Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Miért nem helyes, ha teljesen a ép választ papot? (Ladányi)

a lelkészek vállairól, daczára annak, hogy a lel­készeknek a súlyos terheket ingyen, fizetés nélkül kellett végezni, daczára annak, hogy a magáufelek­nek kiadható anyakönyvi kivonatokért szedhető díj is elenyésző csekély és végre daczára annak, hogy az állami anyakönyvvezetés függetlenséget biztosít egyháznak és tisztviselőinek az állammal s tisztvise­lőivel szemben, — mégis az állami anyakkönyv­vezetés ellen beszél. Én ugyan nem. Én az állami anyakönyvvezetést kitörő lelkesedéssel és kimond­hatlan örömmel üdvözlöm, mert jogos, mert súlyos terheket vesz le a lelkészek vállairól és legfőképen azért, mert függetlenséget biztosít az egyháznak és tisztviselőinek az állammal és tisztviselőivel szemben. Nem akadályokat gördítek azért az állami anya­könyvvezetésnek útjába, hanem azon vagyok, hogy az állami anyakönyvvezetésnek útja elkészíttessék. Sass Béla. választ Lelkem lelkéből, szivem mélyéből üdvözlök minden szót, mely azt hangoztatja : a mostani pap­választási rendszert megdönteni s az egész vonalon reformálni kell. Tudnék bár az égiháború eget és földet megrázkódtató erejével pereatot kiáltani erre az ósdi választási rendszerre ! Nem, nem lehet az helyes, ha teljesen a nép választ papot. Ez állítást megdönteni látszik ez a közmondás : a nép szava Isten szava. Ezt a szép frázist a rómaiak találták ki talán a köztársaság virágzó korszakában. De mi sem hazudtolja meg inkább ezt az elvet, mint a tarpeji szikla, mely a római nép hálátlan­ságáról, oktalanságáról és vakságáról beszél. A történelemből nem egy példát lehetne idézni, mely megczáfolja ezt az állítást : a nép szava Isten szava. A világtörténelemben e lap olvasói kisebb­nagyobb mértékben mindnyájan jártasak, idézzenek emlékükbe kiáltó példákat. Az igazság nem mindig a többség privilégiuma. Sokratesnek a méregpohárral ajakán, Aristidesnek a hontalanság vándorbotjával kezében, Jézusnak a kinos keresztfán, Húsznak az égő máglyán igaza volt az egész ellenséges világgal szemben. A nép szava nem Isten szava! Nem, nem lehet az helyes, ha teljesen a nép választ papot. A pap mint jellem, mint tudós, mint szónok kell, hogy egyiránt magasan álljon a nép felett. A dolog természetében rejlik, hogy a miről alapos Ítéletet akarunk mondani, annak nem szabad magasan felettünk állani. A távolban összefolyó alak­zatokat tisztán ki nem vehetjük, a magasan keringő égitestekről biztos ismereteink nem igen vannak. Nem, nem lehet az helyes, ha teljesen a nép választ papot. Ezerszer hangoztatott igazság, hogy a népet a külsőségek tévútra vezetik s hogy a nép az anyagnak, a kézzel foghatónak előnyt nyújt a szellemivel szemben. Dörgedelmes kiabálás — kellő szónoki tehetség nélkül is — jobban tetszik a nép­nek, mint a szónoki szívhez szóló, elbájoló, zengzetes előadás. Mondok egy megczáfolhatatlan példát. Száz paraszt közül kilenczvennek jobban tetszik a fekete rigó harsány fütyölése, mint a dalos madarak királyá­nak, a fülemilének bűvös bájos éneke. Szép alaknál a nép könnyen elengedi a kellő képzettséget. Barát­ságos — nem is mondom hizelgő — egyénnek a nép előtt nyert ügye van a lángész felett is, ha ez utóbbi zárkózott modorú. Nem, nem lehet az helyes, ha teljesen a nép választ papot, mert a nép látköre roppant korlátolt. Egyéni természetéből kifolyólag, sokszor költség kímélésből a világért se nézne körül, ha papválasztásra kerül a sor. A ki keze ügyébe esik, a ki után nem kell sokat járni, a ki nem kerül költségbe, azt választja meg. Hozzá szokik ahhoz, a ki szeme előtt van. Érdekesnek és jellemzőnek, idézésre méltónak tartom az esetet, mely egy kiváló szónokkal megtörtént. Együgyű hallgatósága valahol megszólta azért, mert nem utánozta az ő papjuk — félszegségét. Nem, nem lehet az helyes, ha teljesen a nép választ papot azért sem, mert a nép könnyen meg­vesztegethető. A képviselőválasztások eléggé igazolják ezt az állítást. Ha még soká fennmarad a mostani papválasztási rendszer, nemsokára mi is odajutunk: a ki birja (t. i. pénzzel) az marja. Elengedések, titkos egyezmények, vesztegetések már is napirenden vannak. A nép ebben épen nem talál erkölcstelen­séget. Nem, nem lehet az helyes, ha teljesen a nép választ papot. De hiszen vannak a népnek vezetői : az urak, mondhatná valaki. Bizony a falusi gyüle­kezetekből az utóbbi idők, a hivatalok, nagyjában városokba gyűjtötték az iutelligentiát. Különben is ha a papválasztásnál az intelligentia befolyását biz­tosítani akarjuk, akkor leghelyesebb, ha az egyházi felsőségnek eugedünk némi beleszólást. Különben az intelligens urak is igen sokszor befolyásoltatni hagy­ják magukat mellékes körülmények által. Azt az ellenvetést is tehetné valaki : a ki fizet, a kié a teher, azé a jog is. Jól van. Legyen a nép­nek joga, de ne legyen e jog föltétlen, legyen szabad­sága, de ne engedjük meg neki a szabadosságot. Legyen az egyházi felsőbbségnek is joga. Én nem ismerem a magyar népet olyannak, mely a vezetéstől irtóznék a felsőbbség befolyásától idegenkednék. A mostani választási rendszert megdönteni s az egész vonalon szabályozni kell! Szabadítsuk fel ma­gunkat a nép szeszélye alól! Ne tegyük sorsunkat teljesen függővé a hitvány protektiótól, az ostoba szerencsétől ! Hogyan szabályozzuk a választási rend­szert? Határozzák meg az intéző körök, az egyház hajójának bölcs kormányosai! Csak az ellenkező túl­ságba ne essenek. Csak a református testvéreket ne utánozzák ! Csak a népet teljesen ki ne zárják, csak merev osztályozást ne alkalmazzanak. Döntsék meg a mostani választási rendszert és mutassa meg a

Next

/
Thumbnails
Contents