk savát-javát képezni. De lia a só megizetlenül, mivel sózatik az meg? Pedig valljuk be őszintén, hogy felső iskolánk növendéke azt a kevés izt is, a mit talán a népiskolából vagy a családból hozott s a mit még a gymnasiumban teljesen el nem vesztett, elveszti a felső iskolában, a hol ifjuságunk a teljes vallásos közönyösség karjaiba veti magát. Nem mulasztás — bün lenne, mert egy neme az öngyilkosságnak — ezzel nem gondolni ! Történt-e s történik-e e tekintetben valami ? Tudtommal nem. Szól-e valaki csak egy árva szót is a felsőbb iskolák növendékeinek vallásos gondozásáról? Alig. S nagyon félek, hogy e szó is csak kiáltó szó lészen a pusztában. De ez engem vissza nem tarthat, hogy szavamat ne emeljem fel. Egyházunknak hő szerelme s az őszinte fájdalom minden tévesztett — de jobb sorsra érdemes erkölcsi pályafutás felett kényszerítik a tollat kezembe. Talán megakad valakinek szeme rajta, talán akad gyógyító ir Gileadban, talán akad kéz, a mely azt a parlagon heverő jó földet megszántja. Milyen termés, milyen gazdag hozam lenne az ! Farkas Gejza. A kultuszminiszternek 29715/1893. számú rendelete. ív. Ehez képest a mikoron majd a közigazgatási hatóság ez ügyben a községekbe kiszáll, mutassák be az iskolaszékek elnökei s a tanítók a tanítók fizetésének jogi természetére vonatkozó összes okiratokat, alapítóleveleket, egyházi jegyzőkönyveket, tagosztályi egyességleveleket eredetiben vagy közhitelességű másolatokban, hogy a hatóság képviselője meggyőződhessék és igazolja, miszerint a bevallás a valódi tényállásnak megfelelően történt és hogy a gyanúsításnak még árnyékát is, mintha nem igaz utakon akarnánk járni, elhárítsuk magunktól. Ha a hatósági közeg az okmányok megtekintését s így a bevallások hitelesítését megtagadná, legyen legalább annak nyoma a tárgyalási jegyzőkönyvben, hogy az eredeti okmányokat bemutatni akartuk, de az nekünk meg nem engedtetett. Ezt tenni kötelességünkben és jogunkban áll a körrendelet szigorú fenyegetései után. Ez okmányok alapján a körrendelet értelmében és intentiójához képest a legszigoruabb lelkiismeretességgel kell kimutatni a tanítói jövedelmet. Az alapítványoknál és alapítványszerű okmányoknál az okirat szószerinti értelme az irányadó. A magyar nyelvben nem olyan ritka s ismeretlen szó a kántor szó; a ki rendelkezéseinél a kántorra, kántori teendőkre, kántori javadalomra gondol minden nehézség nélkül, ki is fogja azt fejezni okiratilag. A hol az alapítólevelekben tanítói javadalmazásról van szó, ott az evangelikus egyháznak oly szent és sérthetetlen tulajdona alapíttatott, mely a népiskolai elemi tudományoknak, jelesen a vallástannak s a növendékek vallásos szellemben leendő nevelésére adatott. A készpénzfizetést pótló vagy kiegészítő földilletmény jövedelmét a rendelet a kataszteri becsii szerint rendeli kitüntetni ; és ez ellen egyelőre kifogást tenni nem lehet, ámbár a törvény a kataszteri becsüt nem említvén, nagyon kétséges, vájjon ugyancsak ezen becsértéket kivánta-e felvenni és nem-e a tényleges helyi érték szerinti becsértéket; mivel t. i. a tanító értelmességénél fogva, de annálfogva is, hogy rendszerint külön széna-szalma javadalma is van, melyet földjeire fordít, belterjesebben szokott gazdálkodni, mint szomszédjai, és mivel a tanítónak kis földje a konyhára szükségeseket mind kiszolgáltatja, melyeknek értékét megbecsülni alig lehet, melyeket a kataszteri becslés — nagyobb méretekben dolgozván — eléggé nem méltathatott. Egyébiránt sok helyen a földet az egyházközség meg is munkálja, ezen szolgálmány helyi értékét mindenesetre számba kell venni. A tandíj-jövedelem sok egyházközségben megszűnt a tanító külön javadalma lenni, szedi azt az eo y házközség saját pénztárába. Az egyházközség pénztárába e czimen befolyt összeg, azt hiszem, minden akadály nélkül tanítói javadalomnak fog vétetni s a kántortanítóknak fix fizetéséből a felezés előtt leszámíttatni. A midőn pedig tandíjczimen maga az egyházközség sem szed az iskolába járóktól dijat, akkor azt hiszem méltányos a kántortanítók fix fizetéséből a felezés előtt leütni, mint tisztán tanítói jövedelmet, oly összeget, mely a vidéken levő szokás szerinti tandíj-jövedelemnek megfelel. Nem szabad elfelejteni annak felemlítését a tárgyalási jegyzőkönyvben, ha a tanítónak jövedelme „ad personam" tekintendő, azaz olyan, mely a legközelebb tanítóváltozáskor lényegesen módosulni fog (mivel például a jelenlegi tanítóra nézve fennáll a régi hivány érvénye, mely még oly községeket is kötelez, melyeknek külön tanítójuk van, de személyváltozáskor ezeknek kötelezettsége megszűnik). A tárgyalási jegyzőkönyvek és azok csatolmányai az iskolaszék által, illetve a tanító által három példányban lemásolandók és a jelenvoltak által aláíratnak. Az egyik példány az illető iskola közvetlen hatóságának lévén átadandó, az egyházközségi iskolaszékek ennek hiteles másolatát az esperességi hivatalhoz haladék nélkül beküldeni kötelesek. A kántortanítói javadalomnak és pedig külön a kántornak, külön a tanítónak bármily tekintetben való módosítása nyilvántartás, esetleg megerősítés végett az esperességi hivatalhoz legott bejelentendő azon körülmény megjelölésével vagy okmány, illetve községi, hitközségi határozat másolatának kíséretében, melylyel a fizetés emeltetett vagy módosult. A miniszteri leirat is elrendeli, hogy a tanítói állomással egybekötött és f. évi októberig megállapítandó javadalomnak bármily tekintetben