Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk és középiskoláink (Holczhammer János)

168 szerkesztett rendelet visszavonása mellett, s megtartása ellen. De rendelet . . . rendelet . . . Róma! Róma! Ha itt győz az egyház az állam felett, győzött! Ha itt földi országnagyok nagy javaikkal az egyházfők, — kitűzött czél, eltökélt elv: Itáliában világfejedelemmé legyen az egyház fejedelme! Ezt keli megérteni az egyetemes protestantismusnak s ez az a rugó, mi a tétlenség pangásából jogos igényeinek követelésével léptesse ki ! De ehez megkívántatik mint a jeles Bánó Józsefféle előterjesztés tárgyalja, a prot. hitfelekezeteknek együttes fellépése, mint egy egy magyar prot. egyháznak jogos követelése. Mi nem ellenezzük a kath. autonómia megteremtését, bár volna lehető, — mi ismét egyházi rendjénél fogva nem lehet, — a mienkhez hasonló önkormányzatának megteremtése, ez volna leghatályosb eloszlatója a nép között létező felekezeti válaszfalaknak; — mi csak azt kívánjuk, ma, midőn az egyetemek öszpontositását a napi kérdések feladatai közé állították, midőn szóban is van, hogy a kath. vallás tisztán theol. alapjai elkülönítve czéljaikra kiadassanak, a vallás, tanulmány-tudomány alapok, osztályozva a ker. vallások kulturczéljaira, az igazság mérleg serpenyőjébe téve fordíttassanak. Osztó igazságot kérünk, azt, — adassék meg nekünk a mienk ! Ott a tudomány egyetemen van hely a tudomány fenkölt embereinek küllátszat, a kath. theologián a doktori rang elnyerésére, ezt mi is most, midőn az egyetemek consolidálása napi kérdés, — joggal kérjük, várjuk a mi theologiai jeleseinknek saját hazánkban, saját m. kir. tudomány egyetemünknél. Az idők órája délre jár ! Az óra mutató delet jelez. A jövő bizton azé, ki az időt megérti, ki az idővel, s a társadalmi kérdésekkel jóban, jóra kezet fogva halad! Fogjunk kezet, s lépjünk ki a néma hallgatásból ! Ez jövőnkért tartozó kötelességünk ! De hol kezdjük, s hogyan lépjünk ki? Az esperesi gyűlések ajtai előtt állunk, s onnét a kerületek ajtai nyilnak meg! A kerületek ajtai az egyetemet nyitják fel. A prot. testvéregyházak mint ilyetén küldolgokban egyek, az egyetem ajtait elhagyva kormány és országházánál nyithatnak jogos kérelmükkel ajtót. Ha Cavour szavai Olaszhonban a papi dotatiók államosítását vonták maguk után, magyar népünk boldogulásának egyik létkérdése ma ez. Hadd erősödjék a magas kormány ama tudatban : nem a nép és az állam, melyből áll, van a papért, de a pap a népért, tehát a pap az állammal, ha még oly magas állású is ne énitse önmagát, s lia ezt elismeri, akkor elismeri a placetum jogot, mint mi, elismeri az állam felsőbbségi hatalmát ama tudatban : azért megád annyit, a mennyi méltóságos állásom illő representálására anyagiakból megkívántatik. Támogatnunk kell az államot, hogy ne legyen aláhelyezettje az egyháznak, de az állam az állampolgárt, a közjót, békét, osztó igazságot tekintve vegye tárgyalás alá a vallásalapokat; az egyetemek összpontosításánál, ha helyt ád a kath. theologiának, adjon helyt a prot. theologiának éppen oly arányos joggal; ha helyt ád a kath. hittudorságnak, adjon helyet a protestánsnak. Mi tőlünk, kik törvényt tisztelünk, a liberalismus törekvéseit, s a szabadságot dédelgetve ápoljak, az államnak nincs mit féltenie, nem is félt semmit, csak értsük meg az idők jelét, esperességi gyűléseinkből lépjünk ki a cselekvés terére, bizton számíthatunk reá, hogy a száz év előtti felvilágosult kath. jelesek szellemei felvilágosult kath. utódaikban jönnek támogatásunkra, segítségünkre. Czuppon Sándor, kövágó-eörsi evang. lelkész. Egyházunk is középiskoláink. Nem igen szorul hosszas bizonyításokra az a benső összefüggés^ mely evang. egyházunk s iskoláink között létezik. Elég rámutatnunk a tényekre, elég egy tekintetet vetni egyházunk történelmének lapjaira, hogy a lényeges kapcsolat azonnal világos legyen előttünk. Elég látnunk a reformátorok buzgólkodását a nevelés és oktatásügy terén ; elég látnunk azt, hogy a hová a reformáczió utat tört magának, nyomában mindenfelé virágzó iskolák keletkeztek. — Vájjon érthető volna-e e történeti tény, ha nem volna meg a szerves kapcsolat evang. egyházunk s az iskola között ? Ez a benső összefüggés pedig alig fejezhető ki egyszerűbben, mint ama sokszor használt s már szinte közhelylyé lett mondással : az iskola az egyház veteményes kertje. — Mindenesetre első sorban áll ez a népiskolákra. Itt a még romlatlan, minden szép és jó iránt fogékony gyermekszivek szolgáltatják az egyház számára a talajt, melyet kellően elkészíteni, jó maggal, Krisztus evangéliomának valláserkölcsi igazságaival bevetni legkönnyebben sikerül. Itt áll az egyház előtt az a feladat, hogy az ébredezni kezdő szellemet mindjárt az első lépéseknél az igazság útjára vezesse s igy majdân a felnőttekben buzgó tagokat nyerjen, élő köveket ama szent épülethez, melynek alapköve a Krisztus. De bizonyára áll ama mondás a többi iskolára, s nevezetesen a prot. középiskolára is, mely az általános, humanisztikus műveltség megszerzését teszi lehetővé, illetve eszközli. — E műveltség ugyanis, ha nem akar csillogó külsőség, csalfa lidérczfény lenni, szintén nem nyughat más alapon, mint a melyet a ker. vallás igazságai nyújtanak számára. — Se tekintetben aztán nem szabad megelégednünk azzal, mit az ifjú a népiskolából magával hozott. A mint a tudományokban előre halad, amint ismeretei bővülnek s látó köre tágul, kell, hogy ezzel párhuzamosan haladjon vallásos ismereteinek bővülése is. Különben meghasonlik lelkében a tudás a hittel s e küzdelem végre is a kétségek karjaiba dobja martalékul. A vallásos erkölcsi igazságok complexumának kell tehát azon állandó középpontnak lenni, mely körül a többi humanisztikus ismeretek forognak ; igy nevel a közép-