Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Még egyszer a békési esperesség felosztásáról (Veres József)

238 eszköz arra nézve, hogy mindenekben is és mindenek által győzedelmeskedjék az igazság. És sajátosan szolgáljuk közvetlenül ezen magyarhoni ev. egyházunkat; de soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen létező egyházunk nem önczél, hanem csak eszköz, szerv, a mely által Isten országa, ezen önczélu eszme végre is általunk, egyházunk által is diadalomra emelkedjék ! IIa theol. akadémiánk ily irányban is adott Önöknek kedves pályatársaim indítást, úgy pályájuk nincs lezárva az akadémia éveivel, pályájuk kiterjed egész életükre s e pályát hiven befutva biztos minden egyes pályázó számára nem a mulandó, hanem az elenyészhetetlen koszorú ! Vigyék magukkal Önök, kik akadémiánkat elhagyják e magasabb és mélyebb értelmű pályafutásnak erőit! s hozzák magukkal azok, kik akadémiánkat ismét felkeresik lelkük azon fogékonyságát, akaratuk azon szent elhatározását, hogy akadémiai pályájukat ily magasabb és mélyebb értelemben folytatják. Mondjanak le önérdemükről, nyíljanak meg az igazság és üdv útjára vezérlő Istennek kegyelmi szelleme előtt. Fogadják be e szellemet lelkükbe, úgy hogy ez Önökben személyi, egyéni erejűvé váljék; s ez erő erejében mélyedjenek el szabadon a tudományos kutatás szentélyébe, önállóan alakítva meg valláserkölcsi világnézetüket! s e szabadságot adják meg másoknak is, sőt szeretetben tevékeny szolgálatuk által építsék, fejleszszék testvéreiket, a végett, hogy minél többeket megnyerhessenek az evangéliom számára. Tartsák szemük előtt, hogy hivatásuk közvetlenül igenis ezen mi szeretett magyarhoni ág. h. e v. egyházunk szolgálatára utalja, de ne te'veszszék soha szemük elől azt sem, hogy ezen egyházunkat igazán csakis akkor szolgálhatjuk, hogy ha a végczél az igazság, Isten országa vezérlő eszménk. Ily szellemben legyen áldott akadémiánk ezen lefolyt tanéve ! Isten pedig, ki ezen áldás forrása ! legy

Ten és maradjon mindnyájunkkal ! Amen. Még egyszer a békéli, esperesség felosztásáról. Még az év elején (a 6-dik számban) okoltam meg azon indítványomat, hogy oszszuk fel a békési esperességet ; a 11-dik számban Draskóczy L. h. m. vásárhelyi lelkésztársam ezzel szemben a mostani állapot fenntartását javallta. Azóta mindig vártam, hogy más valaki is beleszól a vitába és segít tisztázni az ügyet. Hiába vártam ; az esp. gyűlések ideje közelget, az indítvány tárgyalás alá kerül : elmondom tehát észrevételeimet D. ur érveire. Mindenek előtt köszönetemet fejezem ki D. úrnak, nemcsak azért, hogy hozzá szólt a fontos kérdéshez, a mi viszonyaink között már ez is érdem lesz maholnap ; *) hanem azért is, hogy indítványom ellen beszélvén, hathatós érveket szolgáltatott indítványom mellett. Ö csak arra gondol, a mit a javaslat ellen lehet felhozni, azt pedig, a mit mellette felsoroltam: nem mérlegeli. Iladd vegyem sorra főbb érveit! „A békési esperesség feldarabolása régóta foglalkodtatott némely elméket. Tán 20—25 év előtt e törekvést az orosházi lelkészek előlharczolása mellett gátolta meg a többség." Tehát nem új a terv, a mit én szőnyegre hoztam, ámbár arról a régebbi törekvésről nekem nem volt tudomásom. Bizonyosan régi az ok és szükség is, a miért a felosztás terve többször fölmerül. Most már csak az a kérdés: mi okot hoztak fel akkor a feldarabolás mellett és mi okból akadályozta meg a többség? Ha a feldarabolást azért mondották szükségesnek, mert a jó közigazgatás érdeke követeli s talán azért gátolta meg a többség, mert a pánszlávokat nem akarta magukban hagyni: az mellettem bizonyít; mert egész czikkem arra épült, hogy politikát egyházi kérdésben nem fogadok el döntő érvül, engem csak a jó közigazgatás érdeke vezet. Úgyde ez az ok most éppen D. urat sem tarthatja vissza a felosztástól, hiszen maga irja, hogy „esperességiink területén én még idáig páuszlávot nem láttam" ; már pedig régen megmondta Könyves Kálmán király : de strigis quae non sunt, nulla quaestio fiat. Nem is csak a pánszlávok miatt ellenzi D. úr az esperesség felosztását, hanem azért, mert „a köznek meggyöngülésére egy örök igazságnak megsértését látja benne, t. i. több ember többet bír." Hiszen ez igaz is. En magam is azért akarnám felosztani az esperességet,, mert azt várom tőle, hogy több ember, t. i. több esperes, több felügyelő, több gyűlési képviselő többet bír, mint most egy vagy kevés. A példák is, miket D. úr felhoz, mellettem bizonyítanak : „egy méhész sem tart kicsiny néptelen kaptárokat, mert csak a nagy népes kaptárok hasznot hozók." Természetesen, — hanem ugyebár hiába is akarna túlnépes kaptárokat tartani, mert a méhek mihelyt elérik a természetes népességet: rajt eresztenek, szét válnak, és a három, kellő népességű kaptár mégis több hasznot hoz, mint egy. „Buda és Pest egyesültek s azóta hatalmasan fejlődnek", ámde nem csak azóta és nem is azért fejlődnek ám, mert egyesültek ; sőt fordítsuk meg a dolgot: a nagy városok a népesség nagy száma miatt városrészekre oszlanak, külön közigazgatási, birósági, adóügyi stb. hivatalokkal, teszem H.-M.Vásárhely is bizonyosan azért szakadt ki a megye kötelékéből s azért lett törvényhatósági joggal fel*) De már most is az ! Szerk.