Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Előfizetési felhívás (néh. Révész Bálint műveire)

191 semmi reménytelen körülmény meg nem ingathatja azon szent meggyőződésünket, miszerint a jövő nem a hitetlenség, de nem is az orthodox babona, hanem bizonyára az igaz protestantismus kora lesz. Bizony ha csak abból állana a vallásosság, hogy az ember a mindenható atya nevét hordozza ajkain, elrebegje hozzá naponta szokott imáit, hirdesse az ő igéjét, akkor nagyon kényelmes dolog volna vallásos embernek lenni; de hinni az isteni gondviselés mindenhatóságában, rendfthetlen bizalommal lenni az eszme legyőzhetlen hatalma iránt akkor, mikor nincs egy árva fűszál a szemhatáron, melyhez a véges emberi gondolkodás a remény egy fonalát fűzhetné, mikor emberileg szólva nincs semmi kilátás egy jobb jövő iránt, tántoríthatlanul hinni akkor is, hogy az isteni gondviselés mindenható akarata a semmiségből teremt száz világot és mindenek felett úgy élni, hogy minden gondolatunk, minden szavunk, minden tettünk félreismerhetlen bizonyságot tegyen ezen mi hitünkről: ez az igazi vallásosság. Ilyen hite volt őseinknek, mikor az üldöztetések nehéz korszakában, ármány és erőhatalom ellenében képesek voltak fentartani, sőt fejleszteni intézményeiket s nem gondoltak arra, hogy azokról lemondjanak és mi hálás utókor, most midőn senki se üldöz bennünket, mikor kivívtuk létjogunkat, midőn csak oly ellenséggel van dolgunk, melylyel minden egyháznak, a katholicismusnak is meg kell birkóznia, most esnénk kétségbe jövőnk felől s mint a vihar által leszerelt naszád véd- és segédeszközeink tengerbe hányásával a kétségbeesés ez utolsó reményéhez folyamodnánk ? Jóllehet sivár a vallás világa korunkban, bár a jövőre nézve alig csillámlik fel a remény egy halvány sugára; nagyobb legyen a mi hitünk, hogy sem mindezen tapasztalatok mellett is feladhatnánk három század viharos napjaiban elfoglalt állásainkat. Nem mondhat le egy igaz protestáns ember sem a reményről, miszerint eljo az idő, a mikor ezen állásainkból győzelmes hadjáratra hív bennünket a gondviselés szózata. Czikkiró úr megütközik azon is, és pedig komolyan, hogy czikkemben következetesen „protestáns" és egyszer sem élek „evang. lutheránus" egyház elnevezéssel. Figyelmes olvasóval szemben ezen eljárásomat azt hiszem felesleges is indokolni. Tudtom szerint a hitújítás alapján álló egyházakat általában protestáns egyházaknak nevezzük és mivel mindaz, a mit czikkemben elmondtam, nem csak az evang. luth, egyházat, hanem a többi testvéregyházakat is illeti közösen, valóban nem tudom, mily más kifejezés lett volna helyesebb. De a czikkiró úr nem elégszik meg azzal, hogy e kifejezésemet helyteleníti, hanem fokról-fokra mélyebben keveredve az okoskodások tekervényeibe végre egyikét a legkeményebb vádaknak : a hitetlenség vádját süti ki ellenem. E vád ellen magamat védeni nem tartom szükségesnek. Czikkiró azon eljárása felett, miszerint a protestáns szó használatát elég alapnak tekinti a hitetlenség vádjára, Ítéletet mondani nem gondolom magamat illetékesnek; ítéljen az elfogulatlan olvasó. Sass János. li na üi, Előfizetési felhívás néh. Révész Bálint, debreczeni ev. ref. lelkész, tiszántúli egyházkerületi püspök hátrahagyott irodalmi műveire. ígéretem szerint folytatni fogom s Isten kedvező segítségével e folyó évben be is fogom végezni, a mit, a mult esztendőben három kötet kiadásával megkezdettem : néh. nagynevű püspökünk, Révész Bálint hátrahagyott irodalmi műveinek kiadását. A folyó év végéig ismét három kötet művet fogok sajtó alól világ elé bocsátani, hogy igénytelen személyem is hozzájárulhasson ama szellemi emlék fölemeléséhez, melyet minden sora, szava és tette megérdemel tőlünk annak az igazán nagynak, ki hervadhatatlan dicsőségében él, a múló idők által nem kisebbedve, igen sokunknak szive mélyén. Az ujabban kibocsátandó három kötetben nem az „imádkozó" Révész Bálint fog a maga nemesen tiszta, Istenhez emelő hangján megszólalni, hanem az „igehirdető lelkész", a prédikátor fog azokban hozzánk beszélni, minket tanítani. Meg fogja mindenki látni, hogy ezekben is teljesen hű marad ő önmagához, s a ki örökszép imádságainak hangját ismeri, ugyanazon sziv verését fogja egyházi beszédeiből is fölismerni. A mult évi három kötet után következő 4., 5. és 6. kötetek beosztása következő lesz: A 4. és 5. kötetben ünnepi, évszaki és néhány kiválóbb alkalmi egyházi beszédet adok, kezdve az egyházi év kezdő pontját, az adventi első hetet megelőző (több helyen bűnbánati) vasárnapon mondható két egyházi beszéddel, s azután folyton az egyházi és természeti év folyamán haladva, közleni fogok adventi, karácsonyi, újévi, téli, farsangi, böjti, tavaszi, virágvasárnap előtti vasárnapi, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, húsvét utáni vasárnapi, áldozócsütörtök előtti vasárnapi, áldozócsütörtök és pünkösd közötti vasárnapi, pünkösdi, pünkösd utáni vasárnapi, nyári, a különböző időjáráshoz alkalmazott aratási, szüreti s ezen alkalmak idején való úrvacsora-osztási, őszi egyházi beszédeket — lehetőleg mindenikből többet, négyet-ötöt is — s végre az 5. kötet utolján lelkészi székfoglaló, templomszentelés, harangfelállítás, a király születésnapján mondandó egyházi beszédeket, s ha a kiszabott tér engedi, néhány közönséges prédikácziót s esetleg gyakorlati bibliamagyarázatot. Az 5. kötet ezek szerint kiegészítője lesz a 4.-nek. A kettő együtt vezet át az egész egyházi és természeti éven. Megjegyzem, hogy a hagyatékban alig néhány közönséges egyházi beszédre találtam. Néh. Révész Bálint, egyházi beszédeiben különösen az alkalomszerűség embere volt, s ez tette és teszi legnagyobb részben ma is az ő beszédeit rendkívül hatásosakká, ez adja meg azok kenetét, építő erejét.