Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Czikkek - Újságolvasás közben támadt gondolatok (Doleschall Lajos)
bői kiküszöbölt, régi jogaikba visszahelyeztessenek, vagy legalább is uj ruhában mutattassanak be. Erre a szép, de nehéz munkára (a mellett, hogy a régi graduálnak egy-két elfeledett éneke is, például a 105. és 107. sz. újra előkerült) G y őry Loránd úr, a jeles költőpapnak fia vállalkozott, mintegy 16 ilyen régi énekünket elevenítvén fel uj formában. Nagyon szép és egy költőpapi sarjhoz méltó dolog az, lia így valaki, a kit különben élethivatása nem is utalt közvetlen az egyházi irodalomra, felkarolja énekeinknek árva ügyét. S némelyik ének, így például a 49. sz. „Jézus, Istennek báránya" szépen is sikerült. De több ellen nagyobb kifogásaim vannak. Akár az eredeti német, ú. n. törzsénekekkel (Kernlied), akár a graduálban található régi fordításokkal vetem össze ugyanezen énekeknek mostani modernizált alakjait, messze mögötte maradnak ezek a régieknek, erő, vallásos bensőség és biblikus zamat dolgában. A legtöbb olyannyira meg is van kurtítva, hogy az eredetinek tartalmát nem is adhatja vissza. Más, meg úgy látszik, nem is igen törekszik az eredetihez való hűségre s mintha csak a melódia kedvéért a kezdő sorhoz ragasztott uj verselés volna az egész. Innen van az a bágyadt színtelenség s másfelől bizonyos szokatlan modern hang, mely emez átdolgozott énekek legtöbbjét jellemzi. Mert mit mondjunk vallásos esti énekben egy ilyenforma énekversről (16. é. 5. v.) : „Védő karod kiterjeszted, Hogy semmi se érjen, De az á 1 o m e jó barát, Csak üdvről regéljen!" Ezt még a fin de siècle vallásos költészetéül sem fogadom el. Áll pedig e vers a 17. századból származó „A nap immár elenyészett" kezdetű szép énekünknek 5. strófája helyén. S már az első versszak is : .... „A. nap immár elenyészett, Elhamvadt, sugára, Csendes alkony, csillagos ég Borul a világra." mily lires és keveset mondó az eredetihez képest : „Nun sich der Tag geendet hat Und keine Sonn' mehr scheint, Schläft alles, was sich abgematt Und was zuvor geweint." Énekirónk az eredeti szöveggel igen szabadon és önkényesen bánt el és nem szállt le régi klasszikus énekeinknek tartalmi szépségeibe. Mindjárt amaz mellett egy másik esti ének : „Most nyugosznak az erdők", Gerhard Pálnak sokkal ismertebb szép éneke, minthogy olyan 4 strófás modern variáczióval lehetne vele elbánni. A 13. sz. „Uram, rosszul cselekedtem^ szintén igen ki van vetkőztetve költői erejéből és szépségéből, egy általánosan ismert gyönyörű bibliai hely pedig egészen el van benne lapítva. Szerintem ilyen uj énekek behozatalánál az egyházi ellenőrzés nagyon szükséges volna már csak az egységes éneklés szempontjából is. A verssoroknak a melódiával sokszor ellentétes menetéről nem is szólok. A győri, dunántúli és csabai énekesekből már ismert szerzőkön kivül Horváth Sándor budapesti lelkész úr is 4 uj énekkel gazdagítá a könyvecske tartalmát, simító és javító munkája pedig meglátszik több régi énekünkön. Ü irta át a „Dicsőség mennyben Istennek" és „Jehova csak néked éneklek" kezdetű énekeinket. Amaz elég hiven adja vissza az eredetit, emez túlságosan meg van kurtítva. Van azután tőle két egészen eredeti ének: „A királyért", melynek csak viszás versmértéke ellen lehet kifogásunk s „Az év utolsó estéjére" irt igen szép, hangulatos ének, melynél a jelzett melódia szintén nem trochaeusokat, hanem jambusokat kiván. Jó lenne tehát ezt egy más dallammal felcserélni. (Vége köv.) Payr Sándor. ~ <x> -» Újságolvasás közben támadt gondolatok. Valahányszor szeretett egyházamat bántó nyilatkozatokat vagy megjegyzéseket olvasok a napilapokban, mindanuyiszor szeretuék azonnal leülni s válaszolni az illető megjegyzésre, hogy forrón szeretett evang. egyházam ellen irányuló támadásokat Istenben vetett erős bizalommal verjem vissza. De érzelmeimet többnyire megtartom magamnak s nem adok nekik kifejezést. Most azonban máskép történt velem, leültem s megirom, amit érezek. A „Budapesti Hirlap" május 30 i, 147. számában a „Vidék" cimü rovatban olvastam a nógrádmegyei tanfelügyelő jelentéséről, ahol többek között ez is áll : „Az iskolák között mindenesetre unikum a maga nemében a rébai*) ág. ev. iskola, melynek tanterme konyhául is szolgál s a tanító mesterségére nézve varga. A gyermekek az irás-, olvasás- és számadásban mégis meglehetős előmenetelt tettek, a kérdésekre magyarul felelnek, csak a hitoktatás, mit a tanfelügyelő is kifogásol, folyik tót nyelven." I. Az utolsó mondat elolvasásakor megütköztem azon, hogy ép úgy a tanfelügyelő, mint az illető czikk irója kifogásolják azt, hogy a rébai iskolában a hitoktatás tót nyelven folyik. Bizony nagyon ferde fogalmuk lehet az illető uraknak a hitről, a vallásról, mert — ha helyesen fognák fel — akkor lehetetlenség lenne így nyilatkozniok, lehetetlen volna kifogásolniok azt, hogy a hitoktatás anyanyelven folyik s nem Ítélnék el azt, aki ezzel kötelességét hiven teljesíti : mert hitoktatás biztos eredménynyel, tehát sikeresen csakis egyedül és kizárólagosan anyanyelven lehetséges. A hit, a vallás az embernek nem csupán észbeli, de egész lényének s főleg szivének dolga, s így a hitoktatás is az ember szivéhez, lelkéhez irányul, már pedig szívhez szólani leginkább s legkönnyebben anyanyelven lehetséges, legalább saját tapasztalatom erősíti azt, mert nekem ugyan hiába beszél bármily gyönyörűen a német, a szerb *) Talán ribai? Szerk.