Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szerény vélemény az ordinatio tartásának helyére vonatkozólag (Hornyánszky Gusztáv)

182 életbeléptetéséve], holott a róm. kath. egyház hivei e tekintetben jövőre is megkimélhetők lesznek, bőven gondoskodván az állam egyházi szükségletei fedezéséről. Fekete pontnak tekintem egyházunk láthatárán továbbá az 1868. évi 53. t.-cz. 12. §-ának megingatását. Felfoghatatlan előttem a zsinat és egyházunk vezérfiainak magatartása ezen §-al szemben. A róm. kath. egyház követeli, a miniszterek ígérik, az újságok hirdetik, hogy ezen §-nak nincsen állandó helye a törvényben és hogy megszüntetése csak idő kérdése. És mi mégis hallgatunk, mert „a kormánynak kellemetlenségeket nem akarunk csinálni." Felfoghatatlan, mondom, a mi egykedvű álláspontunk ezen agitáczióval szemben. Ezen §. bukásával veszve van minden jogunk a vegyes házasság körül. Szabad, sőt kötelességszerű lesz a lélekvásár ellenfeleink részéről, mióta a legújabb időben dogmának deklaráltat.ott, hogy a vegyes házasságból származó minden gyermek kell, hogy a róm. kath. egyházhoz tartozzék. Jogos kívánságainkat mi nem fogjuk valósíthatni, mert az ev. fél a vegyes házasságban rendesen az engedékenyebb és ezekből a családokból származó összes gyermekeknek róm. kath. hitre való „megmentésére" szolgáló eszközökkel mi legtávolabbról sem fogunk versenyezhetni. Rosszabbul fogunk állani : mint 48. év előtt, hol az a törvény volt érvényben, mely szerint a fiú lehet ev. hitvallású, ha az atya evangelikus, de az ev. anya után a leánygyermekhez az ev. egyház igényt már nem tarthatott,. Mint nem irigykedőknek jól esett az utolsó hónapokban a tapasztalás, hogy az állam a közügyekben fáradozó egyének jövőjéről gondoskodik. Nem csak az állami hivatalnokok, de a tanítók és tanárok anyagi helyzete is jobbult, aminek csak örülni tudunk. Csak a prot. lelkész károsíttatott meg, mintha nem is tartoznék a közügyekben fáradozó egyénekhez és mintha nem is tenné a legfontosabb szolgálatot a társadalomnak és az államnak azáltal, hogy a vallás-erkölcsi érzelmek ápolásán fáradozik, melyek nélkül Luther szava igaznak bizonyul : „Nehmt, den Leuten Kirchen und Schulen, und sie werden wieder Bären und Wölfe." A polgári anyakönyvek behozatalával a lelkészek, daczára a drágább szükségleteknek, kisebb nagyobb kárt fognak szenvedni. Azt mindenki belátja, de sem a községek, sem az egyházi hatóságok, sem az állam részéről komoly lépés nem történt ezen méltatlanság orvoslására. A lelkésztől elvárják, hogy lelkesüljön hivatalában az evangelizáczió szent ügye mellett és a kenyérmorzsákat egyre csak elszedegetik az uj korszak ezen áldozatától. Pedig ez is elég fekete pont és baj, mert lia a pásztor összeroskad, a nyáj sem foír megállhatni. Weber Samu. «<r <X> Szerény vélemény az ordinatio tartásának helyére vonatkozólag. Ismét egy tanév vége felé közeledünk. Száz meg száz ifjú, megszerezve azon ismereteket, melyek az általa szabadon választott s hőn szeretett életpálya betöltésére képesítik, örömtelt szívvel lép ki erre az élet kiizdterére, hogy képességei és ismeretei helyes értékesítése s szorgalmas gyarapítása által az emberi társadalomnak hasznos tagja, a vele egyazon pályán haladók büszkesége, önönmagának pedig megelégedett és boldog életadója legyen. Megnyilnak így ev. tlieol. intézeteink kapui is nemsokára s kilépnek ezeken sugárzó arczczal lelkesülten azok, kik azon kapuk mögött 4 nehéz éven keresztül igyekeztek bemélyedni Krisztus Urunk tanai és szavai értelmébe, hogy íme most elmenve tanítsanak minden népeket : „Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk, mint a Jézus Krisztus." (Ap. csel. 4, 12.) S ki tagadhatná, hogy a különböző életpályák között a legszebb, a legmagasztosabb pályára lépnek, kik ezt hirdetni képesíttetnek ? Nem anyagi jólét az, mely nekik e pályán biztosíttatik, de ennél maradandóbb kincs : a lelkiekben való gazdagság. Ne ő k várjanak e pályán másoktól kincseket, de igenis, ők nyújtsanak azoknak olyanokat, a melyek maradandó becscsel bírnak, a Jézus Krisztus evangéliumának szívből jövő hirdetésével, annak benső erejével, vigasztaló, buzdító, szerényen figyelmeztető szavával, s íme így fognak nekik is oly kincsek teremni, melyeket semmi mással ki nem cserélnének. S ép azért, mivel oly magasztos, a többi pályák közül kimagasló pálya ez, ép azért kimagaslik azon ünnepség is, melylyel az ifjak e pályára kibocsáttatnak, a többi pályáknál hasonló czélból történő ünnepségek közül. Míg ugyanis ezek az egyes pályáknál ügyszólván csak arra redukáltatnak, hogy az illetők diplomájukat jó kívánságok kíséretében átveszik, íme itten az Urnák szent hajlékában történik a választott pályán való haladásra a felhatalmazás, a midőn a Mindenhatónek szívből jövő hálájukat mutatják be a felavatandók, és szent szine előtt ünnepies fogadást tesznek, a főpásztor ajkáról pedig, hogy ezekre erő, gyámolítás és áldás szálljon, esedező ima száll az Úrhoz! Ez az ordinatio. Ez megy véghez ismét nem sokára mind a négy egyházkerületünkben. S ezek küszöbén vagyok oly bátor egy szerény véleménynyel előállani megtartási helyére vonatkozólag. Tudvalevő dolog, hogy r. kath. testvéreink a mi ev. vallásunkról s tanainkról nagyon csekély ismerettel birnak s azt a keveset is rosszul tudják. Ez a tapasztalat, szerény véleményem szerint, mi reánk protestánsokra nézve nem lehet teljesen közömbös dolog, ép a mi napjainkban nem, a melyekben, meg vagyok róla győződve, ha r. kath. testvéreink helyesebben értettek volna meg, sok bajnak, sok keserű-