Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Nekrolog - Idősb jószási Purgly Sándor (Horváth Dezső)

228 llllíli®!® Idősb jószási Purgly Sándor. Mig künn az éjnek csendjében, a természet királyi dalnokai, a fülmilék egymást hívogatva, trilláikkal üdvözölték a pirkadó hajnalt, a dísze9 park suttogó lombjai között, addig benn a család körében az életadó s övéi boldogságát munkáló szeretet utolsó fellobbanásában oda hivja betegágya köré családja tagjait, hogy megáldja azokat, a kik életében oly drága kincsei valának, s búcsúzva Istenhozzádot mondjon minden egyiknek, kiket íöldi életében olyannyira szeretett. A hit szárnyain, ima alakjában szállt fel a fájdalmaktól szaggatott testből, a megdicsőült lélek, az egek urához, kinek igéje volt lábainak szövétneke, s akaratának teljesítése, szivének főgyönyörűsége ; s bizonyára a nemes harcz megharczolása után elnyerte már Üdvözítője kezéből az örök élet hervadhatatlan koronáját. Jószási idősb Purgly Sándor meghalt június 17-én, hajnali 3 órakor súlyos szenvedés után. Megnémultak az ajkak, melyek minden szép és magasztos eszme érdekében oly hévvel, és mégis oly mindenkit lekötelező szeretettel szóltak, megszűnt a nemes szív dobogni, mely a haza, az egyház, a család és a társadalom boldogsága és jólétében kereste s lelte meg saját boldogságát. Az a fáradhatatlan kéz, mely kora ifjúságától fogva lankadatlan buzgósággal munkálkodott a közügyek terén, elfáradtan tette le a vándorbotot. A nemes eszmék örök ifjúi hévvel bíró harczosa, a tettdús férfiú, csendesen nyugszik a lepsényi evang. ref. egyház sírkertjében, sűrű lombú akáczfák borulnak sírjára, melyet az álmai felett őrködő tisztelet, szeretet és kegyelet illatos virágokkal ültetett be. Jószási idősb Purgly Sándor 1823. julius 18-án született Győrött jószási Purgly György és Skargay Erzsébet szüléktől. Szülei, kik maguk is példányképei voltak a vallásosságnak, s letéteményesei a polgári erényeknek : korán beleoltották fogékony szivébe a haza és egyház iránti szeretetet. Az alsóbb és középiskolákat az ág. hitv. evang. tanodában Győrött, a 7. és 8-ik gymnasiumi osztályt Budapesten, a jogot Eperjesen végezte kitűnő sikerrel és 22. éves korában Pozsonyban az ügyvédi vizsgát is letette, kitűnő sikerrel. Az ügyvédi vizsgát letéve, Győrvármegye tiszteletbeli aljegyzője lett. Mint az ifjúságnak köztiszteletnek örvendő tagja, csakhamar fényes bizonyságát adta annak, mily jó földbe estek az ő szivében a vallásos leJkü hitbuzgó szülők nemes tanításai, a mennyiben, lángoló lelkesedésével, szeretetre méltóságával s fáradhatatlan buzgalmával 30,000 frtot gyűjtött a győri evang. gyülekezetnek. Az 1848 előtti években a politikai mozgalmakban élénk részt vett, az 1843-íki országgyűlésen, mint az országgyűlési ifjúság tagja szerepelt és báró Prónaynak volt absentium ablegatusa. 1848-ban, a forradalom, illetve a szabadságharcz kitörésekor, alig hangzott fel, a minden oldalról ádáz ellenségektől szorongatott haza hivó szava; a lángoló lelkű ifjú szive sugallatát követve, az ú. n. önkénytesek zászlóaljába lépett, s mint gróf Zichy Manó adjutánsa, hadnagyi ranggal küzdötte végig a szabadságharczot. Részt vett a schvecháti, pákozdi, nagysarlói, salamonfai ütközetekben, végül a szabadság ügyének elbukása után Budapesten elfogatott és Győrött a karmeliták kolostorába, mely börtönné lett az időben átalakítva, — fogságra vettetett. Itt hosszabb ideig sinlődött, 4 hónapon át még az éltető levegőt is elvonták tőle, mig végre a Kriegsgericht elé állíttatván, sikerült neki rendőri felügyelet tartás mellett, a hazában való maradhatást kieszközölni. De bár ezután is folytonos zaklatásnak volt kitéve, a szabadságharcz közvetlen leveretése után, önzetlen s az akadályokkal daczoló szeretetétől vezettetve, ő csinálta azon utat, melyen Almási Pál, Lukács Sándor, Kálóczy Lajos stb. kimenekülhettek; szóval sok jelesünk neki köszönhette, hogy megmenekült a haláltól, vagy a nyirkos börtön sorvasztó levegőjétől. A 49—50-es évek elején a hazában bujdosott, 50-ben megvette kőkuti birtokát, melyet nemes ízléssel párosult fáradhatatlan buzgóság és áldozatkészséggel valóságos paradicsommá alakított át. Még itt is folyton zaklatták, fegyvert tartania nem volt szabad, mig végre az enyhébb jellegű korszak alatt politikai szabadságát is visszanyerte. 1865-ben a Deákpárt hive lett, s mint ilyen a Mezőföldön, ezen pártnak elnöke, tevékeny részt vett a politikai küzdelmekben. A közügyek terén tanúsított nemes buzgalma, s fáradhatatlan tevékenysége jutalmaként több izben felajánlották neki a képviselőséget, sőt a kir. tanácsosságot is, de az ő puritán s önzetlen lelke, mely a nemes tettek jutalmát magában a tettben s azok üdvös eredményében kereste, mindenféle kitüntetést visszautasított. Most is mindvégig a szabadelvű párt hive maradt, de folyton Deákpártinak nevezte magát. Ott találjuk őt évtizedeken át Veszprém vármegye törvényhatósági gyűléseinek zöldasztalánál, a közigazgatási bizottság kijelölő választmányának kimagasló alakja volt. A gazdasági egyesületben mint az enyingi kör elnöke működött üdvösen. Habár sokoldalulag el volt is foglalva, egyháza s vallása iránti szeretetből, készséggel engedett a veszprémi ev. egyházmegye megtisztelő bizalmának, melyet őt 1879-ben a egyházmegyei diszes felügyelői állásra hivta el. Székfoglalójában; megemlékezve azon mostoha sorsról, mely az egyház felkentjeinek, s még inkább ezek kidőlte után özvegyeik és árváiknak jut osztályrészül, így szólott: „Végre hogy ezen feledhetetlen és előttem nagyrabecsült napon, méltóan, tiszta, protestáns és evangyéliomi jellemben ünnepelhessem és megörökíthessem, ez alkalommal is egy nagy férfiú példáját követve, ezennel leteszek, csekély tehetségemhez mérve a nagytiszt, s tek. egyházmegye pénztárába alapítványul 150 frtot, az egyházmegyei tiszt, lelkészek özvegyei és árvái számára". Szeretettel ápolta lelkének ezen kedvencz eszméjét,