Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az egyházpolitikai reformok előestéjén (Andorka Gyula9

Tizenegyedik évfolyam. 31- szám

. Pozsony, 1893. évi Augusztus 5-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... tí „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. yVl EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÊNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : kiilön 60 flr. Tartalom: Az egyházpolitikai reformok előestéjén. (Andorka Gyula.) — Miért kell a mostani papválasztási rendszert megdönteni? (Ladányi.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Az egyházpolitikai reformok előestéjén, A tények logikája vas kényszerűséggel nyilatkozik. Az elkeresztelési rendelettől eljutottunk az egyházpolitikai reformokig. A magyar állam harezra készül a római kath. klérus túlkapásai ellen. A liarcz kimenetele nem volna kétséges, ha erőteljesebb, függetlenebb s felvilágosodottabb volna a nemzeti közszellem ; lia arisztokraeziánk szabadelvű, a római kath. püspöki kar mindenek felett magyar volna. Mert bármint nyilatkoznak a törvényhatóságok, a XIX. század végén a tömegek, sőt a mívelt osztály jelentékeny része klerikális, sőt részben ultramontán. A keresztyén társadalom megdöbbent azon jelenségtől, hogy a sajtó nagy része zsidó kezekbe jutván az úgynevezett liberális külföldi sajtó a plutokraczia érdekeit szolgálja, másrészről a szoezializmus nyomul előtérbe s a megrémült arisztokraczia az egyház palástjába kapaszkodik. Iunen magyarázható ki a keresztyén társadalom egy részének antiliberális irányzata a XIX. század végén. Azouban bárminő kimenetele legyen az egyházpolitikai reformmozgalomnak, nekünk, evangélikusoknak számolnunk kell az eseményekkel. Vallási és hazafias álláspontunknál fogva nem lehetünk soha ellenségei oly törvénynek, melyek a polgárok jogait, az egyenlőséget, a meggyőződést és a hitszabadságot biztosítják. Azonban mint egyháznak vannak kötelességeink, melyeket, ha az egyházi reformok keresztül vitetnek, teljesítenünk kell. Az evang. egyház vezérférfiai, a lelkészi kar, legyen tisztában azzal, hogy az általános vallásszabadság erős próbára teszi egyházunk életrevalóságát. Szemben az óriási hatalmi eszközökkel rendelkező római kath. egyházzal, ennek fegyelmezett s valljuk be, nagyrészben buzgó papságával, csak ügy állhatjuk ki a versenyt, ha híveinkben él a vallásos buzgóság, az ősök hitéhezi ragaszkodás és ha papságunk kötelességét hiven és teljes odaadással teljesíti. Különben a szabadság szétpattantja a megrozsdásodott kereteket. Az általános vallásszabadság leginkább a mi egyházunkat teszi próbára, mert ebben nyilvánulnak legerősebben a nemzetiségi ellentétek, és már azon körülmény, hogy a nemzetiségi kérdések dominálják egyházunk bel életét, mutatja azt, hogy a valódi vallásosság, a hitbuzgóság s a hitrokoni kötelék és érzelem sorainkban hanyatlott és meglazult. De vannak egyéb kedvezőtlen küljelenségek is. Egyházunknak nincs meg az a súlya, a mely a múltban volt. Ennek részben az az oka, hogy nemzetiségi mizériáinkkal magunk tele kiabáltuk a világot s minden egyes megvadult tótért egyházunk jó hírnevét féltettük s készek voltunk volna mindjárt statáriumot behozni. Pedig, lia valamikor lesz nálunk demokraczia, különb dolgokra is elkészülhetünk, mint a minőket átéltünk. Egyházunk befolyása hanyatlásának részben az is az oka, hogy ma vezér léi fiaink közül senki sincs, a kinek az országos kormányzatra és kormányra jelentékenyebb befolyása lenne. Se a kormányban, se a legkiválóbb polczokon ma nincs evangelikus férfiú s az állami élet legfőbb terén is az evangelikus vallásúak hátrányban vannak. A mi egyházi érdekeink, közönségünk óhaja kevés figyelemben részesül. A reformátusok testvéri szeretete is a valóságban fikczio, ezt bizonyítják az erdélyi református propaganda, mely ellenünk irányul, valamint Szász Károly képviselő szűkkeblű felszólalása, a ki a két millió s néhány ezer reformátusnak kétannyi állami dotácziót kiván, mint a mennyit az egy millió s százezeren felül levő evangelikus kap, holott jól