Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A XIII. városi esperesség (Wéber Samu)

alakjában? Vagy ha nem, hogyan oszlik fel? Nem tagad- I juk, de őszintén bevalljuk, hogy e gondolat nyomását érzi esperességünk majdnem minden tagja ; privátim beszél­gettünk arról, vitatjuk a dolgot, de hivatalosan nem akar­juk a kérdést érinteni, talán azért, mert a feloszlás kez­deményezésében nem akarunk elsők lenni, talán azért, mert szeretnők azt kikerülni, mert jól érezzük magunkat így. Pedig esperességünk felügyelője már a múlt évi meg­nyitó beszédében e tárgyra vonatkozólag a következőket mondotta: „szeretem ugyan a „quieta non movere" — elvet, a mig reá szükség nincs, de a mint az élet köve­telménye előáll, habozás nélkül választom a jobbat. Ezen esperességnek dicső múltja van ; lesz-e oly jövendője, ha jelenlegi szervezete megváltozik, ki tudná megmondani? Eu alig hiszem. Megmondám, hogy e tekintetben véleményt nem mondok, előhoztam csak azért, hogy az esperességi gyűlés minden tagjának alkalma legyen ezen igen fontos ügy felett gondolkozni." Ez évben pedig a Főesperes át­hozta elő a tárgyat, a gyűlés azonban mindkét ízben ha­tározat nélkül siklott át e kérdésen, annyit mondván, hogy bevárja e tekintetben a kerület intézkedését. Helyes, azon­ban a kérdés mégis első sorban bennünket érdekel ; az, vájjon maradunk, vagy feloszlunk, mégis nagy részben tőlünk is függ, ép azért ily fontos életbevágó kérdést tárgyalni, megbeszélni, azt hiszem nem felesleges. E czél­ból hozzászólás, megvitatás végett elmondom itt röviden e tárgyra vonatkozó szerény nézetemet, kombinácziomat. Esperességünk felosztására vonatkozólag a mélyen tisztelt esp. felügyelő úrral egy véleményben vagyok s én is vele azt mondom: „szeretem a „quieta non movere" — elvet, a mig szükség reá nincs, de a mint az élet követel­ménye előáll, habozás nélkül választom a jobbat. Ezen es­perességnek dicső múltja van lesz-e oly jövendője, ha jelen­legi szervezete megváltozik, ki tudná megmondani? Én is alig hiszem. De méltányolva Késmárk és Rókúsznak azon több alkalommal nyilván is kifejezett érdekét, hogy rájok nézve földrajzi helyzetöknél fogva előnyösebb volna, ha a tátra­aljai esperességbe tartoznának ; méltányolva azt, hogy a mostani VI. szab. kir. vár. esperességet egyházi és köz­igazgatási szempontból czélszerübben lehet beosztani, kér­dés, minő lehetne ezen új beosztás, csoportosítás? En igy gondolom: hogyha Késmárk és Rókusz 2163 hívővel a tátra-aljai esperességbe osztatnék, birna akkor ezen esperesség 12 egyházat 12.174 hívővel. Lőcse is fek­vésénél fogva közelebb van akár a VII. bánya vár., akár a XIII. szep. vár. esperességhez, mint a sáros-zempléni­hez; ha tehát Lőcsét 1302 hívővel a VII. bánya vár. es­perességbe soroznók, birna akkor ezen esperesség 8 egy­házat 7805 hívővel, mely azonban, mint ilyen a legkisebb esperesség volna a kerületben, s tán czélszerübb lenne a VII. bánya. vár. esperességet a XIII. sz. v. esperességgel és Lőcsével egyesíteni; volna akkor ezen esperességben 24 egyház 18,212 hívővel. S mi történjék már most a VI. sz. k. v. esperességből maradt: Kassa, Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben, Plavnicza egyházaival ? Legczélszerübbnek látszik ezen egyházakat a sáros­zempléni esperességhez, csatolni s állana akkor ezen espe­resség 29 egyházból 24.395 hívővel. Tekintélyes és számot­tevő esperesség volna ez, mint ilyen s méltán versenyez­hetne aztán a kerületben a pálmaágért De felvetjük itt a a kérdést, ha már mindenképen rendezkedni akarunk, nem volna-e épen az egyházi közigazgatás szempontjából czél­szerübb és üdvösebb ily beosztást rendezni: Eperjes, Bártfa Kis-Szeben, Plavnicza egyházakkal és a mostani Sáros­Zempléni esperesség egyházaival, Abos, Budamér, F. Ke­rnen cze, Ofalu, Pazdics, Rank egyházainak a kihagyásával alakítani egy tulajdonképeni sáros-zempléni esperességet ; állana ez akkor egymás mellett fekvő 21 egyházból 16,518 hívővel és a Kassa környéki 1—2 órányi távolságra nagyobb­részt vasúti összeköttetéssel biró ezen egyházakból : Kassa-, Abos-, Budamér-, F. Kemencze-, Ofalu-, Pazdics-, Rank-, Fancsal-, Szántó-, H. Vécsé-ből alkotni egy új Kassa­vidéki esperes ég et, volna ez 11 egyház 11,162 hívő­vel. Igy, a mit a sáros-zempléni esperesség veszítene a vámon, gazdagon megkapná azt Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben, Plavnicza nyereségében a réven, a hegyaljai esperesség pedig, ha tőle úgy is távol eső Fancsal, Szánthó, H-Vécsét 1345 lélekkel el is veszítené, még mindig maradna neki 23,510, tekintélyes összeg. A felvetett alkalomból a fenti egyházakat és számo­kat csoportosítottam, intézzék el azt, és szóljanak ahhoz a nálamnál hivatottabbak. Homola István. kassai ev. leik. esp. jegyző. A XIII. városi esperesseg augusztus hó 15.ik napján Szepes-Váralján tartotta rendes évi közgyűlését. Már aug. 14.-én délután összegyűlt az iskolai bizottság és a számvevőszék, hogy feladataikhoz képest előterjesztéseiket előliészítsék, melyek felett a közgyűlés végleges határoza­tokat fog hozni. Másnap, aug. 15,-én nyolcz órakor reggel a gyám­intézeti istentisztelet vette kezdetét a helybeli dalárda szíves közreműködése mellett, melyen az egyházi építő szentbeszédet Strauch Béla lelkész mondotta. S ez alkalommal a gyámintézeti czélokra begyült offertórium 33 frt 45 krt tett ki. Ezután megkezdődött a közgyűlés. Breuer Sán­dor ő méltósága megnyitó beszédében mindenekelőtt örö­mének adott kifejezési hogy ezen szép templomban, me­lyet a hitbuzgó község saját erejéből annyi összhangzatos díszszel és berendezéssel látott el, üdvözölheti a megjelen­teket, buzdítván egyszersmind, hogy a többi községek is ily tetterős és sikerdús bitbuzgóságra törekedjenek, mely nélkül a legjobb törvények és a legújabb zsinati határo­zatok is, holtbetűknél nem egyebek. Fábry János főesperes jelentéséből következőket emeljük ki : Legelőször mély hálát mond a mindenhatónak azért, hogy őt hosszabb gyengélkedés után testi erejében és egész­ségében újra megerősíté és alkalmassá tette egyházunk szolgálatában közreműködhetni. Egyházunk a mult évben különösen a szentesített zsinati törvények és az egyház­politikai javaslatok folytán új feladatok elé állíttatott, melyeknek megoldása kiváló protestáns kötelességünkhöz tartozand, melyet szem elől veszíteni nem szabad, ha dicső multunkról megfeledkezni nem akarunk. Egyházmegyénk külön viszonyaira átmenvén, felemlítette, hogy Iglón, Olaszin, Ruszkinon, Sz. Szombaton és Váralján az egyház­hivatalok tekintetében több személyváltozás történt. Alapítványok és adományok czimén befolyt 11315 frt,

Next

/
Thumbnails
Contents